Az orosz állam veszedelmesen közel van ahhoz, hogy ugyanazt csinálja, mint egykor a Szovjetunió: katonai erő, illetve megfélemlítés segítségével tartja féken a környező országokat – írja vélemény cikkében a Financial Times
Gideon Rachman elemző szerint teljes képtelenség, amit a Kreml állít. Vlagyimir Putyin ugyanis azzal érvel, Oroszország ostrom alá került, ellenségei az állam határáig jutottak, a NATO pedig Ukrajna bekebelezésével fenyeget – ami történelmileg és lelkileg orosz területnek számít –, ezért kell most vezetnie a harcot.
Rachman szerint valószerűtlen, hogy a NATO megtámadná az oroszokat, az elnök hiába házal ezzel az állítással.
A 90-es években sok ország éppen azért lett tag, mert félt a Kreml agressziójától. Viszont jelenleg nincs esélye, hogy Ukrajna beléphet, így viszont hiába tenne a Nyugat bármiféle engedményt a különféle fórumokon, az nem oldaná meg az államfő biztonsági gondjait.
Merthogy számára a bajok belülről fakadnak. Egy éve nagy tüntetések voltak Alekszej Navalnij mellett az egész országban, miután leleplezései feltárták, milyen fényűzően él az elnök és vazalluscsapata. Moszkva egyre bőszebben állítja, hogy a belső ellenzék egytől egyig idegen ügynök, ám itt a legtöbbször hétköznapi oroszokról van szó, akiknek elegük van a kormányból és tudják, hogy a látszatra tisztességes választásoktól nem remélhetik a helyzet jobbra fordulását.
Navalnij mindig is nagyobb veszélyt jelent Putyin számára, mint a NATO bármikor. Ám a politikus magát a megtestesült nacionalizmusnak tünteti fel, az uralmát ért fenyegetést pedig úgy, mintha a nemzet biztonsága forogna kockán. Pedig a kettő messze nem ugyanaz. Van viszont összefüggés a belső problémák és a külső agresszió között. A háború megdobná a hazai támogatottságát. Idetartozik az is, hogy az államfő csak olyan korrupt autokráciákat tűr meg a szomszédságban, mint amilyen a saját rendszere.
Egy igazi demokrácia alternatív modellt kínálna, így bátorítaná az orosz ellenzéket, egy szabad ország pedig igyekezne kibújni a Kreml öleléséből, és a Nyugathoz pártolna át. Ennélfogva az USA nem tudja szavatolni az elnöknek az általa követelt befolyási övezetet.
A korrupt tekintélyuralmak viszont eredendően instabilak, éspedig azért, mert saját maguk gerjesztik az ellenállást a társadalomban. Nazarbajev volt kazah elnök azzal, hogy külföldi ingatlanainak értéke legalább 785 millió dollár.
És akkor még ott van az elcsalt belarusz választás, továbbá, hogy a diktátor Lukasenka alávaló módon elnyomja a tiltakozást. Oroszország mind Minszket, mind Almatit megtámogatja, amikor Ukrajnát fenyegeti.
Az orosz állam veszedelmesen közel van ahhoz, hogy ugyanazt csinálja, mint egykor a Szovjetunió: katonai erő, illetve megfélemlítés segítségével tartja féken a környező országokat.
Lehet, hogy egy győztes háború átmenetileg megdobja Putyin népszerűségét. Ám ha lerohanja az ukránokat, azzal egyáltalán nem biztosítja be saját politikai túlélését – mint ahogy eredménytelennek bizonyult 68-ban Csehország megszállása is –, hosszú távon viszont csak gyengítené a politikus hazai helyzetét. Ha ugyanis elhúzódik a háború, egyre több lenne az orosz emberveszteség, hazavágná a gazdaságot, és még inkább elszigetelné az országot.
A NATO viszont újabb igazolást kapna, hogy igenis szükség van rá, és rászánhatná magát a bővítésre. A finnek és a svédek a moszkvai kardcsörtetés láttán már fontolgatják a felvételi kérelmet.
De ha sikerülne is Oroszországnak bábrezsimet hatalomra juttatnia Kijevben, az agresszió soha nem látott lendületet adna az ukrán nacionalizmusnak, véglegessé tenné az érzelmi elkülönülést a két ország között. Vagyis a Kreml igen fura győzelmet aratna csupán – hangsúlyozza a Financial Times fő külpolitikai elemzője, Gideon Rachman.
loading...