Nem az orosz gazdaság roppant össze, hanem a nyugat-európai került válságba
Az egyik nagy kérdés amellyel újabban sokat foglalkozik a média, konkrétan az orosz-ukrán konfliktus összefüggésében, az a világgazdaság alakulása. Mint ismeretes, a nyugati hatalmak háborúja Oroszország ellen nem merül ki az ukrán rezsimnek szállított fegyversegélyekben, hanem február 24 óta kemény gazdasági szankciókat vezettek be Oroszország ellen. Az EU jelentősen korlátozta az orosz energiahordozók behozatalát, letiltották Oroszországot a SWIFT rendszerről, sok cég kivonult Oroszországból. Az embargó célja Oroszország gazdasági összeroppantása volt, ami nem következett be, részben azért, mert sok ország nem volt hajlandó arra, hogy csatlakozzon az Oroszország elleni szankciókhoz, de inkább azért, mert az orosz gazdaság jóval több lábon áll mint azt a nyugati szakértők hitték.
Érdekes, hogy a szankciók működésének megítélése a nyugati politikai elit körében is ellentmondásos. Az amerikai elitegyetem, a Yale kutatói szerint a szankciók bénítják az orosz gazdaságot. A szerzők szerint a szankciók minden szinten csapást mértek az orosz gazdaságra. Sonnenfeld és csapata visszautasítanak minden olyan nézőpontot amely ezt az álláspontot megkérdőjelezi,s azt követelik, hogy a Nyugat továbbra is egységesen lépjen fel Oroszország ellen. A cikket több nyugati szellemi műhely is átvette, köztük a German Institute for International and Security Affairs. (Hivatkozott rá az index.hu is.)
Még egy hónap sem telt azóta, amióta az említett tanulmányon megszáradt a tinta, az Economist máris aggódik, hogy a gazdasági szankciók nem érik el a kívánt hatásukat. Ugyan Oroszország gazdasága az előrejelzések szerint zsugorodni fog, de a zsugorodás csak 6 százalékos lesz, jóval kisebb a remélt 15 százaléknál, továbbá a megemelkedett energiahordozó-árak miatt Oroszországnak 265 milliárd dolláros többlete keletkezett, amekkorával rajta kívül csak Kína büszkélkedhet. A rubel erősebb mint a háború előtt.
A szankciók eddig sokkal jobban sújtották Európát, mint Oroszországot. Bár ezt az európai vezetés nem ismeri be nyíltan, legújabb nyilatkozataikból kiérződik, ha az ember olvasni tud a sorok között. Josep Borrel az EU külpolitikai biztosa szerint az európai embereknek fel kell készülniük arra, hogy a gazdasági helyzet nagyon nehézzé válik, de Borrel ragaszkodik a szankciópolitika folytatásához, és az “európai egységhez”. Szerinte “az európai embereknek viselniük kell a következményeket”. A megajachtos nyaralásából, visszatért Emmanuel Macron francia elnök közölte, hogy a Franciaországban “vége a szüretnek,” a francia népnek “áldozatot kell hoznia”. A belga energiaügyi miniszter is csatlakozott a nyilatkozatcunamihoz. Szerinte Európának a következő öt-tíz évben viselnie kell a nehézségeket. A spanyol honvédelmi miniszter is hasonlóképpen nyilatkozott.
Az orosz beavatkozás kezdetén az európai vezetők nagyrésze büszkén állította, hogy a szankciók működni fognak, és Oroszország gazdasága össze fog roppanni, e helyett az európai gazdaságok állnak komoly válság előtt. Az orosz gazdaság átvészelte a szankciókat: Oroszországban az árak csökkennek, a termelés növekszik, Moszkvában az élet semmit sem változott, az emberek éttermekbe és fesztiválokra járnak. Az életszínvonal és a termelés Oroszországban emelkedik, Európában viszont csökken.
Azon kívül, hogy az európai vezetők az “egység” szükségességét hangoztatják, semmilyen konkrét tervvel nem álltak elő, hogyan fogják kezelni a gazdasági nehézségeket. A problémák kezelése helyett azt tartják fontosnak, hogy ne adják fel a harcot a “gonosz Putyin” ellen.
Németország, Európa vezető gazdasága, több helyről próbálta pótolni azt az energiahordozó kiesést amelyet a szankciós politika okozott. Sem Szaúd-Arábia, sem Katar, sem Kanada, sem az USA nem sietett a segítségére. Habeck és von der Leyen ígérete, amelyet néhány hónapja tettek, hogy a kiesést pótolni fogják más forrásokból, nem teljesült. A helyzet külön pikantériája, hogy Németország és Oroszország között felépült egy gázvezeték, az Északi Áramlat 2, amelyen keresztül nagyon könnyen gázhoz juthatna Németország, de a szankciók ezt lehetetlenné tették.
Az orosz beavatkozás óta Németországban csak olyan intézkedések születtek, amelyek a tüneteket hivatottak kezelni a problémák forrása helyett. Az uralkodó pártok rohamosan veszítenek népszerűségükből, igaz ez az SPD-re és a Zöldekre is. Az egyetlen párt amely valamelyest erősödött az az AfD. Megerősítették a rendőrséget, ha esetleg zavargások lesznek az elszegényedés miatt, és erősítették a cenzúrát az olyan hírforrásokkal szemben amelyek hajlandóak lennének megkongatni a vészharangot, vagy amelyek nem hajlandóak a “gonosz Putyin” narratívát terjeszteni. Európában most tárgyalnak az orosz turisták kitiltásáról. Németországban pedig felmerült, hogy betiltják a Winnetout. Az európai elit az elhibázott gazdaságpolitika okozta nehézségeket politikai elnyomással szeretné kezelni.
Németország jövője, ha így haladnak a dolgok, az “ipartalanítás” lesz. Mivel az energiahordozók kiesése megbénítja a német ipart, leáll a termelés, a gyárak bezárnak, az emberek elvesztik majd az állásukat. Németországnak, Európa gazdasági motorjának, a jövőben külkereskedelmi hiánya lesz. Az “ipartalanított” Németország egyik lehetősége, hogy gazdaságmodellt változtat, és az ipart szolgáltatásokkal helyettesíti, például pénzügyi “termékekkel”. Egy ilyen lépés viszont komoly kockázatokat hord magába, és ha a német hitel és bankrendszer összeomlik, az egész Európára nézve súlyos következményekkel járhat. Az Egyesült Királyság gazdasági lehetőségei sem jobbak, mert olyan energiaárak mellett amelyeket az előrejelzők jósolnak, nem lehet ipari termelést fenntartani. Az EU többi vezető gazdaságában, Franciaországban és Olaszországban is hivatalosan elismerik már, hogy beköszöntött a recesszió.
Ugyan Nyugaton sokszor hallani, hogy Oroszország “csak egy benzinkút”, valójában Oroszország gazdasága igen strapabíró a szankciókkal szemben. Oroszország vásárlóerő paritásban (PPP) kifejezett nemzeti összterméke a hatodik a világon, és egyes források szerint már most sem sokkal marad el Németországétól. A jelenlegi trendek alapján igen nagy az esély arra, hogy Európa vezető gazdasága nemsokára Oroszország lesz.
Írta: Hetényi Balázs
