Ha minden francia el tudna utazni Magyarországra, akkor talán megértenék, hogy nem tűrhetjük tovább a francia állapotokat – mondta a Demokratának Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés elnöke
– Eddig sosem tapasztalt ellenállást láthatunk több európai vezető részéről az Európai Bizottság egyes törekvéseivel szemben. Soha nem volt ennyi európai vezető, aki kritikus lett volna az uniós intézményekkel kapcsolatban. Sokan már 2019-ben is az úgynevezett „populista hullámra” vártak, ehhez képest egyre keményebben lépnek fel az uniós intézmények, az Európai Parlament is, amelyik most nagy többséggel szavazott Lengyelország ellen. Brüsszelben főleg Magyarországot és Lengyelországot kezelik ellenségként: folyamatosan és keményen fenyegetik ezeket az országokat.
– Ez természetes. Ha a ketrec sarkába szorít az ember egy vadállatot, az elkezd támadni és harapni. Úgy látom, hogy a „közös európai nemzet” és a föderális eszmék ideológusai most kerültek a ketrec sarkába. Ezért annál agresszívabbak, minél inkább érzik, hogy fordul a szél. Látják, hogy nagyon jelentős politikai erők épülnek, amelyekről tudják, hogy győzhetnek, ezért utoljára még mindent beleadnak. A Magyarországot és Lengyelországot érő fenyegetések jól bizonyítják, hogy fontos dolgok zajlanak most. Rendkívül beszédes, ahogy a bizottság a lengyel alkotmánybíróság döntésére reagált. Elképesztő erőszakról tesz tanúbizonyságot és sokkal messzebb megy, mint ameddig mehetne, sokkal többet engedett meg magának, mint amihez joga van. Tehát komolyan túlterjeszkedve a kereteken, megad magának olyan jogokat, amik nem találhatóak az uniós szerződésekben. Ez a mai valóság. De ez ugyanakkor a bizonytalanság jele, ami szerintem nagyon jó jel.
– Németország az egyik legfontosabb szereplő Közép-Európában. De az EU-n belül is sokszor úgy tekintenek rá, mint vezető országra. Ha ön Franciaország elnöke lenne, nagyobb figyelmet szentelne Közép-Európára?
– Igen, természetesen. El is mondtam a sajtótájékoztatón, hogy ha elnök leszek, Franciaország támogatni fogja ezen országok szuverenitásért vívott harcát. Azért, mert hiszek a nemzetek együttműködésében. Sőt azt hiszem, hogy kimondottan ez a lényege az európai együttműködésnek, amit én európai nemzetek szövetségének nevezek. A cél az, hogy a nemzetek szövetségesekké váljanak egy olyan együttműködés keretében, ami semmit nem erőltet és semmit nem kényszerít rá egy másikra, ami ellentétes lenne érdekeivel. Tehát többoldalú együttműködéseket kell majd építeni, amúgy Németországgal is, persze. Olyan együttműködéseket viszont nem kívánok, amikből Franciaország mindig vesztesként jön ki. Rendszeresen el szoktam mondani, hogy tulajdonképpen nem vádolom Németországot amiatt, hogy védi az érdekeit, hanem Franciaországot vádolom azzal, hogy nem áll ki a saját érdekeiért. Ezért minden alkalommal, amikor valamit együtt csinálunk Németországgal, rendszerint vesztesek vagyunk. De ez kifejezetten a saját vezetőink hibája, és nem a német vezetőké.
– Ez azt jelenti, hogy ha ön elnök lenne, szorosabb együttműködésre törekedne Közép-Európával? S hogy véget vetne a „couple franco-allemand”-nak (azaz a német–francia párkapcsolatnak: francia kifejezés, ami az egykori német-római birodalomra utal – a szerk.) azzal, hogy két tömb közé szorítva Németországot, jelentősebb súllyal bírva az EU-ban, megváltoztatná az uniót?
– Egyáltalán nem hiszek a „francia-német párkapcsolatban”. Ezt rendszeresen elmondom, szerintem ez nem más, mint egy délibáb, egy legenda, hozzáteszem, egy francia fantázia. Ez a kifejezés nem is létezik németül. Igen, meg kell változtatni az EU-t belülről, és ehhez szükségünk lesz minden olyan országra, amelynek érdeke a változás. Ezért mindegyiket felkeressük, tekintet nélkül a nagyságukra vagy súlyukra, mert egy területét és népességét tekintve kicsinek számító ország erős és határozott vezetője sokkal többet tud elérni, mint egy nagy ország térdeplő vezetője.
– Említette a sajtótájékoztatón, hogy Éric Zemmour szeptember végi budapesti látogatása egyáltalán nem olyan jellegű volt, mint az öné. Pedig a francia újságíró és publicista bár hivatalosan még nem jelölt, már elkezdte a kampányát a 2022 áprilisi választásra. Ő is eljött Magyarországra valamiért…
– Nem, egyáltalán nem, szerintem téved. Éric Zemmour, mint ahogy sokan mások, eljött, hogy részt vegyen egy fórumon, és Orbán Viktor, miként a többi résztvevőt is, fogadta egy beszélgetésre. Egyértelmű, hogy Magyarország számára ez a demográfiai csúcs fontos esemény, és tisztelet jár a résztvevőknek. Az én mostani látogatásom viszont teljesen más jellegű találkozóval zárult. Látja, hogyan fogadott Orbán Viktor, ha a protokollt nézzük, és hogy teljesen őszinte legyek, ez majdnem több volt, mint amit egy elnökjelölt remélhet. Mintha már egy államfő lennék! Ez nagyon megtisztelő volt. Tehát nem lehet a két látogatást összehasonlítani. Más jellegűek voltak és más okból történtek.
– Először járt Budapesten?
– Igen.
– Milyen benyomásokat szerzett? A francia, illetve a nyugati sajtóban gyakran elhangzik, hogy Magyarországon „ultranacionalista vezetés” van, „autoriter rezsim”. Diktatúrában érezte itt magát?
– Nem, egyáltalán nem. (nevet) Tényleg nem, sőt. Lenyűgözött a város, először is azért, mert gyönyörű. De leginkább az tűnt fel, hogy itt valóban biztonságban érezheti magát az ember. Ez egyébként mint francia mindig elkeserít, mert hát ki kell mondani, hogy amikor külföldre megyünk, majd hazatérünk, szembesülünk azzal, hogy megszoktuk a megszokhatatlant. Tűrjük a tűrhetetlent és behódoltunk a kimondhatatlannak. S ha minden francia el tudna utazni például Magyarországra, akkor talán megértenék, hogy nem tűrhetjük tovább a francia állapotokat. Itt minden tiszta, békés, nem látni rendőröket, érezni, hogy szinte nincs bűnözés, nincs ordibálás…
– Ön szerint ennek nagyrészt a bevándorlás az oka?
– Igen, azt gondolom, igen, nagy részben a bevándorlás okozta a jelenlegi francia állapotokat, és leginkább a biztonságérzet hiányát.
Forrás: Demokrata