Orosz külügy szerint „felszabadító hadjárat” volt a Vörös Hadsereg 1939-es lengyelországi bevonulása
Felszabadító hadjáratnak minősítette az orosz külügyminisztérium a szovjet csapatok 1939. szeptember 17-én megkezdett lengyelországi intervencióját.
Az orosz diplomáciai tárca mintegy kétperces zenés, archív képekkel illusztrált összeállításának narratívája szerint a Vörös Hadsereg „a lengyelek által 1920-1921-ben megszállt Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát szabadította fel, ahol a lakosság ünnepléssel fogadta”. Az anyag azt állítja, hogy a náci Németország, amely 1939. szeptember 1-jén rohanta le Lengyelországot, csatalakozásra szólította fel Moszkvát, amit a szovjet vezetés figyelmen kívül hagyott, „és az utolsó pillanatig” nem kívánt a konfliktusba belépni, írja az MTI.
„Amikor világossá vált, hogy a Wehrmacht egységei elérhetik Minszket, döntés született a csapatok (lengyelországi) bevezetéséről” – szólt a felirat, amely a továbbiakban azt közölte, hogy Moszkva nem engedhette meg egész Lengyelország elfoglalását, ami rontotta volna nyugati katonai pozícióit, emellett pedig meg akarta védeni a helyi ukrán és fehérorosz lakosságot.
Az orosz hadsereg „ellenállásba alig ütközve”, 12 nap alatt 250-300 kilométert nyomult nyugatra, és elérte az úgynevezett Curzon-vonalat. Ezt George Curzon brit külügyminiszter javasolta 1920-1921-ben a lengyel-keleti szláv etnikai határ mentén lehetséges demarkációs vonalként, de egyik fél sem fogadta el.
A lengyeleket teszik felelőssé
Az összeállítás értelmében a lengyel „katonai-politikai vezetés” szeptember 17-ig Romániába szökött, és Lengyelország „állami léte gyakorlatilag megszűnt”. A történtekért az anyag Vlagyimir Putyin orosz elnököt idézve az akkori lengyel vezetést tette felelőssé. A szöveg szerint a Szovjetunió korábban többször is javasolta Varsónak, hogy a felek kössenek kölcsönös segítségnyújtási megállapodást a német agresszió elhárítására, a lengyel vezetés azonban elutasította, hogy a Vörös Hadsereggel együtt lépjen fel a Wehrmachttal szemben.
Az összeállítás szerzői történelmi kitérőt téve azzal vádolták meg Varsót, hogy „támogatta a nácik agresszív politikáját, amely megfelelt expanzív terveinek”. Idézték Churchillt, aki szerint Lengyelország „egy hiéna mohóságával vett rész Csehszlovákia kirablásában és megsemmisítésében”. A szöveg arra is kitért, hogy a második világháború végén Lengyelországot a „fasiszta megszállóktól” a szovjet csapatok „szabadították fel”, amelyek a harcokban 200 ezer katonát veszítettek. Az összeállítás ugyanakkor egy szóval sem említette, hogy a szovjet invázió a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradékának következménye volt, amelynek értelmében a Szovjetunió és Németország befolyási övezetekre osztotta fel Kelet-Európát. A dokumentum értelmében, amelyet csak a „peresztrojka” idején hoztak nyilvánosságra, Moszkva megkapta a Kelet-Lengyelország, a balti államok és a Besszarábia feletti ellenőrzést.
Hitler egyébként a Szovjetunió 1941-ben történt megtámadását követően néhány nap alatt elfoglalta az anyagban a szovjet bevonulás hivatkozási alapjaként emlegetett Minszket. Vlagyimir Putyin júliusban írta alá azt a törvényt, amely megtiltja, hogy a Szovjetunió, illetve a Harmadik Birodalom és az európai tengelyhatalmak céljait és tetteit a nyilvánosság előtt egyenlőként tüntessék fel, valamint hogy tagadják a Szovjetuniónak Európa „nácizmus alóli felszabadításában játszott döntő szerepét”. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője újságírói kérdésre válaszolva, azt mondta, hogy nem látta az orosz külügyminisztérium által megosztott anyagot, ezért nem is tudja azt kommentálni.
Fehéroroszországban egyébként szeptember 17-ét idén júniusban a nemzeti egység napjának minősítették, mert fehérorosz álláspont szerint 1939-ben a Vörös Hadsereg az 1921-es rigai lengyel-bolsevik békeszerződés után lengyel ellenőrzés alá került fehérorosz területeket „szabadított fel”. Az Aljakszandr Lukasenka-féle fehérorosz vezetés szerint az ünnepet eddig Varsó „érzékenysége” miatt nem tartották meg, de miután Lengyelország az ellenzéket támogatva „beavatkozott Fehéroroszország belügyeibe”, ez a szempont elvesztette jelentőségét.
Forrás: harcunk,info
