Orosz-kínai két jóbarát, vagy mégsem?
Oroszország és Kína akár egy Nyugat-ellenes szövetséget is köthetne, miután mindkét ország a hagyományos fejlett országok rovására növelné súlyát a világon, ám a képlet nem ilyen egyszerű.
Kína és Oroszország kapcsolatai jobbak, mint a második világháború vége óta bármikor, ám ez nem jelenti azt, hogy egymást feltételező érdekközösség lenne a két ország között – idézi Robert Daly, az amerikai Wilson Center Kissinger Institute on China and the United States kutatóintézet igazgatójának véleményét a CNBC. Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai államfő érdekei sok ponton találkoznak, ám egyben igen különböző diplomáciai stílussal és eltérő célokkal párosulnak.
A szakértő azt követően kommentálta a két vezető találkozását a pekingi téli olimpiai játékok megnyitóján, hogy azok bejelentették: nem látják korlátját országaik együttműködésének. Ebben a bejelentésben majd hogy nem az is benne van, hogy mintegy szövetségeseknek tekintsék egymást, miután vállt vállhoz vetve állnak szemben az USA-val. Persze Kína vélhetően sosem fog egy ilyen szövetséget nyíltan vállalni, mivel hagyományosan nem keres szövetségeseket magának.
Emellett vannak konkrét akadályai is az összeborulásnak. Oroszország fegyvereket szállít Vietnámnak és Indiának, amelyeknek területi vitáik támadtak Kínával az elmúlt években. Peking előrenyomul a Dél-kínai-tengeren, olyan vizeken, amelyek kritikusan fontos kereskedelmi útvonalak útjába esnek Vietnámnak és Japánnak, miközben Kína saját területének követeli ezt a térséget. Eközben Kína kerüli, hogy véleményt formáljon a Krím félsziget orosz annektálásáról.
Ami az ukrán orosz szembenállást illeti, Peking egyetért Moszkvával abban, hogy Ukrajna ne legyen a NATO tagja, ám Daly szerint a kínai vezetés nem érdekelt abban, hogy a végtelenségig húzódjon a feszültség az ukrán-orosz határ mentén. Kínának jó kapcsolatai vannak Ukrajnával, és jobban szeretné, ha az ország független maradna.
Ha ebben az ügyben egyértelműen az orosz vezetés mellé állnának, akkor nyugati kapcsolataik továbbá romlásával nagy árat fizetnének ezért – mondja Bonny Lin, a Center for Strategic and International Studies China Power Project kutatóintézet igazgatója. Bizonyos határig hajlandóak lennek áldozatokat vállalni ellenfeleik gyengüléséért cserébe, ám nem ér ez sokat nekik. Szerinte Pekingben azt szeretnék, ha a feszültség némileg enyhülve a mostanihoz képest még egy ideig tartana, ami tovább gyengítené Kína nyugati ellenfeleit.
A „határtalan” együttműködésbe a katonai kooperáció is beleérthető, ám egyik oldal sem lenne ennek lelkes híve. Mindkét országnak óriási katonai ereje van, így e téren nem szorulnak egymásra, ehelyett inkább politikai és gazdasági támogatást várhatnak a másik féltől. Kína az európai és amerikai szankciók szigorodása esetén segíthetné Oroszországot, ami a bankok kooperációját és több áruvásárlást fedne, ám ennek részletei tisztázatlanok – mondja Lin. Pekingben ezen a hídon csak akkor lennének hajlandóak átmenni, ha esetleg odaérnének.
Ezt nehezítené, hogy Kínának nincs olyan gázelosztó rendszere, amilyenre az orosz gázexport Európában támaszkodhat. Ez az egyik eleme annak, hogy az oroszok jóval kevesebbet tudnának nyújtani a kínai partnernek, mint viszont. Lin szerint Pekingben elsősorban arra számítanak, hogy Moszkva támogatná, ha Kína katonai akcióval be akarná kebelezni Tajvant, amit részének tekint, ám jelenleg független, demokratikus ország. Kínának ugyanis nincs olyan kiterjedt szövetéségi rendszere, mint az USA-nak Pakisztán és Észak-Korea van többé-kevésbé ilyen viszonyban vele, így Oroszország lehet a legerősebb partnere.
napi.hu
