1944 óta először, a Diadalív alatt mától nem a francia trikolór lobog, hanem az uniós zászló. Ugyanis mától Franciaország az unió soros elnöke. Volt már ilyen korábban is, de akkor vagy nem tették ki a francia történelem jelképes helyére az uniós zászlót, vagy meghagyták mellette a nemzeti lobogót. Miért dönthetett így Macron vagy legalábbis a kormányzata, hogy ilyen szélsőséges gesztust tesznek a francia baloldalnak?
A francia jobboldal elnökjelöltjei – a meglehetősen óvatos, jobbközép Valérie Pécresse, és a két, radikálisabb jobboldali jelölt, Éric Zemmour és Marine Le Pen – egyaránt felháborodottan tiltakozott. Ami persze érthető.
Ami sajátosabb: egyértelműen úgy tűnik, hogy Macron saját emberei is szégyellik ezt a döntést. Más alkalmakkor, ha Macron (vagy a hozzá közel állók) döntését az ellenzék bírálja, egymást túlszárnyalva védik meg az elnököt. Most egyetlen ismertebb Macron-párti politikus sem szólalt meg késő délutánig, csak egy egyszerű képviselő, Francois Jolivet, aki szerint jó döntés az uniós zászló. És hivatalból nyilatkozott Clément Beaune, Macron uniós államtitkára, aki a tiltakozó jobboldali politikusokat kezdte szidni.
FORRÁS: AFP/ALAIN JOCARD De mi lehet a zászlócsere valódi oka?
A legutóbbi felmérések szerint Macron egyre kevésbé népszerű a baloldalon is, így nem nehéz kitalálni, hogy a bevándorláspárti baloldalnak kívántak gesztust tenni a nemzeti jelkép levételével. Az utolsó felmérések egyébként még karácsony előtt készültek. Eszerint az első fordulót ugyan Macron nyerné 20%-kal, a második Valérie Pécresse lenne, 16%-kal, de a második fordulóban megverné Macront. (Pécresse korábban Nicolas Sarkozy minisztere volt, de jóval kevésbé kemény politikus, mint a sikeres, egykori elnök.) A harmadik helyen Éric Zemmour áll, 14%-kal, ami nagyszerű teljesítmény, hiszen a világhírű esszéíró, filozófus alig egy hónapja tekinthető politikusnak. A migráció és a francia hanyatlás kíméletlen bírálója egy százalékkal előzi meg a radikális jobboldali Marine Le Pent. A felmérések szerint ebből a négy politikusból kerülhet ki az a kettő, aki a második, döntő fordulóba jut.
Az öt nagy francia közvélemény-kutató átlagából az derül ki, hogy a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélanchon meglepően jól áll, 12%-on, de az elmúlt hetekben elnökjelöltnek jelentkező, egykori Francois Hollande-miniszternő, a radikális baloldali Christiane Taubira máris 7%-ra ugrott. (Taubirát egyébként még nem mindenki mérte.) A szintén szélsőbaloldali zöldpárt vezetője, Yannick Jadot 5%-ot kapna, ha most lennének a választások, a hagyományos baloldalt, a szocialistákat képviselő Anne Hidalgo párizsi főpolgármesternő pedig csak 2%-ot. A hagyományos kommunisták jelöltje is 2%-ot kapna.
De visszatérve a Diadalívre: az emlékmű építéséről még Napóleon döntött, 1806-ban, a francia hadsereg dicsőségét akarta így halhatatlanná tenni. Harminc évvel később avatták fel, 1836-ban, és akkor jelentették be, hogy a Franciaországért meghalt hősök emlékére szolgál a Diadalív. 1944-től, Franciaország felszabadulását követően a francia trikolór mindig ott volt a Diadalív alatt. Egészen máig.