Európa legszürreálisabb határát mutatja be Vujity Tvrtko új dokumfilmje.
Tvrtko Szelmencen járt, a kettévágott magyar faluban, amelynek egyik része sem maradt Magyarországon, ahol az egyik oldalon 10x akkora a nyugdíj, mint a másikon, ahol az utcaközi telefonhívásokat nemzetközi tarifában mérik, és ahol egy menyasszony a házasságkötése napján kisétált a szögesdróthoz, hogy megmutathassa magát, és férjét a szüleinek, akik a határ túloldalán álltak.
A túloldali részt is Szelmencnek hívják, és ott is magyarok laknak, de az már nem az unió része, ott nem euróval fizetnek, ráadásul az utca túloldalán egy órával többet is mutat az óra.
Az egyik helyi férfi arról mesélt, emlékszik a napra, amikor egy szovjet katona ledobta a kabátját, és azt mondta itt lesz a határ.
Egy temető közepén történt az eset.
„Muszáj voltunk belenyugodni, és hallgatni. Mást mit lehetett csinálni? Semmit.” – mondta a férfi.
Egy idős hölgy, rosszkor ment át a nagymamájához, és már nem tudott hazamenni.
Egy 90 éves idős néni arra emlékezett, hogy mindig kitaláltak valamit, miképp tartsák kapcsolatot a túloldallal, de az elmaradt beszélgetéseket, létre nem jött találkozásokat, az elmaradt öleléseket már nem adhatja vissza neki senki.
Nagyszelmencen és Kisszelmencen a második világháborút követően majdnem az történt, mint Németországban, csak kicsiben: egy éjszaka alatt felhúztak egy hat méter magas palánkot. Ami Trianoni békediktátum egyenes következménye. Azóta a cinikus politika ötször váltatott velük államot, de mindig külön-külön tették őket. A Szovjetunió széthullása után Kisszelmenc Ukrajnához, Nagyszelmenc Szlovákiához került.
Ezek a történetek nem szerepeltek a tankönyvekben, Kisszelmenc a térképen sem szerepelt, mert el akarták tüntetni, a hatvanas évek elejétől a nyolcvanas évekig építkezni sem volt szabad.
A határ 2005 karácsonyán nyílt meg, akkor egy rövid időre bekerült a világsajtóba Nagyszelmenc és Kisszelmenc, de a két falu azóta is külön van szakítva, két államhoz tartozik. A szelmenciek kezdetben csak ideiglenesnek gondolták a falu kettéosztását, és csak később jöttek rá, hogy ez az állapot nagyon is tartós. Sztálin a főutca közepén vágta ketté a határral a falut. Annak érdekében, hogy az emberek ne láthassák egymást, a szovjetek építettek egy 20 láb magas fakerítést a településen keresztül, egy „kis berlini falat”. Átkiabálni tilos volt egymásnak családtagok számára is, büntetendő cselekedetnek számított.
A kettéosztott falu két része közt teljesen megszűnt az átjárás, a híreket galambposta szállította, vagy dalba ágyazva szó szerint „áténekelték” a határ túloldalán ácsorgó ismerősöknek, rokonoknak az információt, miközben a mezőn dolgoztak. A kettévágott székely kapu jelképként és mementóként ma is áll Szelmencen.
Vujity Tvrtko jól ismerte a falu történetét, hiszen nem először járt Szelmencen.
„Kapcsolatok szűntek meg, és azt hiszem, hogy az Európai Unióban ilyennek nem szabadna lennie, hiszen ez egy uniós határ egy egy schengeni határ.” – mondta Tvrtko.