Angela Merkel kancellárra óriási nyomás nehezedik annak érdekében, hogy álljon az élére az egészségügyi és gazdasági válság leküzdését szolgáló közös európai erőfeszítéseknek. A német kormány eddig csak bizonytalan lépéseket tett, de az igazi kérdés az, hogyan folyik majd az újjáépítés, miután elvonult a hurrikán.
Angela Merkel 14 éve van hatalmon, s miután kialakult a koronavírus-járván okozta egészségügyi és gazdasági válság, újra elemében érezheti magát – kezdi a német kancellárt megszólító cikkét a Bloomberg. A 65 éves politikus, Európa legbefolyásosabb vezetője azt mondta, hogy a mostani krízis a második világháború óta a legnagyobb kihívás, amivel országának és Európának szembe kell néznie. A közvélemény jól rezonál: Merkel pártja, a konzervatív CDU népszerűsége egy hónap alatt tíz százalékponttal a 30 százalékos tartomány közepébe ugrott, a kormány válságkezelő intézkedéseit a németek háromnegyede támogatja.
A kancellár kijelentésének súlyt ad, hogy enyhén szólva nem ez az első válság, amellyel regnálása alatt szembe került. A 2008-2009-es pénzügyi és gazdasági krízist követte az eurózóna adósságválsága, amely a közös európai valuta létét fenyegette. Görögország, Írország, Portugália és Cyprus EU-IMF segélycsomagot kért, Spanyolország és Szlovénia hajszál híján – és jelentős belső pénzügyi áldozatok árán – kerülte el ezt 2010 és 2015 között. Ezután jött a bevándorlási válság, amelyben egymillió főként szíriai menekült érkezett Németországba, ami tesztelte az ország befogadó képességét.
Ez a válság egyértelműen olyan esemény, amely meghatározza a vezető politikusok politikai hagyatékát – véli Daniel S. Hamilton, a Johns Hopkins University professzora, aki az utóbbi időben Berlinben dolgozik vendégtanárként. A krízis teszteli az európai egységet, és Németország számára a legnagyobb a tétje annak, hogy ez az egység fennmarad-e vagy sem. Eljött az idő, hogy a németek megmutassák elkötelezettségüket az európai projekt mellett – fejtegette. Ezzel arra célzott, hogy Merkel választás elé került: az unió legrégebben szolgáló kormányfőjeként megteszi-e, amit csak tud, hogy az EU egységesen kerüljön ki a pandémiaválságból vagy azt kockáztatja, hogy az államközösség szétzilálódik.
Az, ahogyan az egyes országok segítik vagy nem segítik egymást a kritikus helyzetben, hosszú távra meghatározza, hogyan fognak gondolni az emberek az európai integrációra – véli Holger Schmieding és Kallum Pickering, a Berenberg Bank két közgazdásza. A szolidaritás hiánya veszélyezteti az EU és az eurózóna hosszú távú kohézióját. Az előjelek vegyesek.
Az eurózóna adósságválsága idején Barack Obama amerikai elnök kormánya bírálta Merkelt azért, mert Washingtonban úgy látták, hogy Németország vonakodik bevetni hatalmas gazdasági erejét az egymás után dominóként eldőlő eurótagállamok megmentése érdekében. Görögországban és máshol is úgy érezték, hogy a németeknek a második világháborús borzalmas tetteik után különös felelősségük van segíteni az európai országokat a bajban. Ezt a felfogást elevenítette fel számos olasz helyi vezető, amikor a Frankfurter Allgemeine Zeitungban fizetett hirdetésben emlékeztette a németeket arra, hogy 1953-ban jelentős adósságelengedéssel segítette Európa a talpra állásukat.
Németország küldött más országoknak maszkokat és más egészségügyi eszközöket. A Luftwaffe, amely 75 évvel ezelőtt tönkre bombázta Európát egy maroknyi súlyos állapotban lévő olasz és francia koronavírus-beteget szállított Németországba orvosi kezelésre. Hogy ez mire lesz elég, az nyitott kérdés.
Az amerikai professzor, Hamilton egy hurrikánhoz hasonlítja a helyzetet. Az óriási vihar hatalmas károkat okozott és okoz, amivel nincs mit kezdeni: megtörténik. A kérdés az, mi lesz miután elvonul a csapás, amikor el kellene indulni a kilábalásnak és a helyreállításnak? Merkelnek még van egy kis ideje, hogy eldöntse, mire használja rettenetesen nagy tekintélyét és visszatért hazai politikai támogatottságát.
Angela Merkel az EU április 23-ai videokonferenciás csúcsértekezletén azt mondta, uniós vezető kollégáinak, hogy Németország kész jelentős anyagi hozzájárulással támogatni az európai gazdaság fellendítését a koronavírus-járvány okozta hanyatlás után, magyarán a korábbinál nagyobb összeget fizetne be az Európai Bizottság fellendülési alapjába – tudta meg a Financial Times. El kell kerülni, hogy a gazdaság aszimetrikusan lábaljon ki a válságból – utalt arra, hogy az eurózóna déli tagállamait sokkal mélyebbre nyomta le a krízis, mint az északiakat.
Merkel a csúcs előtt azt mondta pártja, a CDU parlamenti képviselőinek, hogy Németországnak jóval több pénzt kell befizetnie az európai költségvetésbe, mint azt korábban gondolták. A németek, a hollandok és más északi eurótagállamok korábban hevesen ellenezték, hogy bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) több mint egy százalékát tolják be a közösbe.
A kancellár ugyanakkor továbbra is ellenzi azt a francia, olasz és spanyol felvetést, miszerint a legsúlyosabb helyzetbe került országoknak vissza nem térítendő támogatásban kellene részesülniük. Határai vannak annak, milyen segítséget lehet ajánlani, és az adományok ezeken a határokon túl vannak – mondta. Ha az EU piaci hitelt vesz fel a kiadásai finanszírozására, azt vissza kell fizetni. Emmanuel Macron francia államfő ennek ellentmondva arról beszélt újságíróknak, hogy valós költségvetési transzferekre van szükség, mert ha Európa egyes régiói elbuknak, akkor az egész kontinensre ez a sors vár.
Forrás: napi.hu