A világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 országok vezetőinek találkozói hol hoznak valamilyen eredményt, hol nem, a június utolsó napjaiban tartott csúcs a hét hónappal korábbi Buenos Aires-i tanácskozásra emlékeztetett, amely fel tudott mutatni valamit – írja a találkozól a Financial Times.
Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke a csúcs előtt kardcsörtetést folytatott az általa kirobbantott amerikai-kínai kereskedelmi háborúban, majd az eseményen tűzszünetben állapodott meg pekingi kollégájával Hszi Csin-pinggel, ami konkrétan azt jelenti újrakezdik a tárgyalásokat.
A részt vevő állam- és kormányfők megállapodtak abban, hogy tarják magukat a párizsi klímacsúcson elfogadott klímavédelmi vállalásaikhoz, de a zárónyilatkozatba bekerült egy záradék, amely az USA kifogásait tartalmazta, így ez a papír alig fedte el, hogy ezen téren repedések keletkeztek a világ legjelentősebb országai között. Valójában a kínai-amerikai béküléssel is hasonló a helyzet, ugyanis homályban maradt, hogy mit kell azon érteni, miszerint Peking Trump szavaival gigantikus mennyiségű amerikai mezőgazdasági terméket fog vásárolni.
Emellett a hét végi egyezség nem szól a már érvényben lévő vámokról és szakértők szerint aligha várható, hogy a kereskedelmi háborús tűzszünet tovább tart majd annál a határidőnél, nevezeten decembernél, amiben a felek megegyeztek. Úgy tűnik, mindkét oldalon a vörös vonalakig hátráltak. Peking belügynek tekinti, ezért tárgyalni sem hajlandó arról, hogy milyen állami beavatkozásokkal irányítja gazdaságát, annak ellenére, hogy ezek inkorrekt külkereskedelmi előnyöket is szülnek a kínai cégeknek, Washington nem óhajtja teljesíteni azt az elvárást, hogy amit megállapodnak az új kereskedelmi viszonyokról, megszünteti a kínai importtal szemben emelt vámjait.
A Financial Times szerkesztőinek értékelése szerint Trump aggasztóan sok időt szánt arra, hogy diktátorokkal pózoljon, miközben nem foglalkozott szövetségeseivel. Poénkodott Vlagyimir Putyin orosz államfővel azon, hogy Moszkva ne avatkozzon bele az USA elnökválasztásába, szembe menve az USA titkosszolgálatának jelentésével kijelentette, hogy senki sem vádolja Mohamed bin Szalmán szaúdi vezetőt azzal, hogy része lehetett Dzsamál Hasogdzsi újságíró meggyilkolásában és nagyot fotózkodott Kim Dzsonun észak-koreai diktátorral a koreai demilitarizált zóna mentén.
Mint jó párszor az elmúlt években, ezúttal is Emmanuel Macron francia államfőre maradt, hogy Trumppal szemben lépjen színre. A G20-csúcson igyekezett megszerezni a résztvevők támogatását az üvegház hatású gázok kibocsátásával kapcsolatban a párizsi klímacsúcson vállalt kötelezettségek betartásához. A feladat nem volt egyszerű: az USA különállása mellett Brazília és Törökország is hasonló lépéssel kacérkodik. Marconnak sikerült elérnie, hogy ne lépjenek ezen túl.
A Financial Times kiemeli az EU és a Dél-amerikai Közös Piac (Mercosur: Argentína, Brazília, Uruguay, Paraguay és Venezuela – utóbbi tagsága felfüggesztve – szabadkereskedelmi rendszere) közt létrejött kereskedelmi megállapodást, amely összesen majdnem 800 millió embert fog át. Sikerült legyűrni az előbbi erős ipar-, az utóbbi agrárvédelmi ellenállását és jó mintát adni egy EU-Új-Zéland, EU-Ausztrália egyezséghez. E mellé társult a Vietnammal között megállapodás bejelentése – a kettő együtt az EU-t a szabadkereskedelem érharcosának mutatja.
Végül a brit sajtó újabb adalékkal szolgált az Angela Merkel egészségével kapcsolatos találgatásokhoz. Bemutattak egy videót, amelyen kollégái között állva majdnem leragad a német kancellár szeme, újabb jeleként annak, hogy vélhetően igen komoly kimerültséggel küszködhet. Ezt megelőzően tíz nap alatt kétszer vett erőt rajta erős remegés egy-egy nyilvános rendezvényen.