Megtudtuk: ez a legnagyobb gond a tesztekkel
Laborszakorvosok, kutatók most világszerte éjjel-nappal a koronavírus-fertőzés kimutatásának legbiztosabb tesztkombinációját keresik, ugyanis a jelenleg rendelkezésre álló vizsgálati módszerek egyike sem elég pontos. Ami ebből a szempontból az egyik legnagyobb problémát jelenti a hazai laborszakmában az fura módon éppen az extrém alacsony magyar fertőzöttségi szint – hangzott el egy szakmai konferencián.
Laborszakorvosok, kutatók most világszerte éjjel-nappal a koronavírus-fertőzés kimutatásának legbiztosabb tesztkombinációját keresik, ugyanis a jelenleg rendelkezésre álló vizsgálati módszerek egyike sem elég pontos. Ami ebből a szempontból az egyik legnagyobb problémát jelenti a hazai laborszakmában az fura módon éppen az extrém alacsony magyar fertőzöttségi szint – hangzott el egy szakmai konferencián.
A koronavírus, illetve az átvészelt fertőzés kimutatására elméletben ötféle módszer áll rendelkezésre, ebből Magyarországon eddig alapvetően kettőt használtak – a vírus örökítőanyagának, RNS-ének kimutatását PCR vizsgálattal orr- és garatmintából, valamint a szerológiai vizsgálat, ami vírus hatására a vérben képződő immunanyagokat, antitesteket mutatja ki gyorstesztekkel. Az utóbbi két hétben elérhető vált az antigén kimutatása is. A PCR teszt a második, az antigén teszt az 5. naptól válik pozitívvá, az antitestek kimutatására több idő kell. Az időfaktor mellett laborfelszereltségben is mások az igényei az egyes vizsgálatoknak.
A vírus RNS-ének kimutatására szolgáló PCR vizsgálathoz költségesen és bonyolultan felszerelt laboratóriumra, drága reagensre van szükség a szakértelmen kívül, az antigén kimutatáshoz egyszerűbb feltételek is elegendőek, viszont a minta magas szintű fertőzőképessége miatt rendkívüli óvatosságra is. A ellenanyagszint kimutatására szolgáló gyorsteszteknél a szenzitivitás és a specificitás közötti határértékek beállítása az alapdilemma.
Ha adott fertőzöttség szűrése a cél, akkora olyan határértéket kell adni a teszt érzékenységénél, hogy bárki, akinél felmerül a fertőzöttség, bekerüljön a pozitívak közé. Ez viszont sok fals pozitív eredménnyel jár, mert olyan mintákat is pozitívnak értékel a teszt, amelyeknél a mintát adónak valamilyen más betegség miatt magas az antitest szintje. Ha csak a biztosan beteg személyek kimutatása fontos, akkor az érzékenységnek a rovására megy a teszt specificitása, azaz elég sok olyan fertőzött, valójában pozitív személy kimarad a pozitívak közül.
A teszt határértékeinek beállítása mellett befolyásolja az eredményt az összes fertőzött lakosságra vetített aránya, a prevalencia is. Ha szűrésre használják a gyorstesztet, akkor alacsony prevalencia esetén kevés valós fertőzött, de több más beteg jelenik meg fals pozitívként. Magas prevalencia mellett hirtelen megemelkedik a ténylegesen betegek aránya és eltörpül a változatlanul megmaradó fals pozitívaké.
A legnagyobb gond ma a laborszakmában, hogy a gyártó által megadott 70 százalékos szenzitivitású, 95 százalékos specificitású tesztnél, ha a fertőzöttségi szint 1 százalék, mint Magyarországon, akkor kérdés, hogy 100 vizsgált személynél mennyi lesz a valós és a téves pozitív, illetve a valós és a téves negatív eredmény – fejtegette Bezzegh Attila. Ott, ahol ezeket a teszteket kifejlesztették, 20 százalék körüli prevalenciával kalkuláltak, és hasznosak is voltak ezek a tesztek, amelyek nálunk ezért elég alacsony hatékonyságúak – magyarázta Bezzegh Attila.
Más jellegű a probléma a koronavírus kimutatására legmegbízhatóbbként számon tartott, a vírus örökítőanyagának kimutatására szolgáló PCR teszttel. Ennél az eredményt nagyban befolyásolja a mintavétel pontossága, ami nemcsak a szakszerűségen múlik. Egyes feltételezések szerint a vírus hullámzóan van jelen a hámsejtekben, így lesz amikor kimutatható a mintában, máskor meg nem.
A tesztelés dilemmáit Bezzegh Attila egy elméleti példán szemléltette. Ha feltételezzük, hogy egy százfős mintában 80-an biztosan fertőzöttek, akkor elmondható, hogy a 80-ből egy PCR teszt 23 fertőzöttet nem fog látni. Fals pozitív eredmény nem születik, de a fals negatív 30 százalékos.
Ha a negatív fertőzötteket szerológia vizsgálatnak – gyorsteszt – vetik alá, hogy kimutassák a vírussal szemben képződött antitesteket, további 15 fertőzöttre rátalálnak, de így is marad 8 pozitív személy, aki felfedezetlen marad, és pluszban megjelenik egy fals pozitív is. Újabb kör PCR teszttel és a gyorstesztek érzékenységének javításával tovább növelhető a pontosság, a második kör PCR része is a protokollnak, ám mindebből jól látható, hogy 100 százalékos pontosságú vizsgálat nem áll rendelkezésre, csak törekvés van a minél pontosabb eredmény megközelítésére a vizsgálatok többféle kombinációjával – fogalmazott a szakorvos.
Arról nem is beszélve, hogy egy negatív tesz nem azt jelentik, hogy valakiben nincs fertőzőképes vírus, csak azt, hogy éppen nem lehet kimutatni. Több vizsgálat kombinációjával biztosabb az eredmény – hangsúlyozta Bezzegh Attila, s mint megjegyezte, most világszerte mindenki éjjel-nappal ennek az algoritmusnak felépítésével foglakozik.
Ugyan a kutatók egyre közelebb kerülnek az optimális megoldáshoz, azonban nagyon sok gond adódik abból, hogy fejlesztők gyorsasága miatt gyorsan kell cselekedni, nincs idő validálni a teszteket, s a laborszakma könnyen belefut abba az utcába, hogy olyan vizsgálatokat végez, aminek nincs relevanciája.
A fejlesztők nem játsszák végig az összes biztonsági lépést és a hatóságok is úgy engedik a piacra a termékeket, hogy nem végeztetik el az ilyenkor szokásos köröket velük. Emellett a logisztikai, ellátási problémák miatt az sem biztos, hogy a laborosok egyik teszttel megszerzett tapasztalata, gyakorlat egy következő beszerzésnél is hasznosítható. A tesztelés és az eredmény értékelése kapcsán azonban az egyik legfontosabb azt kijelenteni, hogy annak eldöntése, hogy ki beteg és ki nem mindenképpen szakorvosi feladat – hangsúlyozta Bezzegh Attila.
Forrás: napi.hu
