Franciaországban a júliusi nemzetgyűlési választásokat követően egy politikai patthelyzet alakult ki, hiszen egyik párt sem tud stabil többséget kialakítani, ugyanakkor igazából senkinek nem érdeke, hogy a 2027-es elnökválasztásig megbukjon Emmanuel Macron, fogalmazott a Magyar Hírlapnak nyilatkozva Csepeli Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézet kutatója.
Alig kezdte meg tényleges működését Michel Barnier kormánya, akit egy hónapja nevezett ki Emmanuel Macron államfő, ám a baloldal az első lehetséges alkalommal bizalmatlansági indítványt nyújtott be ellene.
– Ez egyáltalán nem jellemző a francia belpolitikára, ugyanakkor az 1958 óta fennálló ötödik köztársaság történetében arra még nem volt precedens, hogy ennyire kis létszámkülönbséggel kerültek be pártok a nemzetgyűlésbe – kezdte a helyzet háttérelemzését Csepeli Réka.
„A baloldali Új Népfront a 193 képviselőjével számszerűen első pártként szerepel a nemzetgyűlésben, de mögötte ott áll a Nemzeti Tömörülés 142 képviselői hellyel.”
– Macron elnök már a kezdet kezdetén felszólította a pártokat, hogy valamilyen koalíciós megegyezésre jussanak, mert enélkül nem lehet kormányozni az országot. Mivel ez nem történt meg, Macron felkérte Michel Barnier-t, aki a baloldal szerint semmiben nem képviselte a választók döntését, mert egy jobboldali, republikánus oldalról kikerült kormányfő, aki maga mellé érthetően egy jobboldali kormányt alakított ki, egyetlenegy baloldali minisztere van. Előre tudni lehetett, hogy ezt megtámadják. A mérleg nyelve jelenleg a Nemzeti Tömörülés.
Ellentmondásosnak tűnő helyzet, miszerint az Új Népfront rendelkezik a legtöbb képviselővel, Macron mégis egy jobboldalhoz köthető politikust kért fel miniszterelnöknek, de nem véletlenül tette.
– A választás második fordulójában a Nemzeti Tömörülés összesen 11 millió szavazatot kapott, amivel számszerűen az első párt lett, de az egyéni képviselői helyekre épülő, többségi elvet követő francia választójogi rendszer alapján a 7,9 millió szavazatot kapott Új Népfront több mandátumhoz juthatott. A felállt kormány pedig a jobboldali tendenciát igazolja.
Ilyen szempontból Macron elnök taktikázását sikeresnek nevezhetjük, hiszen nem hagyott teret a baloldalnak, amely folyamatosan követelte, hogy a soraikból válasszon az elnök kormányfőt.
Az első bizalmi szavazást éppen a Nemzeti Tömörülés szavazataival túlélte Michel Barnier. „A mi frakciónk szíve szerint megszavazná a bizalmatlansági indítványt, de mi csak a tettek alapján ítélünk” – mondta a vitában Guillaume Bigot, a párt képviselője
A Barnier-kormánynak „relatív többsége” van a nemzetgyűlésben, amely a július 7-i parlamenti választások eredményeként 11 frakcióval háromosztatúvá vált. Barnier kormánya mögött az elnöki tábor, a centristák és a jobbközép Köztársaságiak állnak.
„Ez egy rövidtávú taktikai siker Macron részéről, ami hosszútávon megoldhatatlan.”
– A döntő pont a jövő évi költségvetés megszavazása lesz, amelynek az esetében a kormányfő egy speciális törvényt dobhat be, amire az utóbbi években már volt példa, és eszerint felülírhatja a parlament döntését a kormány, ha Franciaország működésére nézve azt meghatározónak tartja. Így fogadták el a nyugdíjtörvényt is korábban.
A kialakult bizonytalan helyzetben alapvetően Macron kitartásán múlik minden, hiszen szakértők szerint könnyen napirendre kerülhet a lemondása és egy előrehozott elnökválasztás.
– Az Új Népfront és az LFI, az elégedetlen vagy lázadó Franciaország mozgalom, amelyet Jean-Luc Mélenchon neve fémjelez, már felvetette az elnök lemondását. Ha Macron helyzete tarthatatlanná válik, ez is felmerülhet. Az alkotmány szerint a július eleji választáshoz képest egy évig nem oszlathatja fel a nemzetgyűlést, és sokak szerint arra játszik, hogy a hátralévő kilenc hónapot kihúzza, majd egy újabb választást ír ki, addig pedig húzza az időt,
így pedig mindenféle kormányok válthatják egymást. Próbál mindenkinek, a baloldalnak is olyan ígéreteket tenni a nyugdíjreformmal, a jobboldalnak és a szélsőjobbnak a bevándorlás kérdésében, illetve Retailleau belügyminiszteri kinevezésével, aki radikális hozzáállást képvisel a migráció ügyében, amellyel fenntarthatja a jelenlegi helyzetet. Jelenleg az idővel fut versenyt Macron. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a Nemzeti Tömörülésnek is érdekében állhat a mostani kormány fenntartása; mondván, ez a legkevésbé rossz.
A francia típusú elnöki rendszerben az államfőnek nagy a mozgástere, ám a második ciklusában járó Macron az időszak végén mindenképpen távozni kényszerül, hiszen 2008 óta csak két ciklusra választható az államfő.
– Értelemszerűen minden politikai párt az elnöki hatalmat szeretné megszerezni, ezért minden, ami most látható a francia belpolitikában, már a 2027-es elnökválasztás jegyében zajlik, illetve az elégedetlen franciák minél jobb meggyőzéséről.
Pillanatnyilag éppen ezért egyik szélsőséges pártnak sem érdeke, hogy túl jó pontokat szerezzen a Macron által kijelölt kormányokban, hiszen az elnökválasztás jegyében nem szeretnének kompromittálódni az addig tartó időszakban. Ez egyformán vonatkozik a baloldalra és a szélsőjobboldalra. Azért használom a szélsőjobboldal kifejezést, mert a Francia Államtanács osztja be a pártokat, és a Nemzeti Tömörülést így titulálja, bár ők ezzel nem értenek egyet, és mindenhol hangsúlyozzák, hogy ők radikálisok, nem szélsőségesek. A kormányra kerülésük nem lenne szerencsés, hiszen akkor az elnökválasztáson, ami a fő cél, nem tudnak ellenzékiként, alternatívaként megjelenni. Márpedig egyre jobban lekerül róluk az a bélyeg, ami Jean-Marie Le Pen Nemzeti Frontja idején ragadt rájuk, és egyre inkább republikánus pártként jelennek meg. Ez a Nemzeti Tömörülés már nem azt az antiszemita, holokausztagadó politikát képviseli, mint amit Marine Le Pen édesapja.
A szakértő szerint ugyanakkor egyre jobban megérik Franciaországban a helyzet az előrehozott elnökválasztásra, amely bármelyik párt számára lehet kedvező.
– A Jean-Luc Mélenchon vezette lázadó Franciaország mozgalom, magyaros kifejezéssel nem enged a negyvennyolcból, az ő politikájuk is megérett egy konkrét programra, míg a Nemzeti Tömörülés is kész rá, hiszen már a júliusi választás előtt is kormányzásra készült, igazából az Új Népfront eredménye számított meglepetésnek. Ugyanakkor a republikánus párt, ahonnan Michel Barnier kikerült, eléggé legyengült, mindössze negyvennégy képviselővel rendelkezik a nemzetgyűlésben.
A Nemzeti Tömörülés egyre jobban átüti azt az üvegplafont, amit a többi párt korábban a Nemzeti Front fölé épített ki.
Franciaország valamennyi társadalmi rétege számára elfogadhatóvá vált a párt; kortól függetlenül, a fiatalok körében éppúgy, mint a nyugdíjasoknál. Akárhogy is lesz, velük előbb-utóbb számolni kell.
Magyar Hírlap