Szlovákia történetének legkiszámíthatatlanabb kimenetelű választását tartják meg szombaton. Az biztos, hogy bármelyik párt nyer, nem készülhet automatikusan a kormányzásra. Kis- és mikropártok alkudozásai kezdődhetnek el a következő hetekben. Magyar szempontból pedig az a kérdés, hogy lesz-e egyáltalán pártképviseletük a Nemzeti Tanácsban.
Két héttel a választások előtt mindenki csak találgatja, hogy melyik párt éppen hány százalékon is állhat. Szlovákia sajátos szabályozása, hogy a kampányfinisben már egyetlen szervezet, párt vagy újság sem közölheti közvélemény-kutatások eredményeit. Márpedig az elmúlt hónapokban és hetekben az 1993. óta független országban folyamatosan változott a pártok támogatottsága, miközben sok párt esetében 1-1 százalékon az újabb négyéves parlamenti jelenlétük múlhat.
A szigorú választási szabályozást viszont leleményes módon, a csehszlovák örökséggel játszotta ki a Denník N helyi lap cseh kiadása: ha Szlovákiában nem is, Csehországban kommunikálhatók az eredémnyek. A Focus és az AKO héten publikált kutatásából az már látható, hogy a Robert Fico bukott kormányfő által vezetett, jelenleg kormányzó Smer (Irány – Szociáldemokrácia) párt csak a második helyen áll a maga 15,6 százalékos támogatásával. Előtte a jobboldali Olano-Nova (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek), KÚ, ZZ együttműködés áll 19,1 százalékkal, a harmadik helyen pedig az Orbán Viktorért rajongó, de azért velejéig magyarellenes szélsőségesen nacionalista Marian Kotleba pártja, az LSNS áll 9,8 százalékkal. Alig lemaradva, 9,4 százalékos jósolt szavazataránnyal pedig a Zuzana Caputova elnök vezette liberális Progresszív Szlovákia nevű mozgalma áll szövetségeseivel.
Kicsit jobban lemaradva, 7,2 százalékon áll a Boris Kollár vezette euroszkeptikus párt, a Sme Rodina (Család vagyunk), alig lemaradva utána a Richard Sulík vezette Szabadság és Szolidaritás (SaS) liberális párt áll 7 százalékkal.
A választáson induló további tizennyolc párt esetében viszont már a bejutási küszöb megugrása a kérdés. Közöttük van a két magyar, vagy legalábbis felvállaltan magyar párt is: a Bugár Béla vezette Híd-Most (a felmérés szerint 3,9 százalékos támogatással bírnak), valamint a két pártból és egy civil szervezetből összeállt választási párt, a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ).
Utóbbi tagjai:
- Magyar Közösség Pártja (MKP, szlovákul Strana maïarskej komunity, SMK), elnöke Menyhárt József
- Magyar Fórum (MF, szlovákul Maïarské fórum), elnöke Simon Zsolt
- Összefogás Mozgalom (ÖM, szlovákul Spolupatriènos»), elnöke Mózes Szabolcs
Magyar szemmel az a kérdés, hogy a két teljesen ellentétes filozófiájú pártból bármelyik bekerül-e egyáltalán a Nemzeti Tanácsba. Papíron mind a két tömörülés messze van a bejutási küszöböt jelentő 5 százalékos szinttől, de Szlovákiában a fragmentált politikai paletta miatt előre megjósolhatatlan, hogy kikerülhet be a 150 fős törvényhozásba. Főként úgy, hogy a felvidéki magyarság már jó tíz éve nem ódzkodik attól, hogy szlovák pártra szavazzon. Jól mutatta ezt a legutóbbi EP-választás, vagy az elnökválasztás, ahol a magyar lakta területeken is tarolt Zuzana Caputova.
Jól mutatja ezt az átszavazási készséget az is, hogy a Financial Times választási előzetésében egy helyi magyar férfi szólalt meg, aki nem a Híd vagy az MKÖ választási gyűlésén volt, hanem az elnöknő mozgalma, a PS eseményén vett részt. Varga Dávid, egy helyi vállalkozó arról beszélt a lapnak, hogy szerinte Kotleba népszerűsége abban gyökerezik, hogy az emberek drasztikus változást akarnak, nem mindenki fasiszta, aki rá húzza be az ikszet.
A határon túli magyar politikában sajátságos Szlovákia helyzete: míg a magyar kormány rendre be tudott állni az erősebbik tömörülés mögé, támogató szavai pedig meghatározták, hogy ki lesz a helyi magyarság képviselője, addig a Felvidéken ez tíz éve nem ér semmit. Az Orbán Viktor vezette kormány és a Fidesz rendre kijelenti, hogy partnerének a Magyar Közösség Pártját tekinti, ám ez az elmúlt három választáson nem tudott bekerülni a pozsonyi parlamentbe. Pedig a kormány formális és informális csatornákon keresztül is juttatott pénzt az MKP-nak. Utóbbira jó példa az alig pár héttel az alapítása után a Miniszterelnökségtől több százmillió forintos támogatáshoz jutó Libertate esete is: a civil szervezet mögött MKP-s politikusok sejlettek fel.
Képviselet nélkül viszont biztosan nem maradnak a magyarok: biztos bejutó képviselői helyen várja a választást az OLANO listáján Grendel Gábor. Az sem utolsó kérdés így, hogy a magyarok nem egy szlovák párt magyar vezetőjére voksolnak-e inkább a hitelét vesztett Híd-Most és a régen parlamenten kívül vergődő MKP (most épp Összefogás) helyett.
Eleve a helyi választási rendszer maga is bonyolult: bár csak egy forduló van, az emberek pedig pártlistákra voksolnak, de azok flexibilisek. Lényegében ez azt jelenti, hogy van egy előre meghatározott sorrend a szavazólapon a jelöltek nevével, de minden választó bekarikázhat négy nevet valamelyik párt listáján. Ez lényegében azt szűri ki, hogy ha valaki csak egy bizonyos ember miatt nem szavazna egy listára, akkor választhat magának helyette szimpatikusat és büntetheti a politikust.
Másik nagy kérdés az arányos rendszer miatt, hogy mennyire lesznek aktívak a magyar szavazók, mennyire a szlovákok. Ugyanis a részvételi arányon így súlyos százalékok múlhatnak. A nyugat-szlovákiai területeken erősebb szlovák-magyar hibrid, a Híd-Most juthatna be a parlamentbe, ha inaktívak maradnak a szavazók, de a magyarok nem. Viszont jelenleg így is arra a legnagyobb az esély, hogy mind a két magyar párt kiesik a parlamentből.
Az inaktivitás esélyét két dolog növeli most Szlovákiában: az egyik, hogy rengeteg párt közül választhatnak a szavazók, de sok az egymáshoz teljesen hasonló hangvételű és mondanivalójú párt; a másik tényező pedig a Smer-uralmát megingató, de meg nem döntő Jan Kuciák-gyilkosság.
Az oknyomozó újságíró – valamint menyasszonyának – két évvel ezelőtti megrendelésre végrehajtott meggyilkolása rávilágított arra, hogy Szlovákiában a maffia továbbra is behálózva tartja a politikai elitet. Bár az kiderült, hogy nem az olasz szervezett bűnözés és a legnagyobb kormányzó párt, a Smer közötti kapcsolatról készülő feltáró cikke miatt végeztették ki, de a szociáldemokraták holdudvara igenis kapcsolatban állt a gyilkosságot vélhetően megrendelő milliárdos vállalkozó Marian Kocnerrel.
Ez az ügy vezetett Robert Fico miniszterelnök lemondásához, valamint Tibor Gáspár rendőrfőnök távozásához is, de velük együtt bukott a belügyminiszter. A kormányfői posztot átvevő Peter Pellegrini ugyan viszonylag népszerű alakja maradt a szlovák közéletnek, de alatta is sorra buktak ki a korrupciós ügyek.
A választás előtti hajrában nem véletlenül próbálkozott meg a hatalmon lévő kormánykoalíció – amelynek a Híd-Most is tagja maradt, ezzel rontva saját hitelességét – még a 13. nyugdíj bevezetésére is tett egy ígéretet, valamint plusz támogatást ígért a gyerekes családoknak. Meglepő módon azonban a „választási krumpliosztás” rendszerbe tartozó próbálkozást inkább elítélte a közvélemény, olcsó szavazatvásárlásnak titulálva azt.
A választási forgatókönyvek közül most a legvalószínűbb tehát az, hogy vagy a liberális és mérsékelt jobboldali pártok (PS, O¥aNO, SaS és a Za ¥udi) közösen alakítanak kormányt, így kiadva egy legalább négypárti koalíciót. A második lehetőség, hogy a nevében szociáldemokrata Smer összeáll a szélsőséges Kotleba tömörülésével, maga mellé húzva esetleg az euroszkeptikus Sme Rodinát, ha pedig bejut a hibahatáron 4,8 százalékra mért klerikális, kőkonzervatív Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), akkor ők is leülhetnek a Fico-Pellegrini párttal.
De elég bizonytalan, hogy a 150 fős törvényhozásban hány képviselői helyet is szerezhetnek a pártok. Akár teljes patthelyzet is kialakulhat, ahol az a kérdés, hogy mi a nagyobb önfeladás az átláthatóságot, vagy épp mérsékelt politikát folytató pártoktól: összeállni a magyarországi viszonyok között Orosz Mihály Zoltánhoz hasonló Kotlebával, vagy a maffiaembernek tartott Robert Ficóval. Viszont ez az egyeztetés, mindenki számára bukással érhet fel.
Forrás: napi.hu