Merkel győzött – elképesztő változás történt
A Fraunhofer Intézet máris kiadta a 2019 adataira épülő új németországi energiamix elemzését. A meglepő nem az, hogy még nagyobb arányt képviselnek a megújuló energiaforrások, hanem az, hogy ezt hogyan érték el.
2019-ben az áramtermelő erőművekből származó úgynevezett nettó villamosenergia-termelésben 46 százalékos részarányt értek el a megújuló energiaforrások. Többek között ezt a tényt tette közzé adatokkal alátámasztva a Fraunhofer ISE frissen kiadott elemzése. Leginkább a szélenergia „tortaszelete” nőtt erősen, mely a felhasznált villamos energiának mintegy negyedét hozta létre, miközben a fotovoltaikus rendszerek – megelőzve immár a biomasszás (8,6 százalék) arányt – elérték a 9 százalékot.
Tizenkét hónapból nyolcban a szélturbinák által előállított áram mennyisége nagyobb volt a lignites erőművekénél, és egész évben több volt, mint amire a németországi atomerőművek képesek voltak. A teljes tavalyi évben így a szélturbinák több mint 127 terawattóra (TWh) tiszta villamos energiát vittek a hálózatra, ami egyrészt 17,3 TWh többlettermelést mutat (az egy évvel korábbi adatokhoz képest), másrészt a 2019-es nettó áramtermelésnek így a 24,6 százalékát adta.
A napelemekből nyert áram mennyisége 46,5 TWh lett, ami a termelés mintegy 1,7 százalékos növekedését mutatja. Érdekes adalék a fotovoltaikus rendszerek működésének megítéléséhez, hogy Németországban e rendszerek a maximális teljesítményt nem nyáron, hanem áprilisban (április 19-én 13 órakor) adták le, amikor 13 gigawatt termeltek. A freiburgi kutatóintézet által közzétett elemzés diagrammjaiból ( cikkünk végén látható) azonban az is kiolvasható, hogy a napelemes rendszerek március és szeptember között következetesen több áramot termeltek, mint a német kőszén-erőművek.
A Fraunhofer ISE az adatok ismeretében mégis úgy látja, hogy a telepített napelemes és szélenergiás arány még mindig nem optimális Németországban.
Ki is számolták, hogy az év végén mintegy 15 GW fotovoltaikus termelőkapacitás hiányzott ehhez.
Bár Németországban jelentős méretű vízierőművi termelőpotenciál növekedés évek óta nincs, statisztikailag a legnagyobb százalékos ugrást mégis a vízenergia mutatta be 2019-ben. Ám ez is csupán 19,2 terawattórával járult hozzá az összképhez, miközben a „stagnáló” biomassza 44 TWh részesedésre volt képes a 237 TWh méretű zöldenergiás összesített eredményben. Ez utóbbi adat egyébként azt mutatja, hogy Németországban 7 százalékkal több áramot termeltek a megújulók, mint egy évvel korábban.
Az atomerőművek eredménye 71,1 TWh volt, mely kicsit alacsonyabb csak a 2018-as adatnál. Ez azonban jövőre már biztosan nem lesz tartható.
Németországban a szén- és gázerőművek tavaly összesen 207 terawattórát termeltek. Előbbiek érdekessége, hogy a nettó villamosenergia-termelésük 22,3 százalékkal csökkent 2018-hoz képest, és a 102,2 TWh most már csak 19,7 százalékos részarányt biztosít számukra. A feketeszén esése ennél is nagyobb mértékű, 32,8 százalékos volt, és a megmaradt 9,4 százalékos részarány már alig több mint amire a napelemes potenciálok képesek voltak.
A széntüzelésű erőművek termelésének visszaesésén nincs mit csodálkozni azok után, hogy a hambachi erdő körül kialakult helyzetre reagálva a politika is az ágazat ellen fordult, de az adatok e drasztikus változást mégiscsak komplexebb módon igazolták vissza.
Ebből az adattömegből most már tudható, hogy a szénerőművek vesszőfutása 2019-ben nem csak a politikai döntések miatt történt, de az is, hogy a zuhanásuk több tényezőnek köszönhetően is felgyorsult. Egyrészt amiatt, hogy a szélturbinák termelése nagymértékben nőtt, így azok egyre inkább kiszorították a termelésből a régi szereplőket. Másrészt amiatt, mert a szén-dioxid-kibocsátás tanúsítási ára drámai módon megemelkedett. A jelző nem túlzás: ami az előző évben még 15,79 euró volt, az 2019-ben 24,80 euróra drágult.
Mindez azzal kiegészítve válik igazán vészjóslóvá, hogy ezzel egyidőben a megújuló energiaforrásokból termelt áram átlagos ára a tőzsdén mintegy 15 százalékkal 36,64 euró / MWh értékre esett. Ezek a tényezők mind abba az irányba hatottak, hogy szűkült a széntüzelésű erőművek mozgástere – különösen a lignittüzelésű erőművekre lett igaz év végére, hogy már nem tudnak nyereségesen működni.
Az is a szén ellen dolgozott Németországban, hogy 2019-ben hirtelen estek a gázárak. Ez vonzóvá tette a gáztüzelésű erőművek üzemeltetését; pláne, hogy e technológia egységre számoltan jó, ha egyharmadnyi szén-dioxid kvóta felárra kényszerített, mint a szén. A gázalapú áramtermelés kilőtt: a nettó villamosenergia-termelésüket egy év alatt sikerült 21,4 százalékkal növelniük, és a rendszerbe több mint 54 TWh áramot tölteniük.
Ami az export-import alakulását illeti, a Fraunhofer kutatói szerint érdekes változás történt e területen is. Az exportált árammennyiség 48 TWh-ról 30-ra csökkent, a legnagyobb vásárlók (Ausztria – 11,7 TWh; Lengyelország – 10TWh; Svájc – 6,5 TWh) mind-mind kevesebb villamos energiára tartottak tavaly igényt. A átlagos exportált teljesítmény 3,4 GW volt. Ez nem egészen három atomerőművi blokk teljesítményének felel meg. Az import (11,9 TWh) zöme viszont továbbra is Franciaországból érkezett Németországba. Ám ezt – azzal a közkeletű vélekedéssel ellentétben, miszerint a francia atomerőművek áramával stabilizálják a németek a saját rendszerüket – a németek nem saját felhasználásra vették, tavaly is leginkább a szomszédos országokba továbbították az így szerzett mennyiségeket
Németország 2019 évi nettó villamosenergia-termelése – energiaforrások szerinti bontásban (Forrás: Fraunhofer ISE)
Forrás: napi.hu
