A kékgalléros munkásosztály és a radikális jobboldal szövetségét igyekszik összehozni Marine Le Pen, a Nemzeti Gyűlés elnöke, Emmanuel Marcon legerősebb kihívója a franciaországi elnökválasztáson. A próbálkozás egyelőre sikeresnek látszik: csökken a különbség kettejük között. Macron a brexitről döntő brit népszavazásra mutogatva óvja az elbizakodottságtól Európa-párti szavazóit.
Miközben Emmanuel Macron, Franciaország államfője arra szánta a márciust, hogy igyekezzen visszafogni orosz kollégáját, Vlagyimir Putyint, aki háborút indított Ukrajna ellen, Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Gyűlés elnöke Franciaország városait és falvait járta, ahol sokat beszélgetett kék galléros munkásokkal a megélhetési nehézségeikről – írja a Bloomberg a franciaországi elnökválasztás április 10-i első fordulója előtti helyzetet bemutató cikkében.
A fizetések vásárlóerejének csökkenése, azaz a pénzük elértéktelenedése a fő gond, amivel a francia választók küszködnek. Az élelmiszerek és az energia ára folyamatosan nő, amit az 53 éves Le Pen az év elején ki tudott használni nála is radikálisabb jobboldali versenytársa, Eric Zemmour tévészemélyiség ellen, aki nem keresi a munkásosztály támogatását. Így Le Pen összehozhatja a korábban tipikusan a baloldalra szavazó fizikai munkások és a radikális jobboldaliak szövetségét, ami az USA-tól az Egyesült Királyságon át Magyarországig sok helyen bejött a populista politikusoknak.
Macron is látja, hogy ez a taktika sikeres lehet, a napokban arra figyelmeztette támogatóit, hogy ha elbízzák magukat, akkor a történet vége az lehet, ami a 2016. júniusi brit függetlenségi népszavazásé: a közvélemény-kutatók az EU-ban maradást pártolók győzelmét jósolták egészen az utolsó a napokig, ám meglepetésre a brexit pártiak, azaz az uniós kilépést pártolók győztek. Emellett az elnök kormánya eurómilliárdok ráfordításával próbálja féken tartani az energiaárak szárnyalását.
Macront arra figyelmeztetik tanácsadói, hogy nem mindegy milyen különbséggel győz Le Pen ellen az április 24-ei második fordulóban, mert népszerűtlen intézkedéseket is tartalmazó reformprogramja végrehajtásához erős felhatalmazást kellene kapnia. Le Pen a programokkal kapcsolatban azt mondta, hogy elképzeléseik a politikusok versenyének eredményétől függetlenül már győztek.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Macron a szavazás második körében a szavazatok 53 százalékára számíthat, ha végül Le Pennel kerül szembe, aki 47 százalékot kapna, ám egy hónappal ezelőtt még 60-40-re mérték őket. A kihívónak a sikerhez meg kell szereznie a fiatalabb, gazdaságilag rossz helyzetben lévő választók támogatását, akik általában nem mennek el szavazni. Emellett el kéne csábítania a balközép érzelműek egy részét, akik a második körben a jobbközép vagy centrista jelölt mellé szoktak beállni a radikális jobboldali kihívóval szemben.
Szakétők szerint sok múlik majd azon, hogyan szerepel Le Pen a két forduló közti páros vitákon Macronnal szemben. Egy meccsen már sikeresnek bizonyult: Zemmour szélsőséges programjával lehagyta a népszerűségi versenyben, amikor decemberben bejelentette indulását, ám ha lehet így fogalmazni, elkövette azt a hibát, hogy valódi jobboldali programmal, például adócsökkentésekkel, a szociális kiadások kordában tartásával kampányol. A hangos belépő után Zemmour vonzereje csökkenni kezdett, de mivel radikálisabb Le Pennél, mérsékeltebbnek láttatja a Nemzeti Gyűlés vezérét.
És éppen ez az, ami kapóra jön neki, ugyanis a 2017-es elnökválasztás után eltelt éveket arra szánta, hogy elfogadhatóbbá tegye magát a politikai középen. Még pártja nevét is megváltoztatta az eredeti Nemzeti Frontról. Perverz dolog, hogy egy még extrémebb elnökjelölt hitelesíti Le Pen „mérsékelt fordulatát” – mondta Marta Lorimer, a London School of Economics professzora. Valójában lényegében semmit sem változott.
Le Pen március közepén úgy pozicionálta magát, mint aki a „kicsiket” képviseli a „nagyokkal” szemben, míg Macront azzal címkézte meg, hogy mindent odaadott a nagyvállalatoknak. Emellett megígérte, hogy ha ő lesz az ország elnöke, akkor olcsó lesz az üzemanyag – a jelenlegi elnök ellen az üzemanyagok drágulása miatt indult évekig tartó tiltakozó akciósorozat 2018-ban, amely a sárga mellényesek lázadásaként került be a francia politikatörténetbe.
A radikális jobboldal vezére nem zárta ki, hogy ha most veszít is, öt év múlva újra elindul az elnökségért. Ehhez kis különbséggel kell kikapnia, mert az azt üzenné a választóknak, hogy a vezetésével a radikális jobboldal rendületlenül menetel az Elysée-palota felé.
Az ügyészség előzetes vizsgálatot indított az amerikai McKinsey tanácsadó céggel szemben a párizsi törvényhozás szenátusának kezdeményezésére, azzal a váddal, hogy a kormány hivatalai túl sokak költenek külső tanácsadókra, miközben éppen elég tisztviselő sertepertél a minisztériumok folyosóin – jelentette a Financial Times. A szenátusi jelentés szerint ezek megbízása túlságosan általános feladatokra szól és homályos. A miniszterek 2021-ben 893,9 millió eurót költöttek ilyen célra, ami kétszerese a 2018-asnak. A ki nem mondott kérdés: nem csurgatnak-e vissza ebből a pénzből a megbízott cégek megbízóik zsebébe?
A szenátorok azt is kifogásolták, hogy a McKensey az elmúlt tíz évben egy eurócent adót sem fizetett a francia államkasszába, ám a vállalat azt állítja, hogy 2011 és 2020 között francia alkalmazottai után 422 millió euró adót és tb-járulékot fizetett, ami ötöde teljes bevételének ebben az időszakban. Macron, aki korábban befektetési bakár volt, igyekszik elkenni az ügyet, ám riválisai azzal vádolják, hogy a nemzetközi tanácsadó cégek rabja. A botrány újraválasztását is befolyásolhatja.
napi.hu