A nyugati világban biztosított ugyan a vallásszabadság, ám a keresztények alig negyede él fejlett demokráciában.
Csak az Iszlám Állam három év alatt több mint 150 ezer keresztényt űzött el a szülőföldjéről népirtó területfoglalásával. Irakban mindössze negyedmillió keresztény maradt, az elmenekült kisebbségnek harmada tért vissza a lerombolt városokba. Az ISIS még 2014 tavaszán tört be a térségbe és ultimátumot adott a menekülés és a halál közül választhattak. De mi köze az Európában élőknek a világ bármely pontján üldözött keresztényekhez? Az itteni közösségek életét befolyásolja-e bármiben az ő sorsuk? Számít-e a nyugati keresztényegyházak, felekezetek jövője szempontjából, hogy most hogyan viszonyulunk hozzájuk?
A kereszténység, a közel-keleti kereszténység túlélésének az egyetlen lehetősége azokon a támogatásokon kívül, amit adtunk az, hogy nemzetközi jogi garanciát kapnak arra, hogy őket ott nem fogja bántódás érni. Tehát a Nyugat vagy a keresztény világ nem fogja őket hagyni veszni. Mert gyakorlatilag most úgy élik meg. Magyarországot nagyon becsülik. De úgy nagy csalódottság érzés, ami uralkodik körükben – vélekedik Dezső Tamás asszirológus, egyetemi tanár. Nyilvánvaló, hogy ez nem egy elszigetelt jelenség, ezt tágabb horizontban kell szemlélnünk és értékelnünk. Tehát ha csak a migráció kérdésével foglalkozunk akkor joggal vetődnek föl azok a ideológiai állítások vagy éppen szociológiai vagy humanitárius kérdésekre hivatkozó érvelés amelyik egyfajta prés a keresztény közöségekkel vagy személyekkel szemben. De ez nem igaz.
Dénes Tamás: Nagyon fontos tudás volt az ókorban és most is fontos tudás lenne, hogyha különbséget tudnánk tenni a más, az idegen és az ellenség fogalma között. Ugye azt kell mondanom történészként, hogy a világtörténelemben nem is nagyon tudok olyan példát mondani amikor egy humanitárius eszme irányított volna politikai folyamatokat.