Akár még Angela Merkel is becsúszhat Weber helyet az Európai Bizottság élére.
Úgy tűnik, a britek után a magyarok lesznek azok a mumusok, akiknek az erős mondata nélkül nem kezdődhet többé uniós csúcstalálkozó. Ám azon túl, hogy Orbán Viktor megint elviheti a show-t, a Néppárt korábban megingathatatlan fölénye – és ezzel együtt a csúcsjelölti rendszer megkérdőjelezhetetlensége – nem csak miatta inoghat meg. A találkozón így jó eséllyel akkor is szóba került volna a csúcsjelöltség intézménye, ha Orbán nem vezeti fel.
Az biztos, hogy Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke jelezni fogja a tagországok vezetőinek, szeretné nagyon gyorsan lezárni a kérdést a választások után. A várakozások szerint mindössze két nappal a választások zárása után, május 28-ára újabb EU-csúcsot hív össze a nagyszebeni találkozón. 2014-ben három egyeztetés kellett, amíg a június végi EU-csúcson Jean-Claude Junckert választotta meg a többség – hiába vétózta meg azt David Cameron brit kormányfő mellett Orbán Viktor is, akinek talán az első látványos, ám teljesen haszontalan ellenkezése volt az akkori elutasítás.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Tusk belenyugodott volna abba, hogy a bizottsági elnök csak a parlamenti pártcsaládok csúcsjelöltjei közül kerülhet ki. A tagországok vezetői egy tavaly februári informális találkozón elutasították azt, hogy automatizmussá tegyék ezt a megoldást. És bár maga Tusk is hasznosnak ítélte, hogy a pártok jelöljenek valakit, nem akarja elvenni a végső döntés jogát a tagállamok vezetőitől. A rendszernek ráadásul Emmanuel Macron francia államfő sem elkötelezett híve, márpedig őt nem lehet megvádolni EU-ellenességgel.
Az pedig csak hab a tortán, hogy a legesélyesebb csúcsjelölt, Manfred Weber sem élvez akkora támogatottságot, mint a jelölése előtt 18 évig kormányfői tisztet betöltő Juncker. Így az sem tartják elképzelhetetlennek, hogy végül a néppárti Michel Barnier lehet a konszenzusos jelölt, aki Brexit-főtárgyalóként kivívta magának a tagállamok tiszteletét – csak éppen a jelölés idején pont a tárgyalásokkal volt elfoglalva. (Még a magyar kormány is elismerését fejezte ki munkája iránt: Schmitt Pál Péter, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára egy konferencián egyenesen azt mondta róla, hogy „bebizonyította, hogyan kellene működnie az Európai Bizottságnak”.)
De felmerült már Margrethe Vestager neve is, aki ugyan nem néppárti politikus (ő a liberális frakció, az ALDE egyik csúcsjelöltje), ám a mostani bizottság versenyügyekért felelős tagjaként messze a legnagyobb tiszteletet vívta ki magának a testületben azzal, hogy felvette a harcot az adóelkerülő multicégekkel és az őket segítő kormányokkal szemben.
Akinek talán a leginkább nem örülnénk: Arra is van esély, hogy Angela Merkel bukhat fölfelé a német kancellári székből az Európai Bizottság élére. Sajnos egyre többször lehet hallani a brüsszeli politikusoktól ezt.