Németországban nincs gond a szólásszabadsággal – legalábbis az államfő szerint
Nem a véleményszabadsággal van gond Németországban, hanem a vitakultúrával, és nem mond igazat, aki azt állítja, hogy az állam korlátozza a vélemény és a szólás szabadságát – hangsúlyozta Frank-Walter Steinmeier német államfő egy hétfői beszédében.
A szövetségi elnök Hamburgban a Német Rektori Konferencia (HRK) éves közgyűlését megnyitó beszédében kiemelte: a véleménynyilvánítás határairól az utóbbi időszakban folytatott vitával kapcsolatban fontos rögzíteni, hogy Németországban „nincs állami véleménycenzúra és állami beszédrendőrség”. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az „hazudik és félrevezet embereket”, aki pedig az ilyen állításokat elhiszi, az „bedől érdekeik érvényesítésére törő felelőtlen erők tudatos stratégiájának” – mondta Frank-Walter Steinmeier.
A német közéletben az a jelenség is megmutatkozik, hogy egyesek összekeverik a véleményszabadságot azzal az igénnyel, hogy mások is vegyék át a véleményüket, és összekeverik azzal a vélelmezett kötelezettséggel, hogy komolyan kell venni minden állítást, legyen bármilyen abszurd. Ezzel szemben a helyzet úgy áll, hogy a nyilvánosságban megszólalóknak számolniuk kell azzal, hogy állításaikat ellenőrzik és adott esetben ellentmondanak nekik. Ez pedig „nem mainstream-erényterror, hanem demokrácia” – mondta a német államfő.
Az is jellemző, hogy egyesek arra irányuló jogként értelmezik a véleményszabadságot, hogy másokat „gátlástalanul diszkrimináljanak, megsértsék méltóságukat, és akár az egészségüket és az életüket veszélyeztető támadásokkal fenyegessenek”. „Ez nem véleményszabadság, hanem nyelvi erőszak, amelyet meg kell akadályozni és meg kell büntetni” – húzta alá Frank-Walter Steinmeier.
Megjegyezte: mindig feltűnik neki, hogy éppen „azok dugják be a fülüket a legszorosabban az övéktől eltérő vélemények, érvek és ellenőrizhető tények előtt, akik a leghangosabban panaszolják, hogy nem hallgatják meg őket”, és gyakran éppen ugyanazokból a forrásokból indul ki a legnagyobb panaszáradat a véleményszabadság állítólagos hiánya miatt, amelyekből „a másként gondolkodók elleni legdurvább rágalmak, és a személyes véleménynek nyilvánított legnagyobb ízléstelenségek” érkeznek.
Ezekben az esetekben „a véleményszabadság hiányáról szóló állítás önmagát cáfolja, és még a nyílt társadalmi vitát is mérgezi” – mondta a német államfő, majd kiemelte, hogy az állítólagosan veszélyeztetett véleményszabadság fő ellenfelének a politikai korrektséget kiáltották ki. A politikai korrektség negatív tartalmú „harci fogalom” lett, és ennek a változásnak az előidézői szándékosan elleplezik a kifejezéssel kapcsolatos eredeti célokat. Aki „karikatúraként és megvetendőként állítja be a politikai korrektséget, feledtetni akarja, hogy annak révén sokan a legjobb szándékkal és sikerrel szálltak szembe kisebbségek diszkriminációjával”.
Ennek a harcnak a vezetői talán nem tették eléggé világossá, hogy nem tilalmakról és büntetésről van szó, hanem az egymás közti érintkezés önkéntes szabályairól, a kimondható és a kimondhatatlan belátáson alapján meghúzott határáról – mondta Frank-Walter Steinmeier. Ennek a határnak a „lerombolása nem az erkölcsi haladást, hanem annak ellenkezőjét mutatja” – tette hozzá.
Mind mondta, a politikai korrektség eredeti célja egyének és csoportok tudatos vagy nem tudatos diszkriminációjának leépítése megfelelő nyelvhasználat révén. Az udvariasság és a polgári érintkezés egyszerű törvényeinek mindazokkal szemben is érvényesülniük kell, akik bármilyen módon másmilyenek, mint a többség.
Így a különbözőség nem hiányosság és nem kockázatok, veszélyek forrása többé, hanem „egyenjogú másság” – fejtette ki a német szövetségi elnök, rámutatva: a politikai korrektségre vonatkozó törekvések arra irányulnak, hogy az emberi méltóság a nyelvben, és annak révén a „társadalmi tudatban” is elismerést nyerjen.
Meglehet, hogy mindez felesleges gyámkodásnak is tűnhet, és meglehet, hogy az állandóan formálódó nyelvi normák körüli küzdelmek túlzásokhoz és ellenreakciókhoz vezetnek, mint ahogy meglehet az is, hogy az egzisztenciális gondoktól és félelmektől gyötört emberek számára a politikai korrektség csupán a gondtalanul élők haszontalan „projektjének” tűnik.
Azonban mindez nem jelent felhatalmazást „kíméletlen sértegetésekre és fékezetlen gyűlöletre mindenkivel szemben, aki másként él, másként gondolkodik, másként néz ki és máshogy szeret”, és nem jogosít fel „nyelvi gátlástalanságra, rasszizmusra, nők megvetésére, melegellenességre és antiszemitizmusra” – fejtette ki a német államfő.
A véleményszabadság korlátairól az utóbbi hetekben erősödött fel a vita Németországban, különösen annak nyomán, hogy októberben szélsőbaloldali tüntetők nem engedték szóhoz jutni saját egyetemi előadásán az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű jobboldali ellenzéki párt egyik volt társelnökét, Bernd Lucke közgazdászt, a hamburgi egyetem oktatóját, és megakadályozták Thomas de Maiziere volt szövetségi belügyminiszter egy göttingeni nyilvános rendezvényét, amelyen a politikus a szakmájában eltöltött évtizedek alatt szerzett tapasztalatairól írt könyvéből olvasott volna fel részleteket.
Forrás: Demokrata
