Szerdán kezdetét veszi a pápaválasztó konklávé. Az elmúlt kétezer év során rengeteget változott az egyetemes katolikus egyház vezetőjének kiválasztása. Az olykor regényes fordulatokkal tarkított pápaválasztások érdekességeiről Kovács Örs történésszel, az MCC vezető oktatójával, a katolikus egyház által készített középiskolai történelem tankönyvsorozat főszerkesztőjével beszélgetett a Magyar Hírlap szerkesztője.
– A pápaválasztás rendjét mikor szabályozták először?
– Az ókeresztény korban az általános gyakorlat szerint a környékbeli püspökök közreműködésével a római nép, azaz egyháziak és világiak közösen választották Róma keresztény egyházi elöljáróját.
Az egyház bármely felnőtt férfi tagja választható volt, azaz elméletileg nem kellett a klérushoz tartoznia az illetőnek. Az első három évszázadban általában diakónust vagy egyszerű áldozópapot választottak pápává.
A 4. századtól figyelhető meg, hogy a püspök közvetlen munkatársát, az arhidiakónust emelték a pápai trónra. A kereszténység megszilárdulásától kezdve az alsópapság és a nép folyamatosan szorult ki a választási folyamatból, szerepe mindössze a választás felkiáltással történő utólagos megerősítésére terjedt ki. A Nyugatrómai Birodalom bukását (476) követően a 8. századig tartó periódusban a pápa a konstantinápolyi császártól kapott engedély birtokában foglalhatta el a hivatalát. II. Miklós pápa (1059–1061) az 1059 áprilisában kiadott, In nomine Domini kezdetű bullában tovább szűkítette a választók körét. Az előírás szerint „a bíboros püspökök tárgyalják meg igen szorgos megfontolással az ügyeket, vegyék maguk mellé a bíboros klerikusokat, majd végül az egyéb papság és a nép is járuljon hozzá az új választáshoz”.
Ettől kezdve tehát kizárólag a kardinálisokat illette meg a választás joga, s az eseményt lehetőség szerint Rómában kellett megtartani. A császárnak megerősítési, a római klérusnak és a népnek utólagos hozzájárulási jogot biztosított. Rendelkezése szerint a pápaválasztáskor elég az egyszerű (50 százalékos) többség. III. Sándor pápa 1179-es konstitúciója utalta a bíborosok hatáskörébe a pápaválasztást, bár sok korábbi történelmi kellemetlenséget orvosolt, mégis szinte azonnal egy másik súlyos nehézséget hozott magával: a széküresedés és az új pápa megválasztásának időszaka túl hosszúra nyúlt. Ehhez még hozzájárult a bíborosok korlátozott száma és ennek negatív következményei is. Ugyanebben az évben a III. lateráni zsinat kétharmadra módosította a szükséges szavazatok arányát – fogalmazott Kovács Örs, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa.
A feltüzelt tömegtől féltették a kardinálisokat
– Hányan döntöttek akkoriban a nyugati keresztény egyház vezetőjének személyéről?
– III. Sándor halála után a bíborosi kollégium tagjainak száma hosszú ideig 10 és 20 között ingadozott. A széküresedés időszakai elhúzódtak hónapokig, nem ritkán egy évig is. Bár nem vehetett részt a pápaválasztáson, mégis a keresztény nép volt az első, akit aggodalommal töltött el a kár, amit az egyház emiatt elszenvedett.
– A pápaválasztókat mikortól zárják el a külvilágtól?
– A választások alkalmával a városi hatóságok igyekeztek megóvni a bíborosokat a külső veszélyektől.
1216-ban, III. Ince halálát követően a perugiai pápai palotába zárták be a kardinálisokat, akik attól tartottak, hogy a feltüzelt tömeg kifosztja a palotát, s esetleg ők is áldozattá válhatnak.
A választási folyamatot esetenként különböző eszközökkel igyekeztek gyorsítani a világi elöljárók. 1241-ben Matteo Orsini szenátor ennek érdekében a római Palatinuson bezáratta a választáson részt vevő tíz bíborost. Végül 60 nap elteltével, az egyik kardinális halálát követően választották meg IV. Celesztint, aki 17 nappal később elhunyt. Ez az esemény tekinthető a pápaság történetében az első konklávénak.
Emmanuel Macron elődei
– Mióta működik a jelenlegi rend?
– A konklávé szó a latin „cum clave”, azaz kulccsal, vagyis bezárva kifejezésből származik. Egyrészt azt a zárt helyiséget jelöli, ahol a pápaválasztás zajlik, másrészt a bíborosok közösségének megnevezése, akik részt vesznek a választáson.
X. Gergely intézményesítette a konklávét 1274-ben, és meghatározta annak működési feltételeit Ubi periculum című rendelkezésével.
Előírta, hogy 10 nappal a pápa halála után a bíborosoknak össze kell ülniük; hogy a pápaválasztásnak egy szigorúan zárt helyen kell történnie, egyetlen teremben, falak és elválasztó függönyök nélkül, hogy egy közösségben éljenek. Tilos a kijárás és mindenféle külső kapcsolat, a bíborosok egymás között folytatott titkos beszélgetését elkerülve, szerény körülmények között kell élniük ezeken a napokon. A konklávé kulcsait őrizet alatt kell tartani: a belső kulcsokat a camerlengo bíborosnak, a külsőket pedig a konklávét kívülről felügyelő őr vigyázta. Az ételeket körforgós ablakon keresztül kell bejuttatni a bíborosoknak, alapos ellenőrzés után, hogy ne tartalmazzanak semmilyen jellegű üzenetet.
– Nagy felháborodást keltett, hogy a francia elnök, Emmanuel Macron megpróbált nyomást gyakorolni a francia pápaválasztó bíborosokra. A világi befolyástól mióta óvják a pápaválasztókat?
– IV. Piusz az 1562-ben kiadott In eligendis bullával szabályozta a szavazás és a szavazatszámlálás módját. Szent X. Piusz pápa az 1904. december 25-én kiadott Vacante sede apostolica kezdetű konstitúcióban foglalta össze a korábbi pápák határozatait, tovább pontosítva azokat. Különös figyelmet szentelt annak, hogy véglegesen megszüntesse a világi hatalom bármiféle beavatkozását a konklávéba. Erre okot az adott, hogy éppen az ő megválasztásakor, az 1903-as konklávén a krakkói bíboros-érseken keresztül I. Ferenc József császár vétót nyújtott be a fő esélyes Rampolla bíboros államtitkár ellen.
A pápa napjainkban is átírhatja a szabályokat
– Az elmúlt száz év során milyen lényegesebb változásokat vezettek be?
– VI. Pál pápa 1975-ben tette közzé a Romano Pontifici eligendo kezdetű konstitúciót, ez a dokumentum az, ami 80 éves korban határozza meg a konklávén részt vevő bíborosok felső korhatárát. Szent II. János Pál pápa 1996-os Universi dominici gregis apostoli konstitúciója meghatározta, hogy ha 12 szavazási kör után sincs kétharmados győztes, akkor egyszerű, 50 százalékos többséggel is lehet pápát választani. XVI. Benedek azonban visszaállította a régi kétharmados szabályt 2007. június 11-i rendelkezésével, azzal, hogy a 12 forduló után csak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet szavazni, és maguk a jelöltek nem szavazhatnak.
– Mióta zajlik a Sixtus-kápolnában a választás?
– A katolikus egyház 1059 óta 110 pápaválasztást ismer el legitimnek.
A Sixtus-kápolnában 1492-ben tartották az első konklávét, 1559 óta pedig kisebb megszakításokkal folyamatosan ott tartják.
A 19. század első felében ugyanis pár évtizeden keresztül a Quirinális palotában tartották a pápaválasztást: XII. Leótól IX. Piuszig. Korábban is megesett, hogy valamiért nem a Sixtus-kápolna adott otthont a konklávénak.
– Mikor fordult elő utoljára, hogy nem bíborost vagy püspököt választottak pápává?
– Fontos tudni, a bíborosi rang nem előfeltétele a pápaságnak. Bármely megkeresztelt, katolikus férfi lehet pápa, elvileg még laikus is, de a gyakorlatban általában bíborosok közül választanak. Ha nem püspököt választanának, akkor pápává választása előtt fel kell szentelni püspökké. VI. Orbán 1378-ban – ő volt az utolsó pápa, akit nem bíborosként, hanem egyszerű érsekként választottak meg pápává. Előtte a középkorban még több példa volt rá, például V. Celesztint 1294-ben, aki remeteként élt, nem volt bíboros, mégis megválasztották.
– Kit választottak leggyorsabban egyházfővé?
– A modern korban a leggyorsabban megválasztott pápa XVI. Benedek volt. II. János Pál pápa halála után, 2005. április 18-án kezdődött a konklávé, és már másnap, április 19-én megválasztották Joseph Ratzingert. Tehát a választás kevesebb mint 24 óra alatt lezajlott, a második szavazási napon, összesen négy szavazás után nyert. Ez modern viszonylatban kivételesen gyors választásnak számít. A másik hasonló gyorsaságú pápaválasztás 1939. március 1–2-án zajlott le, amikor XII. Piuszt választották meg pápának mindössze három szavazási forduló alatt. A középkorban és a korai időkben előfordult, hogy valakit szinte azonnal, még aznap megválasztottak. Például Szent Fábián pápa a 3. században, akit egy legenda szerint egy galamb leszállása alapján választottak ki, de ezek kevésbé dokumentáltak, és a választás igen eltért a jelenlegi szabályoktól. II. Gyulát 1503. november 1-jén alig pár órás tanácskozás után választották meg a pápai trónra.
– Mikor zajlott a leghosszabb pápaválasztás, és milyen okokból húzódott el?
– Ez a híres viterbói pápaválasztáskor történt a 13. században. IV. Kelemen pápa 1268-as halálakor a bíborosi kollégium tagjai itt gyűltek össze, hogy megválasszák a következő pápát, de nem jutottak egyezségre. A francia és az itáliai párt vetélkedését végül a helyi lakosok megelégelték, és úgy döntöttek, hogy bezárják a palotában összegyűlt bíborosokat, befalazva az ajtókat. Azonban a befalazás ellenére sem találtak megoldást. A türelmetlen viterbóiak lebontották a palota tetőzetét, és csak kenyeret és vizet adtak a bíborosoknak. Végül és megválasztották X. Gergely pápát. A széküresedés időszaka két évig és kilenc hónapig tartott.
Zavargások a választások idején
– A Vatikánon kívül milyen helyszíneken választottak még pápákat?
– A korai és középkori pápák választása jellemzően Rómában, de nem a Vatikánban történt, hanem a Lateráni bazilikánál vagy más római templomokban, esetleg zsinati helyszíneken. A Róma környéki fontos pápai rezidenciák adták a pápaválasztási helyszínek egyik csoportját. Ilyen volt Viterbó vagy Agnani. Amikor Rómában zavaros körülmények, esetleg zavargások voltak – magyarán a város nem volt biztonságos –, akkor Siena, Pisa, Nápoly vagy éppen Perugia is pápaválasztási helyszín volt. Az avignoni pápákat értelemszerűen Avignonban választották a 14. században. Luxemburgi Zsigmond a nyugati egyházszakadás lezárásakor, 1417-ben a konstanzi zsinaton választatott pápát, V. Mártont.
– Mely országok adták eddig a legtöbb pápát Itálián kívül?
– Az 1054-es egyházszakadás előtt bizánci főpapok közül 10 pápa is kikerült a 3–8. század között. Ugyanebben az időszakban hat szíriai pápája is volt a katolikus egyháznak. Hét francia pápa is volt, beleértve az avignoni pápákat is. Ezek a számok azonban eltörpülnek a több mint kétszáz itáliai származású pápa mellett.
– Hogyan érik el, hogy fehér vagy fekete legyen a füst?
– A szavazólapokat a titkos szavazás után elégetik, és attól függően, hogy van-e megválasztott pápa, külön anyagokat kevernek az égetéshez. Fekete füstöt okozó anyag a kátrány, a szénpor, a kén, vagy speciális vegyi anyagokat (pl. kálium-nitrát keverékek) használnak fel. Fehér füsttel jelzik, ha sikeres volt a pápaválasztás. Ezt azonban nehezebb volt előállítani.
Nedves szalma, fű, levelek, ruhák égetése sok fehér füstöt adott, de nem volt teljesen megbízható. Amikor állati hártyára írt lapokat vagy pergament égettek, gyakran szürke vagy fehér füst keletkezett.
A modern korban megfelelő vegyi anyagokkal állíthatják elő a fehér füstöt, mint például a tejcukor (laktóz) vagy a kálium-klorát + gyanta + fémes adalékok keveréke. 2005, azaz XVI. Benedek megválasztása óta modern, elektronikusan vezérelt füstgépet is használnak az égés kiegészítésére. A fehér füst mellett ma már harangot is megkondítanak a Szent Péter-bazilikában, hogy ne legyen kétség: van új pápa!
Magyar Hírlap