Már csak az a kérdés, kit temet maga alá a brexit?
A brit kormánynak tudomásul kellene vennie, hogy a brexitnek költségei vannak, ám erre nem mutat hajlandóságot, hiszen abból él, hogy fényezi a frissen visszanyert brit függetlenséget. Eközben a nép, az istenadta nép icipicit morgolódik már a brexit kényelmetlen következményei miatt.
Nem szeretik hallani a londoni kormány miniszterei és a brexiter politikusok a független Office for Budget Responsibility (OBR) közgazdasági szakmai szervezet számítását, miszerint hosszabb távon négy százalékkal csökkenti a brexit az Egyesült Királyság gazdasági növekedését, miközben a koronavírus-járványnak csak feleennyi, kétszázalékos mérséklő hatása van – írja Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai szakírója. A brexiterek duplán biztos védekező reakciót fejlesztettek ki a kellemetlen tényekkel szemben.
Nem egyszerűen lesöprik az asztalról azt, ami nem tetszik nekik, hanem olyan légkört teremtettek, amelyben politikai ellenfeleik rosszul érzik magukat, ha bírálnák a brit függetlenség nemes ügyét. A kormánypárti politikusok arról beszélnek, hogy az emberek már nem a brexitről akarnak hallani, ami véglegesen lezárult, azaz tény, kivéve, ha az egekig fényezhetik a brit uniós kilépést. Bírálóikat, a néhai Remainereket, zsémbelődőknek, dörmögőknek, azaz „Remoanernek” gúnyolják. Így aztán nem könnyű számon kérni a brexiter kormányon a tevékenységét.
Az OBR becslése nem pusztán egy tudományos kalkuláció. A jövedelmek gyengülését máris lehet érezni a kiadások és az adóbefizetések mérséklődésén. A kormány nagy nehezen tudott kiizzadni magából egy 2,1, 1,3 és 1,6 százalékos gazdasági növekedési előrejelzést a 2022-vel kezdődő három évre. A kormánynak és fejének, Boris Johnsonnak a tisztán látás kedvéért nyitottnak kellene lennie a brexit költségeire. Az uniós kilépés végül is politikai projekt volt, amelynek előnyét az erre számítók megkapták a bevándorlás megszigorításában és az uniósnál gyorsabb oltási kampányban.
Amikor azonban az aggasztó jelenségeket, a munkaerőhiányt kell megmagyarázni, nem feltétlenül szerencsés, hogy a kormány a brexit jelentős előnyeiről beszél. A jó példák között emlegetik az új külkereskedelmi egyezményeket, ám azok főként a korábbi feltételek fenntartásáról szóló megállapodások. A költségvetést készítő szakembereknek külön problémát okoz, hogyan adják el úgy az intézkedéseket, hogy azok a brexit győzelmét bizonyítsák.
A történet vége egyelőre az, hogy a sikerpropaganda és a pandémiára mutogatás ellenére a YouGov közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a választók 61 százaléka úgy véli, hogy a kormány rosszul menedzseli a brexitet.
Az OBR becslését megalapozó kalkulációk sorra veszik a függetlenség előnyeit. Az adóváltoztatásokkal kapcsolatban például megállapítják, hogy a korábbi ilyen intézkedésekhez hasonlóan kevesebb mint ötödét hozzák annak, amit a pénzügyminisztérium vár tőlük, mivel a cégeket nem mozgatják meg jelentősen ezek az ösztönzők. Ami a külkereskedelmet illeti, az Ausztráliával kötött, nagy csinnadrattával tálalt kereskedelmi megállapodás hatása a GDP 0,01 százalékának felel meg. Eközben adatok bizonyítják, hogy az EU-val folytatott kereskedelem 15 százalékkal csökkent.
Az OBR jóslatában szereplő négyszázalékos mínusz a jelenlegi GDP alapján évente 80 milliárd font hiányzó jövedelmet jelent, ami a költségvetésnek évi 32 milliárdos kiesést okoz. Az előbbi elvesző vagy meg nem születő állásokra fordítható le, az utóbbi kieső költségvetési kifizetésekre. Ez a lényeg az ország és esetleg a kormányzó konzervatív párt számára is.
Egyelőre a gyenge ellenzék és a brexiterek táborának rajongó hangulata miatt mindez nem fordítható le valamiféle politikai változási nyomásra. Johnson, mint minden politikus szeretne többet költeni kisebb adók kivetése mellett. A brexit szűkíti ezt a lehetőséget – már csak ezért sem ártana, ha próbálna őszintén szemben nézni a következményeivel.
Hogy a szavazók fejében végül összekapcsolódik-e a brexit a gazdasági nehézségekkel, az nyitott kérdés, de az ország olyan anyagi veszteséggel néz szembe, amit nem engedhet meg magának – véli a brit üzleti lap szakírója. A Johnson-kormány olyan úton vezeti az Egyesült Királyságot, amely a brexit miatt szűkül, miközben éppen ez brexit végrehajtása az, amire felesküdött.
Forrás: napi.hu
