Megbukhat Amerika két évszázados stratégiája
Az Egyesült Államok és Kína közötti globális versenyfutásban egy újabb fejezet indul Dél-Amerikában. A keleti nagyhatalom egy hatalmas méretű tengeri kikötőt épít Peruban, amely jelentős változást hozhat a fejlődő ország életébe, ám a beruházás riadalmat keltett Washingtonban.
Peking és Washington egyre kiélezettebb küzdelmet folytat egymással a globális hegemón szerep elnyeréséért/megtartásáért. A közvélemény számára elsősorban a kereskedelmi harcok, a távol-keleti feszültségek lehetnek ismerősek, viszont a két hatalom között immár olyan területeken is fokozódik a versenyfutás, amelyeken ez korábban elképzelhetetlen volt a Fehér Ház számára.
KIEMELKEDIK EZEK KÖZÜL A GYAKRAN CSAK „AMERIKA HÁTSÓ UDVARÁNAK” TEKINTETT DÉL-AMERIKA, AMELY FÖLDRAJZI FEKVÉSE MIATT KIEMELTEN FONTOS A NYUGAT VEZETŐ ORSZÁGA SZÁMÁRA.
A térségi jelentőség felismerésének immáron több évszázados történelme van: az Egyesült Államok elnöke, James Monroe már 1823-ban megalkotta a róla elnevezett Monroe-doktrínát, amely később lehetővé tette, hogy Washington a teljes amerikai kontinenst a befolyási övezetének tekintse. A Fehér Ház gondolkodása azóta sem változott jelentősen, továbbra is úgy tekint a latin-amerikai országokra, mint amelyek egyértelműen szorosan kapcsolódnak az Egyesült Államokhoz. Emlékezetes, hogy az amerikai titkosszolgálat többször is végrehajtott akciókat több országban is, hogy a nekik megfelelő emberek kerüljenek vezető pozícióba.
A TRENDEK AZONBAN MEGVÁLTOZTAK KÍNA FELEMELKEDÉSÉVEL, AMELYBEN EGYÉRTELMŰEN WASHINGTON IS SÁROS.
A Fehér Ház egyszerűen elhanyagolta Közép- és Dél-Amerikát, miközben számos ország komoly társadalmi-gazdasági-politikai gondokkal küzdött, mégsem tudtak a Fehér Házhoz fordulni a problémáikkal. Ebben a helyzetben csapott le – a gyengélkedő és instabil kormányok forráshiányát kihasználva – a gazdasági erejével egyszerűen benyomuló Peking. A képlet nagyjából mindenütt azonos volt: először növelték a kereskedelmi kapcsolatot, később erősödött a politikai összeköttetés, amely már a hitelekből felépülő beruházásokat is magával hozta. A stratégiáját nemcsak Amerika közvetlen közelében, hanem szerte a világon alkalmazza, többnyire a gazdasági fejlődésre ácsingózó kormányokra lecsapva. A folyamatot egy darabig az Egyesült Államok csendben nézte, azonban az elmúlt években egyre ellenségesebbé váló hangulatban az amerikai politika is megváltozott Kína nyomulását illetően.
Peking több országba is jelentős befektetésekkel robbant be, amelyek látszólag csak a kereskedelmi kapcsolatok további pörgetésére szolgálnak. Ennek az egyik kiemelkedő példája a dél-amerikai Peruban épülő Chancay-projekt, amelyet a Wall Street Journal nemes egyszerűséggel csak „megakikötőnek” nevez. A beruházás a jövőben a kínai Cosco tulajdonában van és azt ígérik, hogy felpörgetik a kereskedelmet, mivel rövidülhetnek a szállítási idők.
KÍNA MÁR ÍGY IS AZ EGYIK LEGFONTOSABB PARTNERE A LATIN-AMERIKAI ORSZÁGOKNAK, A JÖVŐBEN PEDIG TOVÁBBI KELETI ÁRUCIKKEK ÁRASZTHATJÁK EL A KONTINENST: JÖHETNEK AZ OLCSÓ ELEKTROMOS AUTÓK, VALAMINT MÁS TERMÉKEK.
A beruházást várhatóan 2024 végén fogják átadni, méghozzá az eseményen Hszi Csin-ping kínai elnök is tiszteletét fogja tenni. A keleti nagyhatalom államfőjének látogatása már önmagában jelzi a beruházás jelentőségét, ez lesz az első útja a dél-amerikai kontinensen a koronavírus világjárvány kirobbanása óta.
AZ AMERIKAI KONTINENS NYUGATI OLDALÁN A CHANCAY LESZ AZ ELSŐ OLYAN KÍNAI TULAJDONÚ MÉLYVÍZI KIKÖTŐ, AMELY KÉPES AKÁR A LEGNAGYOBB TENGERJÁRÓ HAJÓK FOGADÁSÁRA IS.
A beruházás összesen 3,5 milliárd dollárba került, valamint hatalmas konténertároló kapacitást is felhúztak közvetlenül annak részeként. A dokkokhoz szárazföldi infrastruktúrát is építettek, kezdve egy majdnem egy kilométeres alagúttal, amely a város megkerülésével teszi gördülékenyebbé az áruszállítást. Lima elsősorban azt várja, hogy a perui mezőgazdasági termékeknek – főleg a málnának és az avokádónak – találnak majd új piacot, amely jelenleg inkább az Egyesült Államok és Európa felé áramlik.
Az Egyesült Államok számára korábban a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok bővülése nem okozott megütközést, ám az egyre szélesedő politikai összefonódásokat már gyanakodva méregeti. Washingtonban ugyanis attól tartanak, hogy a növekvő befolyását kihasználva Kína hamarosan a katonai erejét is telepíti Dél-Amerikába, ezzel súlyos védelmi-biztonsági válságot előidézve Washington számára. Közben már a kereskedelem mértékére is inkább stratégiai szemmel tekintenek az amerikai fővárosban, és ebben nem igazán látnak egyelőre pozitív folyamatokat. Laura Richardson hadseregtábornok fogalmazott úgy nemrégiben, hogy:
Ez még könnyebbé teszi a kínaiak számára, hogy ezeket az erőforrásokat kivonják a régióból, így ez aggodalomra ad okot.
Egyelőre viszont nem igazán látszódik, hogy a Fehér Ház azon dolgozna, hogyan lehetne betölteni ezt a diplomáciai űrt. Jól láthatóan a nagyhatalom az erejét most inkább más – fontosabbnak vélt – területekre (így Ukrajnára, a Közel-Keletre és a Távol-Keletre) fordítja, miközben éppen a közvetlen szomszédságára nem jut már kellő energia.
A port in a storm.
Hirdetés Hirdetés Peru is reversing its decision to give a Chinese company exclusive rights over the new Chancay megaport being built in the country as part of China's Belt and Road Initiative. pic.twitter.com/ZF05GbSHF0
— TaiwanPlus News (@taiwanplusnews) March 27, 2024
A nyugati vádakat a Cosco elutasítja, szerintük nincsen semmi rejtegetnivalójuk, itt pusztán egy gazdaságélénkítési projektről van szó, amely mindkét fél számára előnyös lehetőségeket rejt. Hasonlóan vélekedik Peru vezetése is, mivel szerintük a limai parlamentnek kellene jóváhagynia, ha külföldi katonákat akarnának telepíteni az ország területére, ebben pedig a Chancay sem jelent kivételt. Javier González-Olaechea perui külügyminiszter egyenesen arra hívta fel Washington figyelmét, hogy inkább nekik is fel kellene pörgetniük a befektetéseiket a fejlődő országban, hiszen ott „mindenki szívesen látott partner”.
Az Egyesült Államok szinte mindenhol jelen van a világon, sok kezdeményezéssel, de Latin-Amerikában nem annyira– mondta a külügyi tárcavezető egy interjúban.
Nem minden fekete és fehér
Visszatérő kritika azonban a keleti nagyhatalom beruházásaival kapcsolatban, hogy Peking olyan befektetéseket erőltet néhány országra, amelyek egyszerűen túlméretezettek. A hatalmas újonnan felépített infrastruktúrát nem használják ki kellően, így viszont nem tudja megtéríteni az árát. Mivel a projektek többnyire hitelből épülnek meg, amelyeket a fogadó ország nem tud finanszírozni, ezért adósságcsapdába kerülnek, az eseményspirál vége pedig az, hogy Kína megkapja az adott ország stratégiai szempontból kiemelt fontosságú területét. Ez történt Srí Lankán is, de Pakisztánban és Montenegróban is gondok vannak a hitelek visszafizetésével, rendkívül megterheli a költségvetést.
Hasonló veszély fenyeget Peruban is: a megakikötő átadása után
CSAK ÉVEK MÚLVA DERÜL KI, HOGY VALÓBAN VAN-E AKKORA FORGALOM, AMELY KÉPES NYERESÉGES ÜZLETEKET TEREMTENI MINDENKI SZÁMÁRA.
Az is állandó kritika, hogy Kínának valójában a térség olcsón elérhető értékes nyersanyagforrásai számítanak, arra próbálja rátenni a kezét, majd elszállítani az országból. Dél-Amerika ritkaföldfémekben gazdag terület, amely még kiaknázásra vár. Közben a keleti nagyhatalom kevésbé törődik a természetvédelem vagy a helyi közösség szempontjaival, amely jól követhető Chancayon keresztül is. Az egykoron nyugodt 60 ezer fős településen megnövekedett a forgalom, az építkezés hangos, ráadásul a kikötő egyből a lakónegyedek mellé épült, ezen kívül a környékbeli vizek minősége romlott, amely különösen a halászatban okozott problémákat.
Felmerül a kérdés, hogy miért pont Peruval erősíti meg a kapcsolatait Peking. Az ország stratégiai szempontból kiváló földrajzi elhelyezkedéssel bír, hiszen innen könnyedén elérhető Dél-Amerika legtöbb piaca. Ráadásul a Kínától eddig vezető tengeri út is zavartalan lehet, így gyorsulhat fel az áruszállítás. A jó kapcsolatokat bizonyítja, hogy Lima és Peking között már egy lehetséges tenger alatti kábelkapcsolat kiépítése is szóba került.
NEM ALAPTALANOK AZONBAN A FEHÉR HÁZ AGGODALMAI A LATIN-AMERIKÁBAN EGYRE LÁTVÁNYOSABBÁ VÁLÓ KÍNAI NYOMULÁS TEKINTETÉBEN.
Miközben a szegény közép-amerikai országokban a politikai befolyása növekedett meg látványosan, addig a karibi térségben már egyenesen az első kínai katonai támaszpont megépülésétől tartanak.
Hozzá kell tenni, hogy korábban már számos (nagyrészt) kínai tulajdonban lévő kikötőben megjelentek a kínai haditengerészet járművei, amely arra utal, hogy Pekingnek nem pusztán kereskedelmi céljai vannak a növekvő beruházásokkal. Arról egyelőre nincs szó, hogy állandó katonai bázisok sorozata jöjjön létre szerte a világban, viszont néhány helyen akár ez is megeshet. 2017-ben Dzsibutiban jött létre Kína első tengerentúli tengeri támaszpontja, de a jövőben Kambodzsában és néhány óceániai szigeten is lehet feltételezni hasonló telepítéseket.
China’s only overseas military base besides Djibouti is up and running. Satellite imagery indicates that two Chinese navy ships have been docked at #Cambodia’s Ream Naval Base for over four months.
An analysis done by the Asia Maritime Transparency Initiative (AMTI) of the @CSIS… pic.twitter.com/AgL70nSV7v
— EurAsian Times (@THEEURASIATIMES) April 30, 2024
Nem mondható el, hogy az ünnepélyes jellegű kikötések tényleges katonai szándékot reprezentálnak, inkább csak amolyan erőfitogtatások. Van azonban még egy szempont, amely miatt az Egyesült Államok vezetése aggódik Kína kereskedelmi előretörését illetően, ez pedig az kínai civil és katonai vállalatok közötti összefonódások.
A VÁDAK SZERINT A KERESKEDELMI CÉGEK IS SZOROS KAPCSOLATBAN ÁLLNAK A HADSEREGGEL, EZÉRT BEFOLYÁST SZEREZ HELYBEN MAGA A KÍNAI NÉPI FELSZABADÍTÓ HADSEREG (PLA) IS.
Az Egyesült Államok nem akar lemaradni a versenyfutásból, ezért hosszú tétlenséget követően lassan egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a saját befolyásuk visszaszerzésére.
A két nagyhatalom versenyfutása egyre nagyobb méreteket ölt Dél-Amerikában is, ám egy darabig
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKNAK NEM KELL ATTÓL TARTANIA, HOGY KÍNA TÁMASZPONTOKKAL RAKJA KÖRBE A NAGYHATALMAT, MIVEL EHHEZ EGYELŐRE A KÉPESSÉGEI SINCSENEK MEG.
Különösen a Kína partjainál zajló események szempontjából vizsgálva nem összehasonlítható a két folyamat. Ameddig Washington katonai szövetségeket köt, állandó hadgyakorlatokat tart, támaszpontok során állomásoznak amerikai katonák tízezrei egy esetleg kínai Tajvan elleni invázió esetére pedig beavatkozással fenyegetett. Ehhez hasonló befolyásról egyelőre még nincs – és nem is lehet szó – Dél-Amerikában Peking részéről, viszont a folyamat óvatosságra inti az Egyesült Államokat. Ha a továbbiakban is hagyja, hogy a keleti nagyhatalom éppen a „hátsó udvarában” növelje kritikus mértékben a befolyását, akkor akár olyan helyzetbe is kerülhet, mint Kína a keleti kapujában. Eddig azonban még rengeteg időre és számos változásra van szükség, viszont a perui Chancay éppen ennek a kirakósnak a következő darabja lehet az amerikai hegemón világrend lebontása felé vezető úton Peking számára.
portfolio
