Márki-Zay két lépésben adott mattot a józan észnek
Donáth Anna és Gyurcsány Ferenc kritikáját Márki-Zay Péter először a bizalom jeleként, néhány nappal később viszont már lejáratásként és puccskísérletként értékelte.
„Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát” – írta Karinthy, mintegy megjósolva Márki-Zay Péter politikai működésének eljövetelét. A baloldal – csökkenő szavatossági idejű – miniszterelnök-jelöltjével a szavak ugyanis tényleg érvényüket, értelmüket és jelentésüket veszítették. Az egyik nap még arról beszél, kiadná Hernádi Zsoltot a horvátoknak, majd bejelenti, hogy ilyet sohasem mondott, ámde három másodperc múlva már mégsem cáfolja Hernádi kiadatását. Íme hát a politikai posztmodernitás laboratóriumi körülmények között előállított, tökéletes modellje, amely egyszerre állít és cáfol, elismer és tagad – tökéletesen kiüresítve ezzel az emberi beszédet.
Abban talán pártszimpátiától függetlenül megállapodhatunk, hogy a baloldal porcelánboltja az előválasztás előtti időkig sem volt túl jó állapotban. A dizájn mintha a ’90-es évekből maradt volna itt, a polcokon szegényes kínálat, és az összképen a vevőket hibáztató eladók sem dobtak sokat. Sőt.Ennek ellenére a porcelánboltba kiselefántként beszabaduló Márki-Zay olyan dúlást hajtott végre, amilyet eddig csak Kunhalmi Ágnes kontra MTVA-csapóajtó viszonyrendszerében tudtunk elképzelni.Nem véletlen tehát, hogy előbb Donáth Anna kritizálta meg a baloldal – még le nem vett – miniszterelnök-jelöltjét, majd pedig Gyurcsány Ferenc rátolt minden felelősséget. Az összehangoltnak tűnő támadás nem kerülte el az ATV műsorvezetőjének figyelmét sem, aki december 13-án meg is kérdezte minderről Márki-Zay Pétert. [A videón 05:27-tól látható a párbeszéd – a szerk.]
Műsorvezető: Ön mit gondol, Gyurcsány Ferenc posztja, Donáth Anna kritikája minek szól? Nem érzi esetleg úgy, hogy megcsappant önben a bizalom az ellenzék pártjaiban, vagy az ellenzék vezető arcaiban?
Márki-Zay Péter: Nem, ellenkezőleg.
December 13-án Márki-Zay a felé áradó balos kritikát tehát még a feltétlen bizalom jeleként értékelte. Majd négy nappal később, december 17-én megjelent vele egy interjú a Szabad Európán, amiben ugyanezeket a bírálatok már a következőképpen magyarázta:
„(…) Láttunk ilyet Botka László jelöltsége idején is, amikor hasonlóképpen megjelentettek egy nagyon tendenciózus közvélemény-kutatást – akkor nem kellett szivárogtatni –, és a sajátjai járatták le a jelöltjüket. Vannak eszközök ahhoz, ha valaki a Fidesz érdekében meg akarja buktatni az ellenzéket belülről.”
Így mennek hát a dolgok Márki-Zay Bábel-tornyában. Ugyanaz a kritika először még a feltétlen bizalom csodaszép tanúságtétele, majd néhány nap elteltével már lejáratás és puccskísérlet.Magyarázatot pedig kár is keresni a fogalmaknak ebben a pokoli zűrzavarában. A kiselefánt porcelánboltban való dúlása ugyanis a szavak értelmét és végső jelentését is szilánkosra zúzza. A bírálat, ami először a feltétlen bizalom megnyilvánulása, néhány gipszkartonból kiöntött vörös szegfű összetörése után már a lejáratás és megbuktatás (nyelvi) eszköze.
Csak aztán a kiselefánt ne csodálkozzon el azon, hogy a porcelántörő aktusai után egyszer csak megjelenik a bolttulaj (nevezzük mondjuk Gy. Ferencnek), és páros lábbal hajítja ki az üzletéből. A helyzet ugyanis nagyon úgy fest, hogy a kidobatás ténye már eldőlt. Az egyetlen nyitott kérdés pedig az maradt, hogy a kiselefántnak mikor kell mennie?
Forrás: drot.info
