Olyan fenyegetéssel szembesült Trump, amire nem számított
Május közepén Donald Trump amerikai elnök Kínába látogatott, ahol Hszi Csin-ping kínai kollégájával találkozott. Előzetesen az egész világ arra figyelt, hogy a két vezető milyen megállapodásra jut egymással a vámok terén, csillapodik-e a kereskedelmi vihar a két hatalom között, a háttérben mégis meghúzódott egy ennél is fontosabb téma: Tajvan helyzetének dilemmái. A téma vált a nagyhatalmak közötti tárgyalások egyik legfontosabb részévé. Trump nyilvánosan nem tett Peking számára kedvező kijelentéseket Tajvan biztonságáról, ami megnyugtató lehet az amerikai szövetségesek számára. A felek további találkozókban állapodtak meg 2026 hátralévő részére, jelezve, hogy a stratégiai rivalizálás kulcskérdései továbbra is rendezetlenek maradtak.
Csúszásokat követően összejött a nagy találkozó az Egyesült Államok és Kína első embere között 2026 májusában, ezzel több kérdést is megválaszoltak. Előzetesen sokáig a legfontosabb ügyet egyértelműen a kereskedelmi versenyfutás jelentette, de a megváltozott geopolitikai környezetben egyre inkább a (potenciális) feszültséggócok témája került előtérbe. Az egyik ilyen a közel-keleti válság, ami alaposan próbára teszi Peking gazdasági terveit. Az ország import kőolaja és cseppfolyósított földgáza (LNG) jelentős százalékban származik a Perzsa-öböl partján fekvő országoktól, ennek kiesése pedig komoly gondokat okoz a gazdaságnak. Van ezek mellett egy harmadik téma is, amely
kisebb figyelmet kapott előzetesen, mégis ez talán a legfontosabb mind közül: Tajvan helyzete.
Az érzékeny témát jól jellemzi, hogy a Nikkei előzetes elemzése arra jutott, hogy a legjobb az lenne Tajpejnek, ha a szigettel kapcsolatos kérdések egyáltalán fel sem merülnének a két vezető közötti megbeszélésen. Legutóbbi találkozón, 2025 őszén Dél-Koreában megkerülték az ügyet, nem beszéltek róla. A remény nem volt hosszú életű, Marco Rubio amerikai külügyminiszter előre jelezte, hogy kiemelt figyelmet kap majd Tajvan a megbeszélések során. Az is felmerült, hogy a fegyvereladásokról beszélnek majd, ami régi ígéretet rúgott volna fel. Washington korábban azt a hozzáállást képviselte, hogy nem fog egyeztetni a kínai vezetéssel az ilyen jellegű megállapodásokat illetően.
Peking előzetesen „nem árult zsákbamacskát”: egyértelműen jelezte, hogy a szigetet tartja a kétoldalú kapcsolatokra a legnagyobb veszélynek. A kínai vezetés célja ezzel az volt, hogy a lehető legnagyobb mértékben eltántorítsa az Egyesült Államokat Tajvan támogatásától, lényegében döntés elé állítva a nagy riválist. A megközelítés alapjaiban ássa alá a tajpeji álláspontot, mivel a sziget elnöke, Laj Csing-tö éppen erősítené a kapcsolatait Washingtonnal. A megbeszéléseket aggodalmakkal figyelték, mivel félő volt, hogy
Kína képes lehet olyan „ajánlattal” előállni, ami a híresen tranzakcionalista szemléletet követő Trump számára elég lesz a véleménye megváltoztatásához.
Nem véletlen, hogy a sziget kormányának több magas rangú képviselője előzetesen jelezte: bárhogy alakulnak a megbeszélések, az ő álláspontjuk változatlan marad.
A másik szempont ugyanakkor éppen Tajvan „malmára hajtja a vizet”. A kényes jogállású sziget ugyanis az egész indo-csendes-óceáni térség biztonsági mátrixára hatással van, ezt egy 2025 év végi eset is bizonyította. Az akkor frissen beiktatott japán miniszterelnök, Takaicsi Szanae ugyanis kijelentette, hogy egy esetleges Tajvan elleni támadás rájuk nézve is súlyos biztonsági kockázatot jelentene, ezért kénytelenek lennének beavatkozni. Peking erre rendkívül határozott elutasító reakciót adott, az ügyből pedig máig tartó diplomáciai viszály kerekedett a távol-keleti hatalmak között. Az eset jól mutatja a chipgyártó nagyhatalom fontosságát a térségi védelmi-biztonsági szövetben. Tokió azt remélte előzetesen, hogy az amerikai elnök „beugrik” a japán fővárosba, ahol a miniszterelnök megoszthatta volna vele az álláspontját a helyzetről, de ez végül nem járt sikerrel.
A sokoldalú problémahalmaz mellett ugyanakkor Peking kifejezetten arra koncentrált, hogy a legfontosabb céljait megvalósítsa:
el szerették volna érni, hogy Trump kimondja, „nem támogatja a sziget függetlenségét” vagy nem ellenzi a „békés egyesülést”.
A várva várt találkozó
Ez az első amerikai elnöki út Kínába 2017 óta, a két vezető többször is tárgyalt egymással a kétnapos találkozó során. Donald Trump már a találkozó első pillanataiban egyértelművé tette, hogy mit remél a találkozótól: kijelentette, hogy a két ország közötti kapcsolat „jobb lesz, mint valaha”, valamint hangsúlyozta személyes jó ismertségét a kínai elnökkel. Hszi Csin-ping szintén felvezette a megbeszélést, ám egy jóval elméletibb kérdést tett fel: „vajon el tudják-e kerülni a Thuküdidész-csapdát” (az ókori görög történetíró nevével azonosítják az a geopolitikai dilemmát, amikor a felemelkedő hatalom miatt a hegemón szereplő veszélyeztetve érzi a helyzetét, ez pedig elkerülhetetlenül közvetlen konfliktusokhoz vezet a két fél között). A pekingi vezető ezután gyorsan világossá tette: Tajvan kérdését tartja az amerikai-kínai kapcsolatok egyik legfontosabb kérdésének. Hszi nyitóbeszédében ugyanakkor nyitottnak mutatkozott a közös megoldásokra, így azt vetette fel, hogy a két ország képes lehet-e együtt dolgozni a globális kihívások ellen.
A kedélyes hangulat nem tartott ki sokáig, mivel a zártkörű megbeszélések során a kínai elnök szigorú hangnemben közölte, hogy
„megfelelően” kell rendezniük Tajvan kérdését, ellenkező esetben „összecsapásokra és konfliktusra” is sor kerülhet.
A két óra 15 perces megbeszélések során más témákat is érintettek, ugyanakkor az világossá vált, hogy Peking nagyon határozottan képviseli az álláspontját Tajvannal kapcsolatban. A kiállást az Egyesült Államok nem kommentálta nyilvánosan, ugyanakkor erősítette azt a félelmet Tajvannál és a szövetségeseinél, amely szerint a megbeszélések elérhetik Trumpnál, hogy visszakozzon a sziget támogatásától.
Marco Rubio a találkozókat követően kijelentette, hogy Washington politikája nem fog megváltozni Tajvannal kapcsolatban, hozzátette, hogy a Tajvani-szoros status quójának erőszakos megváltoztatása nagyon káros lenne. A szigettel kötött amerikai fegyvermegállapodások nem szerepeltek kiemelt helyen a megbeszéléseken, ami azt a következtetést engedi, hogy Kína az említett megjegyzéseknél súlyosabb konfrontációt nem szeretne. Korábban Tajpejben úgy számoltak, hogy a találkozót követően bejelenthetnek egy nagy amerikai katonai csomagot, ezzel kivártak a megbeszélések végéig, hogy ne ez terhelje a kapcsolatokat.
A pénteki program szintén protokolláris eseményekkel indult, a két vezető közösen fogyasztott el ebédet, valamint teázott, közben pedig véglegesítették a megbeszélés során elért eredményeket. Ezen Hszi ismét nagyon diplomatikus hangnemet ütött meg, kijelentette, hogy Trump látogatása „történelmi és mérföldkőnek számító esemény”. A kínai elnök a kommunista pártvezetés központjában, Csungnanhajban látta vendégül kollégáját, az érdekes választást a kilenc évvel ezelőtti amerikai találkozóval magyarázta. 2017-ben a felemelkedő nagyhatalom vezetője a floridai Mar-a-Lagóban, a republikánus politikus birtokán beszéltek. A két vezető beszélgetése során hangsúlyozták is, hogy „nagyon ritkán” fogadnak itt külföldi vendégeket, de ritkán kivételt tesznek, példaként Vlagyimir Putyin orosz elnököt említette Hszi. Május 15-én Trump visszasétált az elnöki gépre, és elhagyta az országot, számos kérdést nyitva hagyva a geopolitikai csatatérről.
A történet itt még nem zárul le, Hszi ugyanis a vélekedések szerint viszonozni fogja a látogatását az Egyesült Államokba, ahol folytatódhatnak a megbeszélések, erre szeptember 24-én kerülhet sor. 2026-ban két további alkalommal folytathatják a diskurzust: a Kínában megrendezésre kerülő novemberi APEC-csúcson, valamint az egy hónappal későbbre ígért miami G20-találkozón. A felek megállapodtak abban, hogy fenntartják a „stratégiai stabilitást”, ugyanakkor a közeljövőben várható további találkozók ténye mutatja, hogy ezzel még nem rendeztek minden kérdést,
bőven maradtak olyan témák, melyek a felek számára további megbeszélésekre adnak okot.
Az amerikai-kínai csúcson kettős helyzetet mutatott a nagyhatalmak közötti dinamika: miközben a komoly egymásnak feszülés lehetősége is a lehetséges forgatókönyvek között volt, az eddig ismertek alapján szívélyes keretek között zajlott a találkozó. Mindez azt mutatja, hogy a pekingi politika célja elsősorban, hogy az Egyesült Államok egyenrangú partnerként kezelje, ennek megnyilvánulása volt az ókori görög Thuküdidész-csapda felemlegetése is. A rivális hatalmak közötti pozícióharc egyik potenciális gyújtópontja Tajvan lehet, ami szóba is került a megbeszélések során.
A jelek szerint Kína megpróbálta ráerőltetni az akaratát az amerikai delegációra, ugyanakkor ez sikertelennek tűnik közvetlenül a találkozót követően. Az bizonyos, hogy
Trump nem tette meg azt a szívességet Pekingnek, hogy Tajvan biztonságáról nyilvánosan a partnerének kedvező kijelentéseket tegyen.
Mindez azt jelentheti, hogy nem várható lényeges változás az indo-csendes-óceáni térség biztonsági mátrixában. Ez a fejlemény kedvező lehet amerikai szövetségesei számára, ugyanakkor nem hagyhatják figyelmen kívül azt – az egyáltalán nem túl burkolt – fenyegetést, melyet Hszi Csin-ping intézett tárgyalópartneréhez. Ezzel Kína ugyanis kifejezte, hogy hajlandó konfliktusosabb helyzetet felvállalni akár az Egyesült Államokkal szemben is. Ez a távol-keleti feszültség elhúzódását jelentheti, ugyanakkor az nem ismert, hogy Washington a jövőben tervezi-e az eddig ismerteknél jobban megerősíteni a térségi szerepvállalását. A szövetségesek nem bízzák a véletlenre: szinte mindenki rohamtempóban fegyverkezik, mivel a keleti nagyhatalom erejének növekedését fenyegetésnek érzik.
A félelem nem légből kapott, még a csúcstalálkozó közben is jöttek arról jelentések, hogy Peking végig fenntartotta a katonai nyomást a Dél-kínai-tengeren, ahol „szürke zónás” tevékenységet végeztek. Végeredményben Tajvanon úgy értékelik a nagyhatalmak vezetőinek csúcsát, hogy
Trump a hallgatásával beszédes üzenetet közvetített: szerintük Tajvan nem lehet alku tárgya.
A fejlemények megnyugtatóak lehetnek a sziget vezetése számára, de konkrétabb információkat a közeljövőben lehet szerezni, amikor kiderülhet, hogy az Egyesült Államok hogyan képzeli az együttműködését a szigettel.
Portfolio.hu
