Előrehozott választásokat tartanak vasárnap Spanyolországban, melynek óriási a tétje.
A voksolást azután kellett előre hozni, hogy Pedro Sánchez miniszterelnök nem tudta átvinni a madridi törvényhozáson az idei évre tervezett költségvetési tervezetét. A fő tét Spanyolországban jelenleg a nemzeti egység megőrzése, valamint a bevándorlás: egy olyan kormányt akarnak-e, amelyik ellenzi vagy támogatja azt.
Ahhoz, hogy megértsük, mi zajlik jelenleg Spanyolországban, egy kicsit hátrébb kell ugrani az időben.
A spanyol belpolitikai válság azután kezdődött, hogy az országgyűlési választásokon, 2015. december 20-án a Néppárt, azaz a PP szerezte a legtöbb szavazatot, ám ahhoz ez már nem volt elég, hogy kormányt is alakítson. Ezért alig fél évvel később, június 26-ára újabb választásokat kellett kiírni, ami nagyjából ugyanilyen eredménnyel zárult. Teljes volt a patthelyzet, ugyanis a koalíciós tárgyalások is rendre zátonyra futottak, az addigi ellenzéki pártok nem akartak a korrupciós botrányokba keveredett Mariano Rajoy-jal összefogni.
Rajoy zsákutcába vezette a pártot, tipikus eurokrata politikus volt, aki a Néppártot is balrább tolta a politikai skálán. Beleillett a Merkel-féle körökbe: bürokrata, színtelen-szagtalan irányba fordult a politikája, emiatt aztán 2011-es megválasztása után fokozatosan csökkent a népszerűsége, mind országosan, mind a párton belül. Komoly koalíciós tárgyalások után végül Mariano Rajoynak sikerült megállapodnia a Ciudadanos, azaz az Állampolgárok nevű centrista párttal.
Hogy teljesebb képet kapjunk a spanyol belpolitika helyzetéről, Agárdy Zsófiát, a Századvégnemzetközi elemzőjét kérdeztem, hogy értékelje a Spanyolországban zajló eseményeket. Az elemző szerint a Néppárt és az Állampolgárok koalíciója korántsem volt egy stabil lábakon álló szövetség.
„Mindig benne volt a szétbomlás esélye” – hangsúlyozta az elemző.
A Századvég szakértője szerint a PP egyszerűen túlnőtte magát, a spanyol népnek pedig elege lett belőlük és a körülöttük keringő folyamatos botrányokból.
A 2000-es években egy hagyományos, két nagypárti rendszer működött az országban, a két legnagyobb tömörülés, a Néppárt és a Spanyol Szocialista Munkáspárt, a PSOE kapta rendszerint a legtöbb szavazatot. Szűk két évtizeddel ezelőtt ezek a pártok rendszerint 40 százalék körüli voksot kaptak, mára azonban a Néppárt húsz, míg a szocialisták 28-30 százalékon állnak A Századvég szakértője szerint ez azért van, mert rengeteg Néppártból kiábrándult szavazót felszippantották a kisebb pártok, mint a Ciudadanos vagy a bevándorlásellenes VOX, akik egyre meghatározóbb szereplővé válnak a spanyol belpolitikában
A Rajoy-féle merkeli út ahhoz vezetett, hogy a Néppárt komoly válságba jutott, a párton belül egyre többen azt akarták, hogy a párt térjen vissza a régi, hagyományos konzervatív irányba, azonban erre a miniszterelnök nem volt hajlandó. A belső harcok végeredménye az lett, hogy Santiago Abascal bevándorlásellenes politikus embereivel kilépett a PP-ből és megalapították a VOX-ot.
Az utolsó csepp a pohárban Rajoy katalán-politikája volt, nem foglalkozott a tartományi kérdésekkel és a nemtörődömsége miatt alakult ki a válság Katalóniában, ahol 2017. október 1-jén rendezték meg az elszakadásról szóló népszavazást, amit a madridi vezetés már a kezdetektől alkotmányellenesnek és illegitimnek tekintett. Azonban a referendumot ennek ellenére is megtartották, a rendőrség pedig keményen lépett fel a szavazni vágyókkal szemben.
2018 nyara érdekes fordulattal indult: a spanyol történelem során először úgy lett új miniszterelnöke az országnak, hogy azt senki nem választotta meg. Rajoytól végül 2018. június elsején vonta meg a bizalmat a parlament, kormányalakításra pedig a PSOE vezetőjét, Pedro Sánchezt kérték fel. A baloldali politikus pedig már a beiktatásán óriási botrányt okozott VI. Fülöp király előtt, mikor letette esküjét. Szemfüles olvasók és újságírók rögtön észrevették, hogy a baloldali vezető levetette a keresztet és eltetette a Bibliát a teremből, ilyenre korábban még sohasem volt példa.
Azok után, hogy Matteo Salvini bevándorlásellenes olasz belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes beiktatása után megtiltotta, hogy a civil szervezetek migránsokat szállító hajói kikössenek Olaszországban, az embercsempészeknek új irány felé kellett nézniük, így Spanyolország kézenfekvő úti célnak bizonyult minden szempontból. A 888-on mi is beszámoltunk arról, hogy az új spanyol miniszterelnök beiktatása után nem sokkal hivatalos rezidenciájában fogadta Soros Györgyöt.
Innentől kezdve pedig nem volt megállás: Sánchez 180 fokos fordulatot vett a korábbi, viszonylagosan szigorúnak mondható spanyol bevándorlási politikán. A kikötőkbe egyre több olyan hajó kötött ki, amelyek fekete-afrikai bevándorlókat szállítottak. Ezt a madridi vezetés a Nyugat-Európából oly ismerős szlogenekkel kommentálta, hogy ők egy nyitott, befogadó, toleráns Spanyolországot akarnak és ez helyezkedik majd a politikájuk középpontjában.
A bevándorlási adatok brutálisak: a Frontex adatai szerint 2017-hez képest a tavalyi évben megkétszereződött az Afrikából Spanyolországba tartó migránsok száma”
– ismertette háttérbeszélgetésünk alkalmával a számadatokat a Századvég szakértője, majd hozzátette: „jelenleg Spanyolország a fő belépési pont az Európai Unió területére”.
Elmondása szerint a mediterrán országban egyedül a bevándorlásellenes VOX az, amelyik mer foglalkozni a bevándorlással, a többi párt ehhez puha és a közbeszédet sem foglalkoztatja annyira.
A Századvég elemzője úgy látja, hogy a spanyol szocialisták arra játszanak rá, hogy ők a jövő és a progresszivitás. Érzelemvezérelt üzenetekkel bombázzák a lakosságot és azzal riogatják az embereket, hogyha a jobboldalra szavaznak visszatér a „sötét” francói múlt. A spanyol média is rendkívül elfogult, egyoldalú, a jobboldali és bevándorlásellenes üzeneteket a legnagyobb lapok nem juttatják el a szavazókhoz.
A baloldali madridi vezetés pitiánerségét mi sem mutatja jobban, hogy Sánchezék el akarják törölni a múltat. Ennek érdekében heves vitába kerültek a Franco-családdal. A korábbi országvezető hamvai jelenleg az Elesettek Völgyében lévő mauzóleumban vannak, azonban a szocialisták azt kihantolnák és egy jóval távolabbi temetőben helyeznék el. A volt katonai vezető családja élesen bírálta emiatt a szocialistákat, mondván miért akarnak hozzányúlni a korábbi spanyol vezető sírjához és miért használják azt fel az aktuálpolitikai előnyszerzésükhöz. Sánchezék csak abban voltak érdekeltek, hogy megnehezítsék a Franco család dolgát: februárban 15 nap gondolkodási időt adtak a famíliának, hogy jelöljenek ki egy új helyet Francónak. Adta volna magát, hogy a családi kripta legyen az új nyughely a madridi La Almudena katedrálisban, azonban a madridi vezetés kijelentette, szó sem lehet arról, hogy a turisták körében is népszerű Almudenában temessék el a tábornokot.
A kormány és Pedro Sánchez miniszterelnök úgy határozott, hogy Franco hamvait el kell távolítani a jelenlegi nyughelyéről. Ennek dátuma pedig június 10-e lesz” – ismertette egy hónapja Carmen Calvo miniszterelnök-helyettes, majd hozzátette, hogy a volt vezető szigorúan privát ceremónia során lesz újratemetve, az újságírók nem mehetnek a helyszínre.
Akármennyire is eltökélt a spanyol baloldal, komoly buktatók állnak előttük. Az egész fuccsba mehet, ha a spanyol legfelsőbb bíróság a családnak ad igazat, hiszen akkor nem kell az 1939 és 1975 között Spanyolországot vezető tábornok földi maradványait exhumálni. A másik akadály egy fokkal komolyabb, április 28-án előrehozott választások lesznek Spanyolországban, és amennyiben ott nem a PSOE nyer, könnyen lehet, hogy az új vezetés leállítja az egész projektet.
Azok után, hogy többször is tízezrek tüntettek a bevándorláspárti madridi vezetés ellen, Pedro Sánchez bejelentette, előrehozott választásokat ír ki szűk egy évvel azután, hogy beiktatták hivatalába. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a madridi parlament nem fogadta el az idei költségvetési tervezetüket. Ilyen lépésre húsz éve nem volt példa. A parlamenti ciklus eredetileg 2020 nyarán ért volna véget.
A szebb napokat is megélt nagypárt most minden erejével azon van, hogy visszaszerezze azt a hírnevet, amelyet még a korábbi miniszterelnök, Aznar alatt magáénak tudhatott. Miután Rajoy a sorozatos botrányok után lemondott, a Néppárt elnöke egy Pablo Casado nevű fiatal konzervatív politikus lett, irányítása alatt tért vissza eredeti nézeteihez a párt.
elenleg is folyamatban van egy belső harc a Néppártban, Rajoy embereit fokozatosan szorítják ki. Nemrég volt jelöltállítás, ahonnan az összes emberét száműzték” – ismertette a Századvég szakértője, aki az előrehozott választásokkal kapcsolatban óvatosságra intett, ugyanis szerinte a jelenlegi közvélemény-kutatások eredményei csalókák és egyáltalán nem pontosak.
A bizonytalanok aránya jelenleg negyven százalék körül mozog a spanyol közvéleménykutatók szerint. A legfontosabb kérdés jelenleg, hogy végül összefog-e a Néppárt, az Állampolgárok és a Vox” – hangsúlyozta Agárdy Zsófia, aki szerint komoly nézeteltérések még mindig vannak ezen pártok között, ugyanis az Állampolgárok egy Európai Parlamentben ALDE-frakcióhoz tartozó, szociális kérdéseket tekintve liberális párt.
Véleménye szerint egy dolog van, amiben összefoghatnak: hogy a spanyol egység megőrzése mindennél fontosabb és hogy ez a legfontosabb kérdése a hétvégén tartandó előrehozott választásnak.
Forrás: 888