Macron és Starmer győzték meg Trumpot arról, hogy az orosz elnökben nem lehet megbízni

A két vezető 15 perces beszélgetését követően Trump ritkán tapasztalható éles kritikát fogalmazott meg Vlagyimir Putyin felé: a Truth Social közösségi platformon azt posztolta, hogy „Vlagyimir, állj!”, később pedig arról elmélkedett, hogy az orosz elnök „talán nem is akarja befejezni a háborút, csak hiteget engem”.

A Politico szerint a hangnemváltás Keir Starmer brit miniszterelnöknek és Emmanuel Macron francia elnöknek köszönhető, ugyanis elszántan próbálták rávenni Trumpot, hogy engedjen a Zelenszkijre nehezedő nyomásból, és inkább Putyin felé fordítsa haragját. Azzal érveltek, hogy Putyin bolondot csinál belőle.

Az amerikai elnök nyilvános kritikája Putyin felé apró győzelmet jelentett a londoni és párizsi diplomaták számára, mivel úgy tűnt, az elmúlt három hónap erőfeszítései kezdenek némi eredménnyel kecsegtetni.

Egy korábbi brit nagykövet úgy fogalmazott, hogy Zelenszkijnek Rómában „nyilvánvalóan sikerült befolyásolnia Trump gondolkodását”, és hogy az Egyesült Királyság és Franciaország következetesen hangsúlyozták: Putyin „nem tiszteli Trumpot, hiszen folyamatosan megszegi a tűzszünetet, amelynek betartását ő maga állította”. Úgy vélték, ez különösen érzékeny pont lehet, mivel Trump „rosszul viseli az emberéletek elvesztését”.

Most azonban a Politico cikke szerint az Egyesült Királyság és Franciaország feszült várakozás elé néz, hogy kiderüljön: az amerikai elnök Putyinnal szembeni keményebb fellépése megmarad-e vagy ismét győz a türelmetlensége, hogy minél gyorsabban lezárja a háborút.
Hónapokon át tartó munka eredménye

A Politico hangsúlyozta, hogy az amerikai elnök irányváltása hónapokon át tartó, gondosan összehangolt munka eredménye, amelyet Starmer és Macron vezettek. Mindketten saját csatornáikat használták fel a Fehér Ház felé, hogy világossá tegyék: az orosz elnökben nem lehet megbízni.

David Lammy brit külügyminiszter szerdán elárulta, hogy az év során már 13 alkalommal beszélt Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel, és Starmer is „majdnem ugyanennyiszer” tárgyalt Trumppal.

A brit oldalon a háttérben Jonathan Powell nemzetbiztonsági tanácsadó, tapasztalt tárgyaló, valamint a tárgyalásban ugyancsak nehézsúlyúnak számító John Healey védelmi miniszter kulcsszerepet játszottak ebben az erőfeszítésben, munkájukat Mark Burnett, az Egyesült Államok Egyesült Királyságba akkreditált különmegbízottja is támogatta.

Ahogy egy brit tisztviselő fogalmazott a római találkozót követően:

„Örültünk, hogy továbbra is hangsúlyozhattuk: Putyin semmilyen jelét nem adta annak, hogy komolyan gondolná a békét”.

Egy francia tisztviselő hozzátette: „Egyelőre Trump megértette, hogy Putyinban nem lehet megbízni”. Majd így folytatta: „Ez az, amit Macron elnök újra és újra hangsúlyoz, és próbál Trump tudomására hozni. Ez a stratégiánk jelenleg”.

Steven Pfifer, a washingtoni Brookings Intézet vezető munkatársa szerint Trumpnak „vakfoltja volt azzal kapcsolatban, hogy Putyin semmibe veszi az amerikai kéréseket”, de legutóbbi közösségi médiás bejegyzései „arra utalnak, hogy kezd ráébredni arra, hogy Putyin csak játszik vele”. „Macron és Starmer a beszélgetéseik során igyekeztek ezt megértetni Trumppal” – tette hozzá Pfifer.
Törékeny eredmény

A szerző azzal folytatta, hogy ha az elmúlt hét valamiféle diplomáciai áttörést jelentett az Egyesült Királyság és Franciaország számára, az meglehetősen törékeny eredmény.

Orysia Lutsevych, a Chatham House Ukrajna Fórumának vezetője arra figyelmeztetett, hogy

egyetlen találkozó a Vatikánban nem feltétlenül hoz „tartós hatást. Egy napra hatott, amikor Trump tett néhány jó kijelentést, de ez önmagában kevés: politikára van szükség, nem csak Truth Social-bejegyzésekre”.

A cikk emlékeztetett, hogy a Fehér Ház korábbi tárgyalási gyakorlata megmutatja, hogy mennyire hiábavalóak lehetnek az európai erőfeszítések: Marco Rubio amerikai külügyminiszter az utolsó pillanatban mondta le a közelmúltbeli londoni csúcstalálkozót, míg Trump továbbra is azt hangoztatja, hogy Ukrajnának le kellene mondania a Krímről.

Sokan ezt egyre növekvő fenyegetésként értelmezik Starmer elszánt próbálkozására, hogy őszinte közvetítőként járjon el Ukrajna és az Egyesült Államok között.

„Bár nálunk jobb helyzetben kevés ország van arra, hogy hídként szolgáljon, közeleg az igazság pillanata. El kell döntenünk, hogy kiállunk-e egy pocsék Trump-alku ellen, vagy az európai szövetségeseinkkel tartunk”

— fogalmazott a korábban idézett brit nagykövet.

Egyelőre Starmer gondosan kerüli a kérdést. Amikor megkérdezték, hogy az Egyesült Királyság elfogadná-e a Krím átadását, a brit kormány továbbra is kitartott amellett, hogy a tűzszünet feltételeit „csak Ukrajnával folytatott tárgyalások útján lehet meghatározni”.

A Politico felhívta a figyelmet, hogy Putyin eddig még nem adott érdemi választ Ukrajna és az Egyesült Államok közeledésére; a május 9-re bejelentett háromnapos tűzszünetet Kijev és szövetségesei gyanakvással fogadták.

A javasolt tűzszünet az orosz „győzelem napjára” esik, amely hivatalosan Hitler felett aratott győzelmüket ünnepli, de mára Oroszország militarista állami identitásának jelképévé vált. Az EU külügyminiszterei várhatóan ugyanezen a napon Lvivben, Ukrajnában találkoznak, hogy kifejezzék szolidaritásukat Ukrajnával – hozzájuk akár David Lammy brit külügyminiszter is csatlakozhat.

Ahogy telik az idő, és Moszkva részéről semmiféle előrelépés nem történik, Trump egyre frusztráltabbnak tűnik, amiért nemhogy az általa korábban ígért első 24 órában, de még elnöksége első 100 napjában sem sikerült megállapodást elérnie.

„Most az a kérdés: hajlandó-e irányt váltani, és keményebb álláspontot képviselni Oroszországgal szemben, vagy egyszerűen mindkét felet hibáztatja, és kihátrál az egészből?”

– fogalmazott Pfifer.

Addig is – és hacsak Trump teljesen el nem fordul az ügytől – az Egyesült Királyság továbbra is úgy tűnik, hogy megadja neki a bizalmat – zárta gondolatait a cikk szerzője.

Forrás: Hiradó