Most dől el Európa legerősebb országának jövője
Mérföldkőhöz érkeztek a német koalíciós tárgyalások: eddig 16 munkacsoportban tárgyalták meg az egyes témaköröket, most pedig a koalícióban várhatóan részt vevő pártok – CDU, CSU, SPD – vezetése elé kerülnek a vitás kérdések. Fontos témákban nem sikerült még megegyezésre jutni, így gazdasági-költségvetési kérdésekben, a bevándorlás témakörében vagy éppen a hadkötelezettség újbóli bevezetésében. Az viszont, hogy mely minisztériumokat mely párt kapja majd, már körvonalazódóban van.
Új fázisukba léptek a koalíciós tárgyalások a konzervatív CDU/CSU pártszövetség és a szociáldemokrata SPD között. A három párt eddig témakörök szerint összesen 16 munkacsoportban tárgyalta meg a leendő kormánykoalíció elképzeléseit, mostantól viszont a pártvezetőknél pattog a labda, akiknek meg kell állapodniuk a vitás kérdésekről. Ezekből pedig van jó pár.
Az uniópártok és az SPD ötödik közös kormányzásukra készülnek. A Német Szövetségi Köztársaság történetének hagyományos két nagypártja először a CDU-s Kurt Georg Kiesinger alatt kormányzott együtt 1966 és 1969 között, majd egészen 2005-ig kellett várni, hogy újra összebútorozzanak. Angela Merkel 16 éves kancellársága alatt háromszor kormányzott „nagykoalícióban”: 2005 és 2009, 2013 és 2017, majd 2017 és 2021 között.
Míg az 1960-as, 1970-es években a két párt együttesen az összes szavazat több mint 80 százalékát szerezte meg a választásokon, a 2000-es évektől kezdve támogatottságuk egyértelmű hanyatlásnak indult. Nagykoalícióra is azért kényszerültek, mert már nem voltak annyira „nagyok”, mint régen, és kétpárti koalíciót más felállásban már nem lehetett volna létrehozni. (Kivéve 2009-ben, amikor a liberális FDP majdnem 15 százalékot szerzett, és a CDU/CSU-val együtt megvolt a többségük.)
A helyzetet bonyolította az Alternatíva Németországnak (AfD) megjelenése 2013-ban, amely euroszkeptikus formációból elég hamar szélsőjobboldali jellegű párttá vált, és minden más erő kizárta a vele való koalíciót. A hagyományos nagypártok támogatottságának bezuhanása és az AfD feltűnése 2021-ben – az 1949 utáni Németország történetében először – hárompárti koalíciót kényszerített ki, az idei februári Bundestag-választások után pedig csak azon múlott, hogy nem kellett még bevenni a koalícióba a Zöldeket, hogy a baloldali radikális BSW pár tízezer szavazattal lemaradt az 5 százalékos parlamenti küszöbről.
A 630 tagú Bundestagban a CDU/CSU-nak és az SPD-nek együtt 328 mandátuma van, ami soha nem látott szűk többséget jelent a „nagykoalíció” számára.
Friedrich Merz, a CDU elnöke, a kancellári szék várományosa már fel is vetette, hogy a két erő együttműködését ne hívják „nagykoalíciónak”, vagy a szó német eredetijének (Große Koalition) rövidítése nyomán „GroKo”-nak (ez 2013-ban „az év szava” volt Németországban), hanem találjanak neki más megnevezést. Németországban a szövetségi és tartományi kormánykoalíciókat előszeretettel illetik a pártok színei alapján gyártott nevekkel („közlekedésilámpa-koalíció”, „Jamaika-koalíció”, „szederkoalíció”), a CDU/CSU és az SPD várható koalícióját a német médiában most már többnyire nem is „nagykoalícióként”, hanem „fekete-vörös koalícióként” emlegetik.
Sok kérdésben nincs még megegyezés
Bár a koalíciós tárgyalások még javában zajlanak, a CDU/CSU-nak és az SPD-nek már sikerült megegyeznie abban, hogy véget vetnek az úgynevezett adósságféknek (Schuldenbremse), amely szigorú korlátokat szabott az állam eladósodásának, és amelyet éppen ez a két politikai erő vezetett be még Merkel első kormánya alatt, 2009-ben. Attól tartva, hogy az új összetételű Bundestagban nem lesz meg a kétharmados többség az adósságfék eltörlésére, a CDU/CSU és az SPD még a régi összetételű Bundestagban terjesztette be javaslatát, ahol a Zöldek szavazataival március közepén el is fogadták a lépést. Az adósságfék eltörlésével jelentős védelmi és infrastrukturális beruházásokra nyílik lehetőség.
Az adósságfék eltörlése az SPD-nek már régóta szívügye volt, megtartása mellett viszont éppen a CDU/CSU állt ki sokáig. Johannes Winkel, a CDU ifjúsági szervezete, a Junge Union vezetője szerint a Bundestag-szavazás tulajdonképpen vereség a konzervatívok számára, rögtön a koalíciós tárgyalások elején. A fiskálisan konzervatív Merz esetében különösen is jelentős a fordulat: ő korábban hallani sem akart az adósságfék eltörléséről. Sokan úgy vélik, a kancellárjelölt ezért máris vesztes pozícióból futott neki a koalíciós tárgyalásoknak, hiszen az egyik aduászát máris kijátszotta a szociáldemokratákkal szemben. Pártja konzervatívabb képviselői eközben nyomást helyeznek rá, hogy az adósságfék eltörléséért cserébe harcoljon ki engedményeket az SPD-től olyan számukra fontos kérdésekben, mint például a migrációé.
A CDU, a CSU és az SPD között még számos pontban nincs megegyezés, így éles viták várhatók a pártvezetők között.
A két legnagyobb vitatémát a gazdasági-pénzügyi kérdések, illetve a bevándorlás problémája jelenti. A bevándorlás témáját maga Merz helyezte választási programja középpontjába, már kormányzása első napjától a jelenleginél jóval szigorúbb szabályokat ígérve, például minden illegális bevándorló visszaküldését Németország határainál.
Ebben a kérdésben azonban az SPD korántsem menne ennyire messzire: arra hivatkoznak, hogy az EU-s joggal ellenkezne a migránsok visszafordítása. Az eddigi tárgyalásokon csak annyiban sikerült megegyezni, hogy a visszaküldés esetén a szomszédos országokkal kell egyeztetni, de hogy ez csak informálás lenne, vagy a beleegyezésüket is kérnék, ez még vita kérdése a tárgyaló felek között.
Szintén kényes pontot jelent az a CDU-s javaslat, amely szerint kettős állampolgárok esetén megfosztanák a német állampolgárságuktól azokat, akik a szabad, demokratikus rend megdöntésére szólítanak fel. Az SPD ellenzi, hogy bárkit bármilyen jogcímen megfosszanak német állampolgárságától.
A legtöbb vitás pont gazdasági-pénzügyi kérdésekben merült fel. A CDU/CSU például már 2026-tól csökkentené a társasági adót, hogy segítse a gyengélkedő német gazdaság beindítását, az SPD ezt 2029-re tenné. A szociáldemokraták megemelnék a személyi jövedelemadó legfelsőbb kulcsát, adót vetnének ki a tőkejövedelmekre, valamint bevezetnék a vagyonadót – utóbbiról a CDU hallani sem akar.
A konzervatív pártok visszavonulnának néhány zöld vállalásból, így például kitolnák a belső égésű motorral működő autók gyártásának beszüntetésére uniós szinten bevezetett 2035-ös dátumot. Ezzel szemben az SPD tartaná magát az EU-s vállaláshoz. Abban viszont sikerült megállapodniuk a pártoknak, hogy ösztönzőkkel segítenék az elektromos autók vásárlását.
A szociáldemokraták javaslata 130 km/órára korlátozná a maximális sebességet a német autópályákon, ahol jelenleg nincs felső sebességhatár. A CDU/CSU megtartaná a mostani szabályozást. Abban viszont teljes az egyetértés a pártok között, hogy a rosszul működő német államvasutaknál (Deutsche Bahn) átfogó reformra és jóval több pénzre lenne szükség.
Ami a védelmi kérdéseket illeti, a konzervatív uniópártok újra visszahoznák a 2011-ben megszüntetett hadkötelezettséget, tekintettel az Európát fenyegető veszélyekre és az Egyesült Államok európai katonai szerepvállalásának csökkenésére. A Bundeswehr létszámproblémáival az SPD is foglalkozna, különösen, hogy esélyes, hogy a párt legnépszerűbb politikusa, Boris Pistorius továbbra is védelmi miniszter marad, aki már tett lépéseket ez irányba Olaf Scholz kormányában is. Pistorius javaslata alapján minden 18 éves kapna egy kérdőívet bevonulási szándékáról, amelyet a férfiaknak kötelező lenne kitölteni. A szociáldemokraták emellett különböző ösztönzőkkel is bátorítanák az önkéntes katonai szolgálatra jelentkezőket.
Németországban jelenleg 16 minisztérium működik, és ez a szám várhatóan a leendő Merz-kormány idején sem változik majd. A CDU ugyan beolvasztaná a fejlesztési minisztériumot a külügyminisztériumba, de erre nem kapta meg az SPD támogatását.
A legvalószínűbb, hogy a 16 miniszteri posztból 7-et kap meg a CDU, 3-at testvérpártja, a CSU, az SPD-nek pedig 6 bársonyszék jut. A legfontosabb hat miniszteri posztot fele-fele arányban kaphatják meg az uniópártok, illetve az SPD, ezek: pénzügy, belügy, külügy, munkaügy, gazdaság, védelem. Az SPD magának szeretné a pénzügyminisztériumot és valószínűleg a védelmi és a munkaügyi minisztériumot, a konzervatív erőknek jutna tehát a belügy, a külügy és a gazdaság, a kancellária vezetését ellátó miniszter pedig szinte biztosan Merz pártjából, a CDU-ból kerül ki. A CSU az agrárminisztériumra pályázik.
A kancellárjelölt korábban azt mondta, hogy húsvétig (április 20.) szeretnék befejezni a koalíciós tárgyalásokat, és május elején alakulhatna meg hivatalosan az új kormány. A sok vitás kérdés miatt azonban kérdéses, hogy képesek lesznek-e tartani a menetrendet.
portfolio
