Biztonságunk és túlélésünk a tét! A nukleáris eszkaláció elleni fellépés az európai civil társadalmak alapvető kötelessége.
Embereket, katonákat és civileket egyaránt öltek meg a szegényített uránt tartalmazó lövedékek mellékhatásai Irakban, Jugoszláviában (Szerbiában és Koszovóban), Afganisztánban és Szíriában. A környezetet több száz évre előre elszennyezték, az élet számára kockázatossá és veszélyessé tették. Az 1999-ben Koszovóba bevonuló KFOR erők olasz kontingensének példája arra int, hogy még a háború utáni békefenntartás feladatainak ellátása is halálos veszéllyel fenyegeti a szegényített uránnal szennyezett területen szolgálatot teljesítő katonákat. Nincsenek garanciák arra nézve, hogy a NATO-n belüli szövetségesi kötelezettségeink teljesítése során magyar katonákat nem irányítanak szegényített uránnal szennyezett területekre.
Európa nukleáris eszkalációjának ördögi terve
Emlékeztetünk rá, hogy a Declassified UK (Exclusive: Ukrainian soldiers seen with depleted uranium ammo in UK (declassifieduk.org)) korábban arról számolt be, hogy az Egyesült Királyság hadseregének kiképzői már megkezdték az ukrán harcosok betanítását a szegényített uránt tartalmazó lövedékek használatára:
Annabel Goldie brit védelmi miniszterhelyettes 2023. március 21-én jelentette be, hogy szegényített uránt tartalmazó páncéltörő lövedékeket szállítanak Ukrajnának a Challenger 2 harckocsikhoz. Ezt a szállítmányt akár „kísérleti” szállításnak is tekinthetjük, megelőzve az ugyanilyen lövedékek szállítását az Egyesült Államokból! Nagyon súlyos provokációt követ el Nagy-Britannia, hiszen bizonyos értelemben véve mégiscsak nukleáris komponenst tartalmazó fegyvert szállít Oroszország közvetlen határvidékére, amellyel Moszkvát kényszerű válaszlépésként a nukleáris „vörös vonal” átlépésének irányába taszítja.
Valójában, a katonai támogatásra szánt harckocsikat a veszélyes lőszerekkel együtt az USA egy kipróbált és jól bevált PR (public relations) séma alapján juttatja el Ukrajnába, amely előnyös Washington nemzetközi megítélése és az esetleges jogi felelősségre vonásának kijátszása szempontjából. Első lépésben az USA nyomást gyakorol európai szövetségeseire (értsd vazallusaira), akik közül valamelyik ország elvégzi (az USA helyett) a munka piszkos részét és elsőként szállít „problematikus” fegyvert, majd csak azután fogja ugyanezt tenni Washington. Ha valamilyen bonyodalom adódik, az USA ismert módon védekezik: Nem mi kezdtük el, nem mi szállítottuk először!
Figyelemre méltó, hogy a NATO egységes szabványa szerint gyártott szegényített uránmaggal ellátott lőszerek egyformán alkalmasak az ukrán fegyveres erők felszerelésére szánt valamennyi új nyugati fegyverzethez – tehát nem csak a brit Challenger tankokhoz, hanem a német Leopard és az amerikai Abrams típusú harckocsikhoz egyaránt. De hasonló lőszerek használatosak az amerikai Bradley és a német Marder típusú páncélozott gyalogsági járművek lövegéhez is. Ezeket a modelleket kapják majd az ukrán katonák. Ha merő humanitárius megfontolásoktól vezérelve, mert hát mi másért is még, elegendő lőszert szállítanak majd a csupaszív angolszászok a hazájuktól nagyon távol eső kelet-európai frontra, Ukrajna garantáltan Irak és Szerbia sorsán fog osztozni.
Azonban felmerül egy komoly dilemma: korábban sohasem fordult elő, hogy az Abrams (USA) és Challenger (Anglia) harckocsigyártók termékeik exportálásakor (a hozzávaló lőszerekkel együtt) szegényített uránt tartalmazó lövedékeket adtak volna át. Minden eddigi esetben a környezetre valójában biztonságos volfrámból készült maggal szállították le a harckocsik lőszereit. Vajon milyen megfontolások vezérelhetik most az angolszász provokátorokat? Az Oroszország számára mesterségesen kiprovokált nukleáris kényszerhelyzet arra utal, hogy a NATO stratégiája az Ukrajnában zajló háború tágabb övezetében megvívható, lokális nukleáris konfliktus kirobbantásának tervét tartalmazza.
Oroszország reakciója ismert, amelyről lentebb ejtünk szót részletesen. Azonban röviden megjegyezzük, Moszkva válasza inkább illeszkedik egy előre eltervezett nukleáris szcenárió kiszélesítésének előmozdításához, semmit az angolszász provokáció ellehetetlenítésére irányuló diplomáciai ellentámadáshoz. Pedig a Kreml megtehetné, hogy erős antinukleáris pozíciót képviselve nemzetközi nyomás alá helyezze Nagy-Britanniát. Jó eséllyel még a nukleáris eszkaláció veszélyes tervét is megakadályozhatná. Ám, az orosz diplomácia mindezidáig nem készített hivatalos „tiltakozó jegyzéket”, nem hívatta be a brit nagykövetet az orosz külügyminisztériumba, hogy átadja azt. Nem fogadott el szankciókat a provokátor Annabelle Goldie és családtagjai ellen, ahogyan elrettentés céljából megtorló nukleáris fenyegetéseket sem helyezett kilátásba az Egyesült Királyság ellen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában sem tűzték napirendi pontra ezt a kérdést, pedig a világ vezető médiumai mind jelen vannak, így ez a fórum kiválóan alkalmas a közvélemény figyelmének felhívására. Oroszország még a „volfrám kártyát” sem használja ki, nem állítja maga mellé az európai civil társadalmak szimpátiáját a nukleáris provokációval és eszkalációval szembeni határozott antinukleáris állásfoglalásával. Oroszország, propagandagépezete, médiabefolyása nem harsogja a nagyvilágba, hogy a szegényített uránt tartalmazó, emberre és környezetre egyaránt rendkívül veszélyes lőszerek helyett lehetne „biztonságos” volfrámmal töltött páncéltörő lőszereket szállítani Ukrajnába! Ilyen egyszerű a nukleáris eszkaláció első lépésének problémájára megoldást találni: Urán helyett volfrámot! A világ országait irányító „nemzeti” politikai elitek a „globalista mély-állam” (deep state) szolgálatában és vezetése alatt újfajta „hatalmi internacionáléba” tömörültek a polgári társadalmakkal szemben, ezért ezt a kézenfekvő lehetőséget gondosan titkolják a civilek előtt! Úgy látszik, a civil társadalmak mozgósításának még csak a gondolata is borzalommal tölti el a politikai hatalmi eliteket. Számukra a nukleáris biztonsági kockázatok kisebb veszélyt jelentenek, mint a béke érdekében egységesen és tudatosan fellépő civil társadalom ereje.
Pedig, Moszkva kezdeményezésében egy ilyen antinukleáris (lemondás a szegényített uránnal töltött lőszerek használatáról), minden érintett félre kiterjedő kötelezettség kölcsönös vállalására irányuló felhívás nagyon előnyös lenne Oroszország nemzetközi megítélése szempontjából és valóban mindenki érdekét szolgálná! Adott helyzetben ez lenne a legkézenfekvőbb lépés Moszkva részéről. Mivel mindez nem történik, alapos okunk van feltételezni, hogy a háború kirobbantása mögött álló globalista háttérhatalmi erők forgatókönyvében mégiscsak létezik egy nukleáris eszkalációs terv, amelyet pontosan betart a háborús szembenállásban érintett országok politikai vezetése. Történik mindez a civil társadalmak figyelmének kijátszásával!
A civil társadalom alapvető feladata ebben a helyzetben, hogy felkarolja és képviselje az antinukleáris álláspontot, „Urán helyett volfrám” jelmondattal tiltakozásokat szervezzen! Mindeközben egységbe tömörüljön és egységbe tömörítsen. Szervezett alapokra kell helyezni az európai civil társadalmak összehangolt együttműködését a nukleáris eszkaláció ellen. A civil mozgalmaknak követelnie kell, hogy a szegényített uránt tartalmazó, emberre és környezetre egyaránt rendkívül veszélyes lőszerek helyett, a NATO (USA, Nagy-Britannia) csakis a „biztonságos” volfrámmal töltött páncéltörő lőszereket szállíthasson Ukrajnába, illetve ott Oroszország se használhasson másféle páncéltörő eszközt a kölcsönösség elve alapján. Fel kell szólítani a Kormányt, hogy a tartalmatlan és fajsúlytalan békenyilatkozatok (a civil társadalmat megtévesztő handabanda lufik eregetése) helyett, végre tegyen konkrét kezdeményezést a nukleáris eszkalációval szemben, szólaljon fel a szegényített uránmaggal felszerelt lőszerek Ukrajnába juttatása ellen a NATO-ban, az EU-ban és az ENSZ-ben. Szólítsuk fel a Kormányt, állítsuk válaszút elé! Dőljön el végre nyíltan, a tettek mezején, kivel is tart valójában, velünk vagy ellenünk?
Még egy fontos aspektusról kell említést tenni. Az USA-ban 2014-től 78000 db 120 mm kaliberű gyengített uránmaggal felszerelt lövedéket terveztek utilizálni. Ehhez több millió dollárra van szükség. Nyilvánvalóan sokkal kifizetődőbb ezeket átadni (valójában eladni Land-Lease keretében pénzért) Ukrajnának, semmint azokat az USA-ban megsemmisíteni jelentős kiadásokkal.
Azt látjuk tehát, hogy a Pentagon Ukrajnával kapcsolatos katonai terveibe mind politikai, katonai és üzleti szempontból tökéletesen illeszkedik a fegyveres konfliktus nukleáris eszkalációja.
Hangácsi András