Lengyelország képes lesz búcsút inteni az orosz gázszállításoknak, amire régóta törekszik, ám ezért nagy árat fizet majd.
A lengyel-orosz gázkapcsolat évek óta feszült, miután a varsói kormány elhatározta, hogy diverzifikálja beszerzéseit. Az alternatív források kiépülésével a lengyelek közel kerültek ahhoz, hogy sokféle forrásból vásárolhassanak gázt, ám rá kell ébredniük, hogy a szabadpiaci gázüzlet kétélű fegyver, nem csupán előnyökkel jár – kezdi a lengyel stratégia elemzését Vitalij Jermakov, az Oxford Institute for Energy Studies vezető kutatója, a Szberbank CIB korábbi árupiaci stratégája. Az első pofont nemrégiben már megkapták.
A gáz áramlása nyugat felé május 26-án az Europol vezetékben leállt, és később is csak hullámzó teljesítménnyel indult újra. (A Jamal-Európa gázvezeték 683 kilométeres lengyelországi szakasza az EuRoPol GAZ S.A. tulajdonában van.) Az Europol az orosz gáz legfőbb tranzitszállítási útvonala Lengyelországon keresztül Európa nyugati felébe.
A történtek előzménye, hogy néhány nappal korábban lejárt a lengyel-orosz tranzitszállítási megállapodás. A Gazprom ezért – az EU szabályainak megfelelő – aukciókon vásárol tranzitkapacitást, a lejárt szerződés kevésbé rugalmas feltételeket kínált. Mivel az orosz cég a vezeték egyetlen nagy felhasználója, ezt kihasználva lealkudta a tranzitdíjat. Így 2020 harmadik negyedében két és félszer kevesebbet fog fizetni a lengyel tranzitért, mint az ukránért.
A lengyel energiahatóság június elején engedélyezte az Europolon át szállított gáz tranzitdíjának 16,5 százalékos emelését. A befolyó pluszbevételt a Baltic Pipe gázvezeték építésére akarják fordítani, amelyen Norvégiában kitermelt gáz fog érkezni Lengyelországba. A többletbevétel azonban várhatóan csak álom marad: az európai gázpiacon árubőség alakult ki, a Gazprom pedig elkezdte egyfajta „utolsó lehetőségként” használni az Europolt. Ez azt jelenti, hogy csak akkor veszi igénybe ezt a vezetéket, amikor már kimerítette az összes többi tranzitútvonalat.
Lengyelország hosszú távú gázvásárlási megállapodása a Gazprommal 2022-ben lejár. A PGNiG, a lengyel állami gázszolgáltató vállalat értesítette az orosz partnert, hogy nem akarja meghosszabbítani a szerződést, mert alternatív beszerzési forrásokra váltanak: részben a norvég gázra, részben az USA-ból és a Közel-Keletről importált LNG-re (liquefied natural gas – cseppfolyós földgáz)) . A háttérben az Egyesült Államok és Lengyelország stratégiai együttműködése áll, amelyben Varsó megkaphatja Washingtontól a legkedvesebb európai partner címet és még a folyékony gázhoz is olcsóbban juthat hozzá, mint amennyibe az olajárhoz igazodó orosz gáz kerül.
Ám e kalkulációban nem szerepel, hogy az európai piaci gázár az amerikaiak által kért ár alá eshet – márpedig ez az idén megtörtént. Így a lengyelek többszörös harapófogóba kerülnek: teljesíteniük kell az EU környezetvédelmi követelményeit – például a szén visszaszorítását részben a gázfelhasználás növelésével -, kellő mennyiségű gázzal kell ellátniuk a vállalataikat versenyképes áron, diverzifikálniuk kell gázbeszerzéseiket szintén versenyképes áron, miközben garantálniuk kell az ország energiabiztonságát.
A lengyel vezetés elérte, hogy az ország teljes gázimportjában az orosz forrás aránya a 2016-os 89 százalékról 2019-re 60 százalékra csökkent. Kiépítettek egy alternatív forrást LNG-ből, amelyet az USA-ból és Katarból érkező energiahordozóval tudnak táplálni és rendelkezésre fognak állni más gázvezetékes források is. Így rövid időn belül teljesen leválhatnak az orosz köldökzsinórról.
Mindennek ironikus következménye, hogy miközben az alternatív források jelentősen növelték az ország alkuképességét a Gazprommal szemben, amelynek segítségével lealkudhatnák a gáz árát, nem akarnak vásárolni az orosz cégtől. A méregdrága infrastruktúra-fejlesztés költségét nem tudják az alacsonyabb gázárral kompenzálni.
Forrás: napi.hu