Nagy a baj: akkora probléma felé rohan a világ, amilyet még nem láttunk
A világ országai holdkórosként sétálnak bele egy új, sötét korszakba, amelyben az USA és Kína együttműködés helyett stratégiai ellenfeleknek tekintik egymást.
Pillanatnyilag nincsenek olyan szabályok, amelyek alapján rendezhetnék egyre élesebb konfliktusaikat – véli Ausztrália egykori miniszterelnöke.
Donald Trump, az USA és Hszi Csin-ping, Kína elnöke elvezették országaikat a stratégiai verseny sötét korszakába. Egyikük sem tudja, hogyan lehetne némi világosságot teremteni annak érdekében, hogy a homályban hadonászva ne tegyenek jóvátehetetlen károkat magukban és a körülöttük lévőkben. Erre a következtetésre jutott a Business Insider tudósítása szerint Kevin Rudd, Ausztrália korábbi miniszterelnöke, az Asia Society Policy Institute elnöke, aki beszéli a mandarin nyelvet.
Itt az ideje, hogy világ országai szembe nézzenek a valósággal, azzal, hogy a Föld két szuperhatalma, az Egyesült Államok és Kína a stratégiai verseny új korszakába lépett, amelyben egyik fél sem tudja, hogy a továbbiakban milyen szabályok szerint játsszák egymással politikai-gazdasági játékaikat. Emiatt a felek közelebb küldtek az éles konfliktustushoz, mint valaha. Vége annak a világnak, amelyben a jog uralmának elvét igyekeztek alkalmazni a nemzetközi kapcsolatokban is.
Pekingi barátaink kitörő örömmel fogadják, hogy a Trump-adminisztráció baltával esett neki azoknak a nemzetközi szervezeteknek, köztük a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO), amelyeket a nyugati államok a második világháború után hoztak létre a nemzetközi együttműködés állandó fórumaiként – fejtegette Rudd a napokban egy előadásán. Miután a kínaiaknak ezt követően már nem kell követniük ezeknek az intézméneknek szabályait, Trump módszerét követve kinyitnak olyan nemzetközi konfliktusokat, amelyekhez évekkel ezelőtt nem nyúltak volna hozzá.
Amikor az USA kivonul a genfi Human Rights Councilból vagy ugyanezzel fenyegetőzik az ENSZ klímaváltozással foglalkozó konvenciója esetében Kínában nem hisznek a szemüknek, hogy milyen szerencséjük van. Washington maga rombolja le azt a világrendet, aminek felépítését szorgalmazta és segítette.
De nem csupán ezt érzékelik a kínai felső vezetésben, hanem azt a nyíltan ellenséges hangnemet is, amelyen legutóbb Mike Pence, az USA alelnöke ostorozta az ázsiai országot. Pence szerint Kína akarja uralni a fejlett iparágak 90 százalékát a világon, erodálni akarja az USA katonai erejét és ki akarja szorítani az Egyesült Államokat a Csendes-óceán nyugati medencéjéből. Szerinte az ázsiai ország nem teljesítette azokat a várakozásokat, hogy nyitottabbá válik, liberalizálja társadalmát. Rudd azonban úgy látja, hogy az ilyen beszéd csak erősíti a kínaiak fejében azt a gondolatot, hogy az USA az együttműködés helyett immáron háttérbe akarja szorítani az országukat a világ színpadán.
Bár a két ország elnökei sok szempontból távol állnak egymástól, sok mindenben hasonlítanak is. Történelmi alakoknak tartják magukat, különlegesnek látják országukat, úgy érzik, ellenségeik körbeveszik őket, a változások követeként tekintenek magukra és a másik országában a sajátjuk közvetlen, fő ellenfelét látják. Nagy energiát fektettek bele, hogy a nemzeti büszkeség képviselőjeként lépjenek fel, ezért nehezen lépnének hátra, ha az kárt tenne nacionalista imázsukban.
Ugyanakkor Hszi precízen megtervezi a lépéseit. Eltávolítja az útjában álló akadályokat és ellenségeket még azelőtt, hogy az utóbbiak észrevennék, hogy közeledik feléjük. Trump viszont az improvizáció és a megtévesztés mestere, kívülről nézve úgy látszik, hogy nem hogy ellenfelei, de még ő maga sem látja előre, mikor fog rámozdulni valakire.
Az amerikai elnök a napokban azt írta a Twitteren, hogy jót beszélgetett Hszivel, majd négy órával később az USA hatóságai elindítottak egy sor eljárást kínai állampolgárok ellen azzal a váddal, hogy amerikai vállalati titkokat loptak el. Ez mutatja, milyen kétségbeejtő helyzetben vannak azok, akik próbálják kipuhatolni, milyen szabályok szerint játszathatják a meccseiket a világ államai ebben az új érában. Írott szabályok nem léteznek és még az is kérdés, van-e értelme szabályokról beszélni?
Ebben a helyzetben a volt ausztrál kormányfő szerint egy dolgot tehetnek azok, akik azt szeretnék, hogy jog uralma szabályozza továbbra is a nemzetek kapcsolatát, akik azt akarják, hogy a demokrácia, a szólás- és sajtószabadság fennmaradjon. Ki kell állniuk ezek mellett, mégpedig hangosan, szenvedélyesen és elkötelezetten – vélte. Ha nem teszik, akkor hosszabb távon Kína gazdaságidominanciája elnyomja az országaikat.
Ha a világ nemzetállamai azt gondolják, hogy az az autoritárius kapitalista modell, amely Kínában sikeresen működik, jobb, mint a liberális piacgazdaság és demokrácia, akkor elvesznek. Ha passzívan nézik a kínai modell további erősödését, egyre erőszakosabb nemzetközi terjeszkedését, ha nem állnak ki a szabályokon alapuló világrend mellett, amely féken tarthatná ezt, akkor Kína óriási népességével, több ezer éves tradíciójával és modern gazdaságával föléjük kerekedik. A régi bölcsességet, a „lassú víz partot mos” elvét alkalmazva maga alá gyűri a világot – véli Kevin Rudd.
A kínai kommunista állampárt államkapitalista rendszerére utalva előadásának hallgatóságából valaki megkérdezte:
„Itt az ideje, hogy megérezzük a kommunizmus szagát, Kevin?”
A válasz csupán ennyi volt: „Minél hamarabb felismerik az emberek a helyzetet, annál jobb”.
Forrás: napi.hu
