Már nem kívánatos -Merkelnek ajtót mutattak
Angela Merkel német kancellárnak semmiképpen sem kellene hatalmon maradnia a jelenlegi kormányzati ciklus végéig, 2021 októberéig, minél tovább húzza az időt, annál nagyobb veszélybe kerülhet egész politikai öröksége.
Az OECD csökkentette 2020-as világgazdasági növekedési előrejelzését a koronavírus-járvány káros gazdasági hatásai miatt. Új bevándorlási válság alakult ki Európa dél határán, miután a török hatóságok átengedik országukon a szíriai menekülők újabb hullámát. Az európai vezetők februári csúcstalálkozójukon nem tudtak megállapodni az EU 2021-2027-es költségvetéséről. Akármerre nézünk sötét felhők gyülekeznek Európa felett, miközben Németország a politikai bénultság állapotában van – írja Tony Barber a Financial Times (FT) publicistája.
Semmi sem változtathat ezen addig, amíg Angela Merkel kancellár hatalmon van, ezért országa és az EU érdekében is távoznia kellene a jelenlegi kormányzati ciklus 2021. őszi lezárulta előtt. Ez nem kis részben személyes belátásán múlik, mivel Németországban nem könnyű kormányt buktatni. A második világháború utáni bő 70 évben csak nyolc kancellárt fogyasztott el az ország, Merkel maga 2005 óta van hatalmon, így nagyjából a 70 év ötödében ő vezette az országot. Kiváló eredményei ellenére az FT publicistája szerint vezetési módszere elvesztette vonzerejét. Minél tovább marad, annál nagyobb veszély fenyegeti politikai örökségét is.
Természetesen nem kizárólag az ő hibája, hogy a gondok egymásra halmozódnak. A nyugati országok vezető szerepére alapuló világrend eróziója, az USA-Európa szövetség fellazulása, az unió instabilitása számos okra vezethetők vissza, amelyek egy része teljesen független a kancellártól, illetve vezetési stílusától. Emellett Németország továbbra is a stabilitás és a prosperitás szigete számos európai szomszédjával összehasonlítva.
Olaszországban a politikai vezető réteg teljesen elvesztette hitelességét, a gazdaság két évtizede gyakorlatilag stagnál. Spanyolországot a katalán függetlenségi törekvések bénítják le. Belgiumban a 2019. májusi parlamenti választások óta nem tudnak kormányt alakítani. Az Egyesült Királyság beleszédült a brexittel kapcsolatos jobboldali populizmusba. Lengyelországban az elborult nacionalista Jog és Igazságosság párt kormányoz. Franciaországban alig lehet gazdasági-társadalmi reformokat végrehajtani.
Azt viszont Merkel rovására írja az FT publicistája, hogy négy kormányából három a konzervatív CDU/CSU pártszövetség és a szociáldemokraták nagykoalíciójára támaszkodott. Ezzel széttördelte és polarizálta a német pártrendszert, oly módon, amilyenre 1949 óta nem volt példa. Az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) párt, amely a legnagyobb ellenzéki párt, a politikai elit és a bevándorlók elleni uszításának köszönheti sikerét, a volt keletnémet kommunista párt utódja szintén proteszt párt, amely a rendszerváltásban és a német újraegyesítésben csalódott keletnémetek dühére épít.
Az AfD a CDU jobbszárnyának leszakításával fenyeget, amire Firderich Merz, a CDU egyik esélyes elnökjelöltje, Merkel régi ellenfele azzal válaszolna, hogy erőteljesen jobbra – a kulturális és identitás politika felé – vinné a pártot. Ezzel nagyon megnehezítené, hogy egy új választás után a CDU együtt kormányozzon a Zöldekkel, amit sokan a stabil német kormány receptjének tartanak.
Egyértelműen Merkel rossz döntése idézte elő a jelenlegi vezetési válságot, hiszen a sorozatos gyenge tartományi választási eredményekre azzal reagált, hogy hagyta szétválasztani a kancellári és a CDU-elnöki posztot és kijelentette, hogy a kormányzati ciklus végén távozik a politikából. A CDU vezetőjévé Annegret Kramp-Karrenbauert, kiszemelt utódát választották meg, aki februárban váratlanul lemondott, újraindítva az elnökválasztási harcot.
Az elnökválasztás április végén lesz, a versenyben Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke vezet. A kancellár őt látná szívesen a CDU élén. Laschet az oroszbarát Bassár el-Aszad szíriai elnökben látja a lehetőségét a szíriai stabilitás megteremtésére és visszafogná a szénalapú energiatermés kivezetését a német energiamixből. Ennyit arról, mennyire 21. századi vezető.
Az FT cikkírója szerint Merkel gazdasági öröksége sem túl fényes. Németország ugyan az európai gazdaság alapja, ám 2018 közepe óta a negyedéves GDP-növekedés 0,1 százalék körül alakul. A kancellár semmilyen ahhoz fogható munkaerőpiaci és jóléti reformot nem indított el, mint elődje, a szociáldemokrata Gerhard Schröder. Pedig a német költségvetés jelentős többletére alapozva növelhette volna a közfinanszírozású fejlesztéseket.
A német bankrendszer Európa leginkább szétaprózott pénzügyi intézményrendszerei közé tartozik. Egyben a legkevésbé nyereségesek közé is. A pénzintézeteket a helyi politikusok manipulálják, így nem meglepő, hogy bankok nem lelkesednek az európai pénzügyi unió iránt. Ennek engedve Merkel akadályozza az utóbbi létrejöttét, ami védelmet jelenthetne a jövőben az eurózóna pénzügyi válságaival szemben.
Ráadásul Németország a technológia terén is vesztett előnyéből olyan területeken, mint az autógyártás, a vegyipar és más feldolgozóipari ágazatok. A családi tulajdonban lévő középvállalatok, amelyeket a német gazdaság gerincének tartanak, nincsenek megfelelően felkészülve a digitális világ kihívásaira.
Az FT cikkírója úgy véli, hogy Németország, amely büszke az iparára, minden bizonnyal meg fogja tenni a szükséges erőfeszítéseket, hogy kilábaljon ebből a helyzetből. Ez azonban már nem képzelhető el Merkel vezetésével, mert az ő konszenzuskereső stílusa túlságosan engedékeny, hagyja, hogy társadalom ne mozduljon ki a komfortzónájából.
Ezért a németeknek és az EU-nak is friss vezetésre van szükségük a berlini kancellárián. Ha meglesz az új CDU-elnök és lecseng a német EU-elnökség 2020 második félévében, akkor a jövő év elején új parlamenti választásokat kellene tartani Németországban!
Forrás: napi.hu
