Merkel visszatért és újra felvette a kesztyűt
Angela Merkelt német kancellárt állva tapsolták meg a müncheni biztonságpolitikai fórumon, míg Mike Pence amerikai alelnök beszédét hűvösen fogadták. Ez jellemzi a tanácskozás hangulatát, amelyen a szenvtelen Szergej Lavrov orosz külügyminiszter elmosolyodott.
Nem véletlenül.
A müncheni biztonságpolitikai fórum résztvevői akkor érezték jól magukat a tanácskozás konferenciatermében, amikor Angela Merkel német kancellár a liberális világrend védelmében frontális támadást indított Donald Trump amerikai elnök politikája ellen – kezdi cikkét a Financial Times vezető publicistája, Philip Stephens.
Láthatóan a jelenlévők frusztrációja szabadult fel az ovációban, amivel a kancellár beszédét fogadták. Mike Pence, az USA alelnöke azonban vélhetően kikapcsolta a fordítógépet, mert csupán főnöke javaslatát tudta megismételni: Amerika szövetségeseinek azt kellene tenniük, amit a falkavezér mond!
És ez a konfliktus azon a tanácskozáson kerül (ismét) felszínre, amely 50 éven át az atlantizmus egyik fóruma volt. A két vezető megszólalása sokat elárul arról, mivé lett az a transzatlanti együttműködés, amely nemrégen még azt ünnepelte, hogy sikerült legyőznie a szovjet kommunista társadalmi rendszert. Az európaiak hajlanak arra, hogy úgy gondolják, Trump elnöksége nem lesz végzetes hatással a NATO-ra, de elegük van abból, ahogy az amerikai elnök kezeli a szövetséget.
Merkel csak hangot adott ennek felsorolva Trump egyoldalú döntéseit a szíriai és afganisztáni kivonulástól kezdve a közép-hatótávolságú rakéták leszereléséről kötött amerikai-orosz szerződés felmondásán át az iráni atomalku felborításáig, amelynek részeként pénzügyi átutalásaik blokkolásával fenyegették meg azokat az európai vállalatokat, amelyek nem csatlakoznak az új amerikai embargóhoz a perzsa országgal szemben. A tőle szokatlanul energikusan, már-már szenvedélyesen érvelő kancellár asszony szerint abszurd, hogy az elnök az európai autóimport büntetővámjának bevezetését fontolgatja.
Az FT publicistája szerint konferencián is jól látható volt, hogy az USA-Európa ellentét nyertesei Oroszország és Kína. Szergej Lavrov Oroszország érzéketlen külügyminisztere megengedett magának egy mosolyt. Alig tudta titkolni elégedettségét. Ha főnökének, Vlagyimir Putyin államfőnek van egy igazi stratégiai célja, az az, hogy éket verjen az USA és Európa közé. Lavrov azt javasolta: mi európaiak irányítsuk magunk a közös otthonunkat. Ez alatt persze az értendő, hogy ha az amerikaiak távoznak, akkor Moszkva kerül helyzetbe a kontinensen.
Peking is láthatja az esélyt: Jang Csie-cse, a kommunista párt külügyi titkára sietett Merkel mellé állni a globális szabályok, intézmények védelmében. Majdnem annyiszor említette a multilaterizmust, mint ahányszor Pence megdicsérte Trumpot. Miközben az európaiakat aggasztja a kínai új selyemút program, amelynek segítségével a szárazföldön gyorsan eljuthatnak a kínai termékek az öreg kontinensre, és tartanak attól, hogy a Huawei segítségével élre állnak a következő generációs mobiltechnológia szállításában, Jang azt kérdezte tőlük: tényleg az USA technológiai hegemóniájára akarnak hagyatkozni?
Sokan gondolják úgy, hogy a Trump-féle politika átmeneti jelenség, maximum még hat évig, kis szerencsével csak két évig kell elviselni. Emellett a valóság más, mint az elnök szavai: például bár ostorozza a NATO-t, az amerikai hadsereg megerősíti erőit Kelet-Közép-Európában. Ez mind igaz, ám a bizakodók figyelmen kívül hagyják, hogy az a stratégiai politikai-biztonsági szövetség üresedik ki, amelyet a felek közös értékeire – demokrácia, szabadság, a jog uralma – építettek. Ezek nem érdeklik Trumpt – véli az FT cikkírója. Az USA elnöke az autoritárius, erős vezetőket részesíti előnyben a világ ügyeinek intézésében a liberális világrend elveinek alkalmazásával szemben.
Az igazság az, hogy az elhidegülést már Trump elődje, Barack Obama kezdte, aki nyolcéves regnálásának csak utolsó évében mutatott érdeklődést az USA-Európa kapcsolatok modernizálása iránt. Eközben a feleknek nagyobb szükségük van egymásra, mint valaha. Az amerikai elnök talán nem érti, de a világ hatalmi egyensúlyának elbillenése Kína felé az USA korábbinál is fontosabb szövetségesévé teszi az ellensúlyként működő EU-t. Egy olyan világgal, amelyben az USA és Európa egymással hideg kapcsolatban lévő szövetségesekként lépnek színre, az európaiak és az amerikaik veszíthetik a legtöbbet – figyelmeztet az FT publicistája.
https://maivilag.com/2019/02/celkeresztben-magyarorszag-merkel-nem-nyugszik/
