Pánik az EU-ban Kína miatt, nincs B-terv
A tragikusnak ígérkező kínai exportkorlátozás okozta káosz megoldására felkért európai gyártók szó szerint kiröhögik a brüsszeli csapatot.
Óriási bajban az uniós ipar és az egész zöldátállási terv, pedig Kína még éppen csak vicsorított egyet két kritikus nyersanyag, a gallium és germánium exportjának korlátozásával. Az Európai Bizottság egy hetes kómába esett az ütést követően, most pedig az európai gyártóktól vár megoldást – minden segítség nélkül, csak úgy felszólítva őket, hogy oldják meg a problémát. A válasz egyelőre több mint cinikus.
Az egész úgy kezdődött, hogy Kína visszaütött. Joe Biden és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke versenyt szajkózzák a „kockázatmentesítés” kifejezést, amely a felszínen az USA és az Európai Unió zöldátálláshoz szükséges nyersanyagbeszerzésének és gyártásának diverzifikációját, a mélyben pedig Kína kiszorítását jelenti a globális kereskedelemből. A chipek és a félvezetők gyártásához nélkülözhetetlen alkatrészek exportkorlátozásába az USA és Japán mellé határozott lépéssel beszállt Hollandia is, Európa egyetlen, valóban félvezetői csúcstechnológiával rendelkező országa, és hasonló tiltó rendelkezéseket hozott Kínával szemben.
Peking ezen a ponton unta meg az egyoldalúságot, és bejelentette, hogy augusztus 1-jétől exportkorlátozást vezet be a galliumra és a germániumra, arra a két nyersanyagra, amely nélkül az egész zöldátállási terv dugába dőlhet. A helyzet kritikus:
Európa 98 százalékban függ a kínai nyersanyag-exporttól a digitális és zöldátállás területén, a gallium 71, a germánium 45 százalékát vásárolja Pekingtől.
És nem, nincs jelenleg alternatív megoldás.
Utóbbi mondat azért különösen fontos, mert az EU a folyamatos leckéztetést, a kockázatmentesítést és a diverzifikációt valahogy úgy képzelte el, hogy Kína közben mintadiák módjára bólogat és nem csinál semmit. Úgy tűnik, Peking átment lázadóba, pedig a mostani exportkorlátozás még csak a jéghegy csúcsa. Azt nem lehet mondani, hogy nem szólt időben. Számtalanszor figyelmeztette európai kereskedelmi partnereit, különösen az Európai Bizottságot: ha nem hagyják abba a szómágiát a „kockázatmentesítés” kifejezéssel, ha továbbra is úgy gondolják, hogy feltételeket szabhatnak annak az országnak, amely az egész EU-s ipar jövőjének a zálogát tartja kézben, előfordulhat, hogy Pekingben is eljátszanak a kereskedelmi háború gondolatával, de annak garantáltan nagyon negatív következményei lesznek Európára nézve.
Megtörtént, elkezdődött. A kínai csapást az Európai Bizottság kábult csendben elemezte, majd kitalált valamit, ami még blöffnek sem alkalmas, nemhogy a problémát megoldani.
