A brit történelmi hagyományok alapján a monarchiával szemben álló köztársaságpártiak a szigetország baloldali és liberális gondolkodású politikusai és választópolgárai között találhatók, ám jó, ha az új király vigyázó tekintetét a jobboldal radikális szárnyára veti, mert az elmúlt évtizedben ez sokkal nagyobb sikereket ért ez elit elleni lázításban, az emberek elitellenes hergelésben, mint a baloldal.
Az első számú parancsolat, amit Egyesült Királyság új királyának, III. Károlynak be kell tartania, hogy ne csináljon semmit. Mármint: semmi olyasmit, amin a közélet iránt érdeklődő emberek, a politikusok és a média fennakadhatnak. II. Erzsébet királynő ebben nagyot alkakított, ugyanakkor az uralkodóváltás elkerülhetetlenül felidézi a sokak által idejétmúltnak tartott monarchia felváltását egy modern államformával. Mindezt annak ellenére, hogy a brit társadalom túlnyomó része jelenleg egyértelműen monarchiapárti – kezdi az Egyesült Királyság közjogi helyzetének firtatását Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai szakkommentátora.
III. Károly olyan korban van, ami nem segíti imázsának erősítésében. Túl idős ahhoz, hogy fokozatosan érjen bele a szerepébe, ami édesanyjának megadatott, miközben nem elég koros ahhoz, hogy körüllengje az a szentimentális viszony, amit az emberek az igazán idős emberek iránt éreznek. Azzal, hogy fiát, Vilmost azonnal felemelte a trónörököst megillető walesi hercegi szintre, jelezte, hogy uralkodásával az idősebb és a fiatal generációnak is kínálni akar valamit. Népszerű gyerekének előtérbe tolásával a monarchia folyamatosságára helyezte a hangsúlyt.
A Károly előtt álló legnagyobb kihívás talán az, hogy miközben távolságot kell tartania a politikától, ha tetszik, ha nem a politikai sztárok közé tartozik, akiktől a mai sztárvilágban elvárják, hogy hallassák a hangjukat bizonyos fontos kérdésekben. Ennek felismerésére utalhat, hogy a két legfontosabb ügyben, a klímavédelemben és a lelki egészség kérdésében, amelyekben a királyi család a legkisebb kockázattal hallathatja a hangját, Vilmosra tolhatja a közvetítő szerepét. A korábbi walesi herceg egy-egy megjegyzését az új walesi herceg tolmácsolhatja.
A brit üzleti lap cikkírója szerint a korona akkor járhat a legjobban, ha óvatosan, nem mindenre kiterjedően válik modernebbé. Az új királynak le kellene faragnia a monarchia dohos, talpnyalóktól hemzsegő jellegzetességét, miközben megtartja a pompát, amit imádnak a nép egyszerű gyermekei. Nem kellene elutasítania a volt gyarmatok törekvését, hogy kiváljanak a monarchiából, miközben invitálnia kellene ezeket az országokat, hogy maradnak a Brit Nemzetközösség tagjai.
A monarchia közjogi státuszának túlélését az biztosíthatja, ha meg tudja őrizni az független választópolgárok tömegeinek szimpátiáját. Sajátos módon az elmúlt másfél évtizedben ezt nem a baloldal fenyegette azzal, hogy a privát szférába akarta volna tolni a királyi családot, hanem a jobboldal. Ezen belül a konzervatívok radikális szárnya, amely nagy tehetséget mutatott fel az emberek elitellenes indulatainak felkeltésében. Ezzel közvetve azt az elitet támadták, amelynek része a királyi család is.
Ez nem jelenti azt, hogy a toryk valaha szembefordulnának a monarchiával, ugyanakkor ha mások ezt teszik, akkor elitellenes viselkedésük rontja a hitelességüket, amikor az királyok, hercegek és grófok világának védelmére kelnek. Magyarán kevésbé tudnak majd ellenállni az igazi elitellenes indulatoknak.
A brit üzleti lap szerzője ezzel nem akarja azt mondani, hogy közvetlen veszély fenyegetné a monarchia intézményét. Csupán arra akarja felhívni a figyelmet, hogy azon az oldalon gyengülhet meg a védelme, ahol senki sem számít rá.
napi.hu