Magyarország megint fekete bárány lett az EU-ban
Az Európai Unió tagállamainak vezetői jogos büszkeséggel vehetnének részt az ENSZ közgyűlésén, amelynek fő témája a klímavédelem ügye, miután kontinensük élen jár az ezzel kapcsolatos kezdeményezésekben, ám egyes fekete bárányok miatt nem egységes az unió.
A környezetvédők elnézhetnék az európai vezetőknek hogy csendes büszkeséggel vesznek részt az ENSZ közgyűlésének klímavédelemmel kapcsolatos ülésén, mivel úgy gondolhatják, hogy Európa vezető szerepet játszik ezen a téren. A probléma jelentőségét makacsul alulbecsülő amerikai adminisztráció – amely súlyos kárt okozott azzal, hogy kilépett a párizsi klímavédelmi megállapodásból – lehetővé tette, hogy Brüsszel – válaszul a múlt hét végi óriási klímavédelmi tüntetéssorozatra – hangsúlyozza az EU elkötelezettségét a probléma megoldására – írja a Financial Times (FT).
Ursula von der Leyen viszi a fő szólamot maga az új bizottsági elnök, aki a fenntartható gazdaság megteremtését tette tevékenysége első számú céljává, és azt akarja, hogy a klímavédelem terén elért sikerek fémjelezzék elnökségét. Letette a voksot az úgynevezett Green New Deal mellett, amely összekapcsolja a környezetvédelmet az ezt szolgáló új technológiák elterjedéséből fakadó gazdasági fejlődéssel. Nyitott az olyan vitatott ötletek iránt, mint a karbonadó, és az olyan enyhén szólva ambiciózus célok előtt, mint hogy az európai gazdaság 2050-re szén-dioxid-semlegessé váljon. Bár Leyennek kapóra jön, hogy hazája, Németország kormány elkötelezte magát egy négy év alatt 54 milliárd eurót megmozgató klímavédelmi akciósorozat mellett, amelynek célja, hogy az ország végre csökkentse szén-dioxid-kibocsátását, ám az uniós tagországok nem mindegyike vevő az elképzeléseire. Ennek eredményeként az EU nem tud egységes tömbként fellépni az ENSZ közgyűlésében.
Négy ország, Csehország, Észtország, Lengyelország és Magyarország leszavazta azt a kezdeményezést, hogy az EU 2050-re karbonsemleges övezetté váljon, mert attól tartanak, hogy gazdaságukat aránytalanul megterhelné az ezt szolgáló átállás. Lengyelország helyzete a legnehezebb, mivel az elektromos energiát túlnyomó részben szénerőművekben állítja elő. Ezek leváltásának költsége miatt az EU 2030-as klímacéljainak teljesítéséhez 60 milliárd euróra lenne szüksége (ez a paksi bővítésre adott orosz hitel hatszorosa).
Észtország – amelynek kormányzó koalíciójában egy klímaszkeptikus radikális jobboldali párt is részt vesz – nem kötelezi el magát semmilyen konkrét cél mellett, amíg nem tudja, mennyibe kerülne ennek elérése az országnak. A négy ország nem hajthatatlan ellenfele a közös EU-s klímavédelem erősítésének, de úgy tűnik von der Leyen már regnálása első napján nehézségekkel találja majd szemben magát.
A helyzet megoldására Brüsszel átalakítási pénzalapot akar létrehozni.
Ebből támogathatnák a szegényebb országok klímavédelmet szolgáló fejlesztéseit. A gond az, hogy a gazdagabb országok – amelyek gyakran maguk is botladozva haladnak előre a fenntarthatóság felé vezető rögös úton – nem igazán akarnak fizetni. Egyébként is azzal szembesülnek, hogy a brexittel távozó Egyesült Királyság befizetését legalább részben pótolniuk kéne, így nincs kedvük több pénzt adni olyan kormányoknak, amilyenek Budapesten és Varsóban regnálnak.
Isabella Lovin svéd miniszterelnök-helyettes például azt mondta újságíróknak nemrégiben, hogy kormánya még nem határozta meg álláspontját az átalakítási pénzalappal kapcsolatban, de úgy látják elegendő források találhatók az EU költségvetésében, amelyeket át lehetne csoportosítani a klímacélok támogatására. Az ilyen megjegyzések aztán beindítják a vészcsengőt a régiós országokban, amelyek attól tartanak, hogy az elvileg a felzárkózásuk támogatására szánt kohéziós alapokból akarnak majd pénz kivonni. Von der Leyent így az veszély fenyegeti, hogy klímacéljai elvesznek a „mocskos anyagiakról” folyó vitákban.
Forrás: napi.hu
