Az utóbbi időben több tagállamban a politikusok, sőt az alkotmánybíróságok is megkérdőjelezték az Európai Bíróság joghatóságát és az uniós jog elsőbbrendűségét, ami „egy rendkívül veszélyes helyzet és a jelenlegi formájában veszélyezteti az uniós projekt fennmaradását” – jelentette ki az Európai Bíróság elnöke a Politico-nak.
Az interjú azután született, hogy tavaly az EKB kötvényvásárlása ügyében a német, idén ősszel pedig a lengyel bírósági fegyelmi kamara ügyében a lengyel alkotmánybíróság bírálta felül a luxemburgi bíróság döntését, illetve a lengyel testület az uniós jog elsőbbrendűségét is megkérdőjelezte az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatos vitában. A minap a magyar Alkotmánybíróság is ítéletet hozott egy menekültügyi kérdésben, ami bár nem kérdőjelezte meg a luxemburgi testület és az uniós jog elsőrendűségét, de a hiányosan szabályozott területeken mozgásteret nyitott a magyar kormánynak.
Koen Lenaerts a testületet érő kritikák kapcsán leszögezte: az Európai Bíróság egy bírósági, nem pedig egy politikai szereplő és
HATÁROZOTTAN VISSZAUTASÍTOTTA AZOKAT A VÁDAKAT, AMELYEK SZERINT A LUXEMBURGI TESTÜLET AZ UNIÓS LOPAKODÓ HATALOMGYAKORLÁS ESZKÖZE LENNE.
A bírósági elnök az interjúban rámutatott: nem abból származnak az igazi jogi konfliktusok mostanában az Európai Unióban, hogy miben van kompetenciája az EU-nak, és miben a tagállamoknak, mert ez világosan le van fektetve a szerződésekben. Inkább az a vita tárgya, hogy az élet különböző területein hogyan értelmezi az Európai Bíróság az uniós jogot, arra ugyanis neki van a legvégső értelmezési lehetősége.
Innen vezetik le a kritikusok azt, hogy a lopakodó uniós hatalomgyakorlásban az Európai Bíróság is segédkezik, ő viszont határozottan visszautasítja ezt és azt hangsúlyozta, hogy a bíróság csak az uniós szerződésekben lefektetett keretek alapján ítélkezik, teljesen befolyásmentesen.
Szerinte az egyetlen kérdés az, hogy a vitatott területen az EU-nak van-e kompetenciája, vagy nincs, és ennek kapcsán ne feledkezzünk el arról, hogy
A TAGÁLLAMOK AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEKBEN EGYRE TÖBB KOMPETENCIÁT RUHÁZTAK ÁT AZ EU-RA. ÉPPEN EBBŐL ERED AZ IS, HOGY AZ UNIÓS JOGOT ÉRTELMEZVE AZ EURÓPAI BÍRÓSÁGNAK IS EGYRE SZÉLESEBB KÖRŰ TÉMÁKBAN KELL ÍTÉLETET HOZNIA,
ami összességében akár társadalmilag kényes ügyeket is érint (pl. azonos neműek házassága, fejkendő viselés).
A bíróság elnöke szerint a lengyelekkel folytatott uniós vitáknak egyszerűen annyi a lényege, hogy a közvélemény szerint is független bírósági rendszert kell működtetniük, hiszen a minden tagállam által aláírt uniós alapszerződés második cikke világosan rögzíti a jogállamiság elvárását, ami a független bírósági rendszert is jelenti. Az persze ezzel együtt igaz, hogy tagállami kompetencia az igazságszolgáltatás szervezeti-intézményrendszeri kereteinek otthoni kialakítása, de a függetlenség elvárása nem sérülhet. Hozzátette: az Európai Bíróság csak ezt akarja betartatni a lengyeleknél (is), így tehát nincs semmiféle hatalmi túlterjeszkedése. Ezért szabták ki októberben a napi 1 millió eurós bírságot Lengyelországra, mivel az nem hajtja végre a lengyel bírósági kamarával kapcsolatos luxemburgi döntést.
Koen Lenaerts azt is hangsúlyozta: azért különösen veszélyes a lengyel igazságszolgáltatási rendszert érintő függetlenségi probléma, mert azzal az egész uniós igazságszolgáltatási rendszer sérül, ugyanis a tagállamok kénytelenek megbízni egymás igazságszolgáltatási hatóságaiban (a függetlenül megtörténő ügy elbírálásban), hiszen erre épül például az uniós kiadatási egyezmény is a bűncselekmények gyanúja esetén.
A bírósági elnök arra is rámutatott:
GYAKORI OKA AZ UNIÓS VITÁKNAK, HOGY A TAGÁLLAMOK VEZETŐI CSAK MENETKÖZBEN ISMERIK FEL, HOGY A KORÁBBAN AZ ORSZÁGUK ALÁÍRT CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉSNEK, ILLETVE EGYÉB UNIÓS MEGÁLLAPODÁSOKNAK PONTOSAN MILYEN KITERJEDT HATÁRAI, ILLETVE HATÁSAI VANNAK.
Ezt ahhoz hasonlította, mint amikor két magánszemély szerződik valamiről és később az egyik fél rájön, hogy nem is arra gondolt, amikor aláírta a szerződést, mint amit a másik fél elkezdett követelni tőle.
A bírósági elnök szerint egyéként a 2004-ben, vagy még később csatlakozott országoknak sokkal kevesebb indoka van azt hangoztatni, hogy az EU lopakodva alkot jogot és ez túlterjed azon, mint amit a belépéskor gondoltak, hiszen például 2004-re már egy kiterjedt joganyagot fogadtak el. Így tehát a bírósági elnök érvelése szerint az új belépők helyzete össze sem hasonlítható azon régi tagállamok helyzetével, amelyek évtizedekkel korábban az akkori joganyag alapján csatlakoztak, mert akkor még kevésbé lehetett pontosan előre látni, hogy az uniós integráció hova, milyen mélységekig fut ki.
Forrás: portfolio