Vlagyimir Putyin orosz államfő nehéz helyzetbe került azzal, hogy Fehéroroszországban megingott régi szövetségese és kollégája Aljakszand Lukasenka helyzete. Segítsen a régi barátnak hatalmon maradni vagy segítse őt abban, hogy távozzon országa éléről?
Vlagyimir Putyin orosz államfőt nehéz helyzetbe hozta az elnökválasztás – feltételezett – elcsalása miatt Fehéroroszországban kirobban tiltakozóhullám. Megígérte ugyan fehérorosz kollégájának Aljakszandr Lukasenkának, hogy segítséget nyújt neki, ám nagy kérdés, hogy ez alatt mit kell érteni – derül ki a Financial Times háttérelemzéséből.
Oroszország mindig úgy tekintett Fehéroroszországra, mint egy pártfogása alatt álló országra, ami közte és az EU között fekszik, és belorusz gazdaság közvetve és közvetlenül Moszkva pénzügyi támogatásától függ. Putyin az elmúlt időszakban igyekezett érvényt szerezni a két ország szoros integrációját előirányzó szerződésnek, amit még az 1990-es években kötöttek.
A heves tiltakozások azonban olyan helyzetbe hozták a Kremlt, amelyben nem sok választása maradt a reagálásra, kezdve attól, hogy katonai beavatkozással helyén tartja Lukasenka hitelét vesztett rezsimjét egészen addig, hogy fejet hajt a tüntetők előtt, hagyva, hogy az ő akaratuk érvényesüljön az országban. Putyinnak személy szerint egy hasonló tiltakozóhullám kirobbanása Oroszországban a legrosszabb rémálma.
Lukasenka egyértelműen fogalmazott azzal kapcsolatban, mire jutott a Putyinnal folytatott tárgyalásai szerint. Szerinte kollégája megígérte, hogy a két ország közti integrációs megállapodás alapján Moszkva kész átfogó katonai támogatást adni Fehéroroszország biztonságának biztosítása érdekében, ha az országot külső támadás érné. (Azt nyilván ő szeretné eldönteni, ha a szükség úgy hozza, hogy mi minősül külső támadásnak.) A Kreml kevésbé nyíltan fogalmaz, e szerint Oroszország megerősítette készségét, hogy megadja a szükséges támogatást Fehéroroszországnak a vele szemben támadt kihívások megoldásához.
A szakértők egy része ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy amikor Georgia 2008-ban, illetve Ukrajna 2014-ben elfordult Oroszországtól, Putyin nem habozott katonai erőt bevetni annak érdekében, hogy „jobb belátásra bírja” ezzel kapcsolatban a másik felet. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy Oroszország a partvonalról nézte végig, amikor 2018-ban Örményországban tömegtüntetések indultak az ottani rezsim ellen, kivárta, amíg feláll az új adminisztráció, amely nem változtatott elődje oroszbarát politikáján.
A Lukasenka-ellenes lázadáshoz erőteljes függetlenségi, nacionalista érzelmek párosulnak, ezért szakértők szerint ha Moszkva mindenáron hatalmon akarná tartani őt, az erős társadalmi ellenállásba ütközne. Ugyanakkor nem szeretnék azt látni, hogy a szomszédos ország nyugati orientációt vesz. A Kreml a két elnök találkozója után sokat fecsegett a két nép barátságáról, ám keveset a belorusz elnök támogatásáról – hívja fel a figyelmet Artyom Shraibman, minszki politikai kommentátor. Ez azt jelzi, hogy az orosz vezetés várakozó álláspontra helyezkedett.
Putyin úgy gondolja, hogy a tiltakozóhullám Lukasenka saját problémája, azaz fehérorosz belpolitikai válság – véli Tatjana Sztanovaja, orosz politológus. Ha az lenne az alternatíva, hogy Lukasenka vagy a Nyugat, akkor megváltozna a Kreml kommunikációja. A helyzetet veszélyesnek látják, de úgy vélik, hogy még meg lehet oldani a válságot, amit Lukasenka hibája okozott.
A fehérorosz társadalom teljesen oroszbarát, ezért egy szövetséges vehető elvesztése nem jár akkora kockázattal, mint Ukrajna esetén, amely hagyományosan részben oroszbarát, részben oroszellenes – derül ki Alekszander Baunov, a Carnegie Moscow Center vezető munkatársának elemzéséből. Ezért nem látják Moszkvában a Lukasenka elleni demonstrációkat egyben oroszellenes tiltakozásnak is. Ha azonban az oroszok beavatkoznának a lejáratódott elnök oldalán megváltozhatna ez az érzés, ahogy Ukrajnában is mélypontra esett Oroszország megítélése a 2014-es beavatkozások után.
És a helyzet a másik oldalon sem olyan, mint hat éve. A Krím orosz bekebelezését egyértelműen támogatta az orosz társadalom, Putyin népszerűségi mutatója ezt követően megközelítette a 90 százalékot. Most azonban az állami VCIOM közvélemény-kutató intézet felmérése szerint csak az oroszok 22 százaléka hiszi el, hogy Lukasenka valóban megnyerte az elnökválasztást és 89 százalékuk úgy véli, hogy az ottani fejlemények fontosak Oroszország nézőpontjából.
A Kremlt aggasztja, hogy Lukasenka végleg elveszti az ellenőrzést a politikai folyamatok alakulása felett – véli Sztanovaja. Az orosz vezetés dilemmája, hogy miként adjon elég támogatást Lukasenkának ahhoz, hogy kitartson addig, amíg a háttérben meg tudnak állapodni egy új adminisztráció felállításáról, amely átveszi a helyét. Putyinnak az a kihívás, hogy megtalálja azt az utódot, aki hajlandó igazodni Oroszországhoz, mert ha ez nem sikerül, akkor egy nyugatbarát vezető kerülhet hatalomra Fehéroroszországban, akit legnagyobb sajnálatukra el kellene tiporniuk.
Forrás: napi.hu