Merkel beismerte: a nyugat provokálta ki az orosz-ukrán háborút
A Berlin és Párizs által közvetített 2015-ös minszki tűzszünet célja az volt, hogy időt adjanak Kijev katonai megerősítésére, és ebben a tekintetben sikeres volt – érvelt Angela Merkel volt német kancellár a Die Zeit című lapnak adott interjújában.
A politikus közölte: a 2014/15-ös Ukrajna nem a mai Ukrajna.
– Ahogyan azt a 2015 elején a Debalcevóért vívott csatában láthatták, Oroszország akkoriban könnyen lerohanhatta volna őket. És nagyon kétlem, hogy a NATO-országok akkor is annyit tudtak volna tenni Ukrajna megsegítéséért, mint most – mondta Merkel.
Ez világos beszédnek tűnik. A 2015 februárjában aláírt második minszki jegyzőkönyv után a Nyugatnak hét éve volt arra, hogy összebékítsék a feleket. Ehelyett a rendelkezésre álló 84 hónapot arra használták fel, hogy katonailag felpumpálják Ukrajnát, és felkészítsék az Oroszország elleni háborúra – majd, mikor már minden készen állt, elkövetkezett a fegyveres konfliktus kiprovokálása.
Az időközben (2019-ben) megválasztott Zelenszkij e tekintetben jelesre teljesített: a NATO-csatlakozás meglebegtetésével és az atomfegyverről való álmodozással felhergelte Moszkvát. A Kreml nem nagyon tehetett mást: ugrott.
Eddig sem volt kétséges, hogy a Nyugat a háború pártján áll. Különösen Amerikának nem érdeke a béke Ukrajnában. Máskülönben Washington (többé-kevésbé) egyedül is léphetett volna, mint egykor Camp Davidben vagy Daytonban. Persze, a halogatást rá lehet fogni arra, hogy 2014/15-ben ott volt Afganisztán, Irak, Szíria, Líbia, az Iszlám Állam – szóval, a világ csendőrének s/nem maradt elég ereje a rendrakásra.
Értsünk ez alatt bármit.
Ugyanakkor van itt valami, ami elgondolkodtatott bennünket. Az iráni titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, Iszmail Hatib – némileg ellentmondva Merkelnek – azt állítja, hogy az Egyesült Államok túszul ejtette Európát. Sőt, tulajdonképpen átvette az irányítást az EU felett, s a Fehér Ház Berlin és Párizs útján érvényesíti akaratát az öreg kontinensen. A teheráni politikus hírszerzési anyagokra hivatkozott, amik vagy igazak vagy nem. Viszont az ő verziója, ami kizárja a komoly, stratégiai döntések önálló meghozatalának lehetőségét Európa esetében, valahogy jobban összeáll, mint Merkelé.
1) Mára köztudott, hogy az unió amerikai követségeit és brüsszeli központját, valamint több vezető politikust, köztük a német kancellárt is lehallgatta az amerikai titkosszolgálat, hogy bizalmas információkat szerezzen az EU-tagállamok terveiről és belső ellentéteikről. Angela Merkel és Francois Hollande minden lépéséről tudott az NSA, az amerikaikaról pedig sok mindent el lehet hinni, de azt nem, hogy ne használták volna ki a legfurmányosabban az összes rendelkezésükre álló információt. Ráadásul Német- és Franciaország esetében az EU két vezető gazdasági hatalmáról beszélünk, amelyeknek bármiféle önállóskodása sérti az USA érdekeit.
2) A németek magasról tettek az ukránokra, cégeik „több mint 3,3 milliárd euró értékben hajtottak végre befektetéseket Oroszországban 2018-ban, ami egy évtizedes rekord és meghaladja azt a szintet, amelyen ez a mutató a Krím félsziget 2014-es orosz annektálása előtt állt. A felek közti kereskedelem évi nyolc százalékkal, 61,9 milliárd euróra nőtt, úgy, hogy mindkét oldal bővülést könyvelhetett el. Ugyanezek a mutatók a francia-orosz viszonylatban 11 százalék, illetve 17 milliárd dollár (2019. júliusi árfolyamon 15,3 milliárd euró) és a francia cégek befektetéseinek értéke elérte a 20 milliárd dollárt (18 milliárd euró)” – írta néhány éve a napi.hu.
Könnyebb hinni a Mikulásban, mint abban, hogy Angela Merkel és a mindenkori kollégája Párizsban komolyan kockára tettek volna egy ilyen gyümölcsöző kapcsolatot a világ egyik legkorruptabb országáért, amelynek a hozzáadott értéke a gazdaságukhoz: nulla.
3) Német- és Franciaország emberemlékezet óta nem vállalt meghatározó szerepet fegyveres konfliktusban, a hadseregüket az elmúlt évtizedben „takaréklángon” tartották. Az előbbinél most néhány hónap alatt katasztrofális lőszer- és alkatrészhiány lépett fel, a hadi eszközei az ukrán frontokon csődöt mondanak. Ezek után higgyük el, hogy komolyan készültek Ukrajna háborús támogatására?
Ha mindezeket figyelembe vesszük, Angela Merkel nyilatkozata inkább magyarázkodásnak, a múlt megszépítésére tett tétova kísérletnek tűnik, ami érthető is, hiszen február 24-e óta nem telt el úgy hét, hogy ne olvasták volna a fejére: nem állította meg Putyint akkor, amikor még lehetett. Hasonló támadásoknak van kitéve Emmanuel Macron is, aki már azért megkapta az oroszpárti bélyeget, mert felelős államférfi látszatát keltve a háború kitörése óta többször megpróbált közvetíteni a Kreml és a Nyugat között.
A minszki megállapodások célja az időhúzás volt annak érdekében, hogy az ukránok felkészülhessenek az oroszokkal való összecsapásra? Igen. Mindez Párizs és Berlin ötlete volt? Aligha! A németek és a franciák csak hasznos idiótákként végrehajtották az angolszász hatalmak mestertervében rájuk kiosztott feladatot. S miközben teljesen felkészületlenül belenavigálták az uniót egy olyan háborúba, ami végül minket is megnyomorít, nyolc éven át azzal áltatták magukat, hogy ők a nagy stratégák, a diplomaták netovábbjai!
A legszörnyűbb, hogy még ma is ezt hiszik magukról.
