Látszólag minden a legnagyobb rendben van a német gazdaság körül, amelyet várhatóan kevésbé tépáz meg a koronavírus-válság, mint más európai országok gazdaságát, ám lehet, hogy itt az ideje felülvizsgálni az elmúlt másfél évtized merkeli gazdaságpolitikáját.
A koronavírus-járvány éppen akkor kaszálta el a német gazdaságot, amikor már erősen látszottak a szövetségi köztársaságot hetven éven át jól szolgáló gazdasági modell elöregedésének jelei – vélik a Finanical Times (FT) szerkesztői.
Az ország egy gyenge recesszió felé haladt, mielőtt a járvány lecsapott volna, a legnagyobb negyedéves hanyatlást okozva a 2009-es gazdasági világválság óta. Most úgy tűnik, hogy Németország a jó válságkezelésnek köszönhetően gyorsabban és jobb erőben tér vissza a klinikai halálból az életbe, mint szomszédai, így módja van segíteni az egész európai gazdaság talpra állását és újragondolni az elmúlt másfél évtizedben, Angela Merkel kancellár hatalomra kerülése óta folytatott gazdaságpolitikáját.
A német hatóságok és az egészségügyi rendszer feltűnően jól birkóztak meg a járvánnyal, ennek részeként megtették az első lépést a gazdaságpolitikai megváltoztatására: feladták a kiegyensúlyozott költségvetés tabuként követett célját és a kormány masszív pénzügyi támogatásokkal igyekszik elkerülni elsősorban a tömeges munkanélküliség kialakulását. A piacgazdaság és a jóléti állam német keveréke, amely a jog uralmának tiszteletére alapul állja a sarat, de az FT szakírói szerint ideje felhívni a figyelmet azokra a gyengeségekre, amelyek már a pandémia előtt is mutatkoztak.
Ezeket részben külső körülmények okozzák, részben alapvetően arra az óvatos gazdaságirányításra vezethetők vissza, amelyet az országot kormányzó koalíciók Angela Merkel regnálása alatt 2005 óta folytattak. Az előbbiek közismertek: a világjárványt megelőző évek slágerválástémája az USA-Kína kereskedelmi háború volt, illetve Donald Trump amerikai elnök America First! politikájának más következményei, amelyek felforgatták a második világháború után kialakult világrendet, továbbá a brexit, ami a német export egyik fontos piacán hoz változást.
A pandémia várhatóan komolyan megtépázza a tengerentúli német exportot, miközben Európán belül azzal a kellemetlen mellékhatással járhat, hogy mivel Németország szomszédai még nagyobb gazdasági bajban vannak, nő a német külkereskedelmi többlet velük szemben. A gyógyszeripar járhat az élen ebben, ha a cégek hazatelepítik termelésük egy részét külföldről.
Az erősen eladósodott dél-európai országokban jó eséllyel gyengébb lehet a fellendülés, mint a németeknél, aminek ellentételezésére jó kezdeményezés a francia-német 500 milliárd eurós támogatási alap és az EU-s költségvetési szabályok fellazítása. Emellett az FT szerkesztői szerint a berlini kormánynak nem szabad megismételnie azt a hibát, amit a 2011-2015-ös eurózónás adósságválság idején elkövetett, nevezetesen, hogy kőkemény megszorító politikára kényszerítette a bajban lévő országokat, aminek súlyos gazdasági és szociális ára lett.
A hazai gazdaság egyik gyenge pontja éppen az évtizedeken át magasan szárnyaló autóipar, amely elvesztette technológiai előnyét másokkal, például az elektromos autókat gyártó amerikai Teslával szemben. Hiányoznak a befektetések a németországi digitális infrastruktúrából és a zöldenergia támogatása sok éven át megnövelte a vállalatok és a magánfogyasztók energiaköltségeit.
Valójában a németek még mindig a Gerhard Schröder kancellár regnálása idején, tíz évvel ezelőtt végrehajtott munkaügyi és jóléti reformjaiból élnek, így az FT cikkírói szerint megérett a helyzet egy befektetésbarát adókörnyezet kialakítására. És ezt már Merkel kancellár elkezdhetné annak ellenére, hogy immáron csupán másfél év marad hátra utolsó kormányzati ciklusából.
Forrás: napi.hu