Macron a Sarkozy-csapdába esik
A francia munkanélküliség alapvetően strukturális jellegű, s egy válság sokat ronthatna ezen a helyzeten, miközben az állampolgári követelések gerincét képező vásárlóerő helyzetét sem javítaná. Ehhez adjuk hozzá, hogy lelassult a kormányzás, a parlamenti munka, fél éve alig történik érdemi dolog, s összességében az ígért gazdasági reformoknak csak egy része született meg, a nyugdíj-, és az egészségügyi reform, a munkanélküli-segélyezés reformja például még folyamatban van.
Vagyis minél tovább húzza Macron az időt, annál nagyobb az esélye, hogy úgy találja meg a franciákat a válság, hogy arra nincsenek felkészülve.
Ebbe a csapdába csúszott bele 2008-ban Nicolas Sarkozy is, aki hasonló reformambíciókkal és önbizalommal érkezett az Élysée-palotába, mint fiatal utódja. Ám végül egész kormányzását a válságkezelés határozta meg, amelynek során sokszor éppen az ellenkezőjét volt kénytelen tenni, mint amit eredetileg ígért.
Sarkozy a kapitalizmus erkölcsössé tételéről és az állami szabályozás fontosságáról értekezett, mígnem az adócsökkentő elnökből adóemelő elnök lett, aki végül úgy vesztette el a 2012-es választást Francois Hollande ellen, hogy keveset tudott megvalósítani abból, amit eredetileg eltervezett.
Úgy tűnik, Macronra is az a veszély leselkedik, hogy egy visszaesés miatt csökken a rendelkezésére álló érdemi idő, s nem tudja végigvinni, amit eltervezett, s még kevésbé tudja learatni a babérjait. A Sarkozy-csapda ott leselkedik az úton. Ezért nem érdemes az elnöknek húzni az időt: valójában nincs sok ideje; a mandátumával játszik.
A veszélyt nemcsak a sárga mellényesek jelentik, hanem a Sarkozy elnökségét is megroppantó gazdasági kockázatok.
SOÓS ESZTER PETRONELLA írása
Magyar Nemzet
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
