Nemigen lesz itt béke 24 óra alatt – sem most, sem januárban
Ha igazak a híresztelések, Donald Trump béketerve csak arra lenne jó, hogy az ukrán fél rendezze a sorait
Donald Trump egy fordított Kissinger-i lépéssel már az első elnöksége alatt megpróbálta Oroszországot leválasztani Kínáról – sikertelenül. Azóta pedig nagyot változott a helyzet. Ráadásul, ha nincs jobb ajánlata, mint egy „Minszk 3”, vagyis tulajdonképpen a konfliktus befagyasztása a jelenlegi vonalak mentén, akkor azt a Kreml el fogja utasítani. Persze, egyelőre még azt sem lehet biztosan tudni, hogy ki lesz a védelmi és a külügyminisztere. Milyen céljai lehetnek és milyen lehetőségei vannak az Egyesült Államok régi-új elnökének?
A Magyar Hírlap Hidegkuti Konstantin nemzetközi kapcsolatok szakértővel készített riportot ezzel kapcsolatosan.
– Trump győzött, mikor lesz már vége az ukrajnai háborúnak?
– Azért arra talán még egy kicsit várni kell. [Nevet.] Komolyra fordítva a szót, sok függ attól, hogy kik kerülnek be a csapatába. Vannak, akik azt rebesgetik, hogy Mark Rubio külügyminiszter-esélyes, Mike Pompeo pedig védelmi miniszter lehet. Finoman fogalmazva: egyikük sem egy békegalamb. Rubióról nyugodtan azt mondhatjuk, hogy az erőteljesen oroszellenes héják egyik képviselője.
Szóval, még sok minden fog kifőni abban a bizonyos washingtoni mocsárban, aminek a lecsapolására Donald Trump 2016-ban is ígéretet tett… Szerintem, ha – mondjuk úgy – lesznek is békepártibb személyek a kormányzatban, ez egy olyan konfliktus és egy olyan geopolitikai feszültséggóc, amit nem lehet 24 órán belül megszüntetni.
– A politikai humort félretéve, az elmúlt hónapokban más-más előjellel, de tényleg mindenki arról beszélt, hogy Donald Trump véget vethet a háborúnak. Ehhez képest csütörtökön Orbán Viktor miniszterelnök már azt mondta egy újságírónak, hogy Ukrajna kérdésében nincs teljes egyetértés közte és a megválasztott elnök között. Mire utalhat ez, mi várható a hivatalba lépése után?
– Sőt, a Wall Street Journal szerdán lehozott egy állítólag Trumphoz köthető béketervet. (Ehhez persze érdemes hozzátenni, hogy már Dunát lehetne rekeszteni velük, annyi van a Trumphoz köthető nyilvánosságra hozott béketervekből.)
E szerint Ukrajnát 20 évig nem vesszük fel a NATO-ba, viszont továbbra is támogatjuk fegyverekkel, és a meglévő frontvonalak mentén egy demilitarizált zónát hozunk létre, amit békefenntartók őriznek. Ez a demilitarizált zóna úgy lenne kialakítva, hogy annak fenntartásában az Egyesült Államok nem venne részt – csakis Európa…
– Ez tulajdonképpen egy „Minszk 3” lenne, amire viszont a Kreml kategorikusan kijelentette, hogy elfogadhatatlan a számára, mert nem oldja meg a problémát, csak megágyaz egy újabb háborúnak, amit nem akarnak a gyerekeinkkel megvívatni, inkább végig harcolják ezt.
– Pontosan. A Valdaj Klub ülésén, amikor Ukrajna került szóba, Vlagyimir Putyin sokadszorra is elmondta, hogy tartós megoldást akar. Egy „Minszk 3”, ahogy a másik két elődje, gyakorlatilag csak arra lenne jó, hogy az ukrán fél rendezze a sorait és felkészüljön az Oroszországgal folytatandó háborúra. Ráadásul, ha megnézzük, hogy mi történt 2022 februárja óta, hogy mindkét fél mekkora erőforrásokat áldozott a harcokra, mekkora veszteségek érték őket, akkor könnyű belátni, hogy ez a javaslat igazából még az ukránoknak sem lenne elfogadható. Viszont Ukrajnának érthető okokból „könnyebb letolni a torkán”, hiszen a nyugati támogatásoktól függ.
Ezzel szemben Oroszországnál ez kicsit olyan lenne, mintha egy bagratyion hadművelet után, mondjuk úgy ’44-ben azt mondanák, hogy akkor jó, fiúk, álljunk meg és állítsuk vissza mondjuk a ’41-es német–szovjet határt, és tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi. Vagy legalább fagyasszuk be a második világháborút a bagratyion hadművelet lehetséges következményeire tekintet nélkül az aktuális vonalak mentén. Ez az a nyugati elképzelés – és ez nem csak Trumpé, hanem alapvetően ez a hozzáállás jellemzi most a Nyugatot, ami abból a szempontból érhető, hogy az orosz fél folyamatosan gyorsuló ütemben emészti fel az eddigi ukrán védelmi infrastruktúrát, és foglalja el egymás után a területeket.
– Donald Trump néhány hete tett egy másik erős vállalást is: kijelentette, hogy Biden tolta össze Oroszországot és Kínát, ami szerinte óriási hiba volt, és hogy ő elnökként Moszkva és Peking szétválasztásán fog dolgozni. Ennek van bármiféle realitása?
– Egy kínai delegált a Valdaj Klub záróülésén feltett egy nagyon hasonló kérdést Vlagyimir Putyinnak, és az orosz elnök azt válaszolta, hogy a mai Oroszország és Kína kapcsolata nem hasonlítható össze a Szovjetunió és Kína viszonyával – rengeteg minden megváltozott. Egyébként az USA már Trump első elnöksége alatt is próbálkozott hasonlóval, konkrétan, hogy kijátssza Moszkvát Peking ellen. A néhai Henry Kissinger is próbált segíteni, csak hát ha megnézzük, hogy milyen alapvető ellentétek vannak az Egyesült Államok és Oroszország között, be kell látni, hogy nincs esély arra, hogy az oroszokkal meg lehessen csinálni azt, amit ötven éve meg lehetett Kínával.
Azt mondhatjuk, hogy itt már sokkalta magasabbak a tétek, és az elmúlt négy évben olyan változások következtek be geopolitikai és világgazdasági szinten, amik tovább gyengítették az Egyesült Államok pozícióját. Elindult a dollármentesítés, válaszul arra, hogy a Biden-adminisztráció fegyverként használta az amerikai valutát. Maga Trump is azt mondta, hogy a nyugat a szankciókkal öngólt lőtt, de milyen megoldást kínál rá? Szankciókkal fenyegeti azokat, akik a nemzeti valutában történő elszámolást választják.
Ez így a róka fogta csuka helyzete. Azokkal a folyamatokkal, amelyek elindultak, szerintem Trump sem tud mit kezdeni, legalábbis a jelen helyzetben. Ez a helyzet. Oroszország és Kína szembeállítása, már nincs a lehetőségek között.
Magyar Hírlap
