Emmanuel Macron francia elnök az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel együtt Pekingbe utazik. A belpolitikai szempontból nehéz helyzetben levő elnök vélhetően külpolitikai sikerekkel próbálja ellensúlyozni népszerűségének csökkenését. A sikerek viszont korántsem borítékolhatók. Macronnak ügyesen kell egyensúlyoznia Peking és Washington között, ráadásul úgy kellene eredményeket elérnie, hogy Kínában Franciaországot, de még az Európai Uniót sem tekintik igazán globális játékosnak.
Most eldőlhet, mekkora nemzetközi befolyása van a francia elnöknek
Macron bízik benne, hogy Hszi Csin-ping kínai elnököt el tudja tántorítani attól, hogy közelebb kerüljön Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz, és azt szeretné, ha a kínaiak inkább közvetítő szerepet játszanának az ukrajnai konfliktusban.
A francia vezető úgy fogalmazott, az az egyik kiemelt célja, hogy megpróbálja rávenni Kínát, hogy nyomást gyakoroljon Oroszországra olyan kulcsfontosságú témákban, mint például a nukleáris fegyverek kérdése.
Kína igyekezett magát semleges félként pozicionálni a konfliktusban, igaz, jelentősen növelte kereskedelmi kapcsolatait Oroszországgal a háború kirobbanása óta. Elemzők szerint szimbolikus jelentőségű, hogy Hszi úgy döntött, Moszkvába vezet az első külföldi látogatása új mandátumának megkezdését követően. A brüsszeli lap kiemeli azt is, hogy a múlt héten robbant a hír, a kínaiak testpáncélokat szállítottak Oroszországba. Mindenesetre az amerikai gyanúra, miszerint Kína fegyverekkel látja el az orosz erőket, továbbra sincs bizonyíték.
Várhatóan Macron megpróbálja tesztelni Hszi Csin-ping reakcióját Putyin azon bejelentésére, hogy nukleáris fegyvereket helyez el a szomszédos Fehéroroszországban. A francia elnök rá tud mutatni arra, hogy a döntés szembemegy Kína deeszkalációs álláspontjával, melyet az ukrajnai konfliktus megoldására kidolgozott 12 pontos tervében tett közzé.
A jó szándék kinyilvánítása mellett a francia elnök nem fogja visszatartani magát attól, hogy jelezze Pekingnek, mi az, amit nem nézne jó szemmel – mondta el egy magas rangú francia tisztviselő. Hozzátette:
„Nem fogunk fenyegetőzni, de küldünk néhány figyelmeztetést: a kínaiaknak meg kell érteniük, hogy [a fegyverszállítás] következményekkel járna Európára, ránk nézve. Emlékeztetnünk kell őket biztonsági érdekeinkre”.
A tisztviselő szerint a tárgyaláson Macron igyekszik távol tartani magát a szankciókkal való fenyegetőzéstől.
Az nem világos ugyanakkor, hogy Macronnak mekkora befolyása van.
Európa továbbra is attól szenved, hogy megszakította kereskedelmi kapcsolatait Oroszországgal, a geopolitikai feszültségek pedig egyre fokozódnak Kína és az Egyesült Államok, a világ két legnagyobb gazdasága között.
„Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány olyan világvezető van, aki mélyreható megbeszélést folytathatna Hszivel” – igyekezett felértékelni a találkozó súlyát egy francia elnöki tanácsadó. „Összesen hat-hét órát fog az elnök a kínai vezetővel tárgyalni. Az, hogy ő lesz az első francia elnök, aki ellátogat Kuangcsouba, szintén személyes érintettséget jelent, hiszen Hszi elnök apja korábban pártvezető volt ott” – tette hozzá.
Antoine Bondaz Kína-szakértő szerint Kínában nem úgy működnek a dolgok, ahogy azt sokan elképzelik nyugaton, és nem a francia „kispályás” elnök fogja gyökeresen megváltoztatni a dolgok menetét egy kétórás Hszivel töltött séta alatt.
„Kína csak az erőviszonyokat nézi” – mondta.
A kereskedelem szintén kiemelt helyen szerepel majd Macron prioritásai között, mivel nagyszámú üzleti vezetőkből álló delegációt visz magával, köztük az Alstom és Airbus képviselőit is.
Mit szól ehhez az USA?
Tekintettel Macron sikertelen próbálkozásaira, hogy a konfliktusok megoldásában központi szerepet játsszon, mint például az ukrajnai háború megállítása vagy az iráni atomalku megmentése, az Egyesült Államokban kételkednek abban, hogy ez az utazás jelentős eredményeket fog hozni.
Amerikai kormányzati tisztviselők nem számítanak arra, hogy Macron áttörést érhet el, szerintük Hszi nem fog eleget tenni Macron kéréseinek. Emlékeztettek arra, hogy a francia elnök egyszer már csúfos kudarcot vallott, amikor Moszkvába ment tavaly év elején, hogy Putyinnal tárgyaljon.
A Biden-kormányzatban mindazonáltal van némi aggodalom is, hogy esetleg Franciaország közelebb kerül Kínához egy olyan időszakban, amikor épp kiéleződik a konfliktus a két szuperhatalom között.
Von der Leyen bezavarhat?
Tovább nehezítheti Macron törekvéseit az elnökkel együtt utazó Ursula von der Leyen és az általa keltett viszály.
Csütörtökön az EU–Kína kapcsolatokról tartott beszédében Von der Leyen óva intette az uniós országokat attól, hogy túlzott függőségbe kerüljenek Kínától.
Arra is utalt, hogy az EU felhagyhat a mérföldkőnek számító kereskedelmi megállapodással, melyet Kínával 2020-ban megkötött, de később elakadt. A kínaiak érthető módon csalódottságukat fejezték ki az Európai Bizottság elnökének szavai hallatán.
Érdekes része lehet a megbeszéléseknek, hogy a Politico szerint az európai delegáció emberi jogi kérdések felvetését is tervezi Kínában. „Macron elnöknek és Von der Leyennek nem kellene a szőnyeg alá söpörnie a kínai kormány egyre mélyülő tekintélyelvűségét a pekingi látogatásukkor” – mondta Bénédicte Jeannerod, a Human Rights Watch jogvédő szervezet franciaországi igazgatója. Mint fogalmazott: „A Hszi Csin-pinggel a nyilvános szereplésüket arra kellene felhasználniuk, hogy kifejezzék határozott aggodalmukat a széles körű jogsérelmek miatt Kína-szerte, a Hongkongban és Tibetben fokozódó elnyomás miatt, valamint a Hszincsiangban elkövetett emberiség elleni bűncselekmények miatt.”
Európa vezetőjeként kíván mutatkozni?
Mivel az EU a Kína és az Egyesült Államok között kialakuló kereskedelmi háborúval néz szembe, Von der Leyen jelenléte még bonyolultabbá teszi a helyzetet. A francia elnök márciusban kérte meg, kísérje el Kínába, hogy „egységes hangon” tudjanak megszólalni.
Az EU vezetőjével való közös utazás megkülönbözteti őt Olaf Scholz német kancellártól, akit francia tisztviselők bíráltak, amiért tavaly egynapos látogatása során leginkább a német érdekekre összpontosított.
Von der Leyennel az oldalán Macron azt reméli, hogy az EU vezető politikusaként tekintenek majd rá. Az Egyesült Államokban a francia elnök már próbálkozott ezzel a taktikával, és sikerült is némi engedményt elérnie az amerikai zöldtámogatási tervvel kapcsolatban.
„Kínában ezt a kártyát talán nehezebb lesz kijátszani” – szögezi le a Politico szerzője.
Forrás: hirado.hu, Politico