Példa nélküli a modernkori történelemben, ami Kínában történik
Azon talán senki sem lepődik meg, hogy alapvetően Kína még mindig sokkal szegényebb, mint az Egyesült Államok.
Csakhogy a gazdasági bizalmi mutatókban már egyértelművé kezd válni a kínai fölény, ráadásul hirtelen több 100 millióan kiemelkedtek a szegénységből.
Az ázsiai országban kitört a hurráoptimizmus, és nem igazán látszik, hogy ennek mi fog gátat szabni.
Egy alapvetően tekintélyelvű, politika által mélységesen átszőtt ország lakói a világ egyik legoptimistább népévé váltak. Mégis mi történhetett?
Egy, a modern történelemben lényegében példa nélküli gazdasági növekedés, amelynek következményeként nyolcszáz millióan kiemelkedtek a szegénységből (csak viszonyításképpen: ez az amerikai lakosság kettő és félszerese).
Amellett, hogy érezhetően nőnek a fizetések, a fiúk már többet keresnek, mint az apáik, ezért a jövőre nézve is egyre nagyobbak az elvárások. Emellett a várható élettartam is megugrott, a 2013-ban született kínai fiúk az előrejelzések szerint 7 évvel tovább élnek majd, mint az 1990-ben születettek – ugyanez a nőknél már plusz 10 évet jelent.
A New York Timesnak a 37 éves, kukoricatermelő családból származó, jelenleg pénzügyi elemzőként dolgozó Wu Haifeng úgy fogalmazott, hogy „a csillagos ég a határ abban, hogy mit tudnak elérni, és úgy érzik, hogy Kína örökké erős lesz.”
A kitörő optimizmus ellenére Kína előtt továbbra is komoly kockázatok állnak. Egy esetleges elhúzódó gazdasági pangás jelentős károkat okozna, az ország beleeshet a középosztály csapdájába is, azaz a növekedés és a béremelkedés is megtorpanhat, hogyha nem találnak megoldást a magas vállalati tartozásokra, valamint nem fekszenek rá jobban az innováció támogatására. A demográfiai helyzet szintén egy időzített bomba: az elöregedő társadalom azért küzd, hogy még időben meggazdagodjon.
Az Egyesült Államokhoz hasonlóan Kínában is komoly szakadék tátong a szegények és a gazdagok közt. Ráadásul a szegények tényleg nagyon szegények, közel 500 millió ember (a társadalom 40%-a) kevesebb, mint napi öt és fél dollárból él, ez körülbelül 1500 forint.
Ma Amerikában az egy főre jutó GDP 53 ezer dollár, míg Kínában 12 ezer dollár, ez egy évtizede viszont még csak 3500 volt, azaz egyértelmű és rohamos növekedés látszik. Ez annak fényében különösen kiemelkedő, hogy hosszú éveken keresztül a kormányzat tudatosan formálta a társadalom összetételét, így például azt, hogy hány gyerek születhetett, és költözni sem lehetett teljesen szabadon. Ennek feloldása hozzájárult ahhoz, hogy felgyorsuljon a növekedés, és sokan meseszerűen felemelkedjenek, megvalósítva ezzel a „kínai álmot”, ami egyre inkább átveszi annak a bizonyos amerikai álomnak a helyét.
A 49 éves Lija Szu évekig vidéken szántotta a búzát, hét családtaggal együtt lakva egy hálószobában úgy, hogy csak egyszer került hús az asztalra hetente. Aztán egy ösztöndíjjal elvégzett egy egyetemet, és ruhaboltot nyitott. Ma két autója van, és egy több mint 300 ezer dolláros (84,4 millió forint) lakása, a lánya pedig Pekingben jár egyetemre. Mikor arról kérdezték, hogy látja a jelenlegi helyzetet, úgy fogalmazott, hogy
„a szegénység és a korrupció túl sokáig tartotta vissza az átlagembereket Kínában. Bár a jelenlegi társadalom sem tökéletes, a szegényeknek most sokkal több lehetősége van versenyezni a gazdagokkal”.
Forrás: privatbankar
