Putyin csapdába került, és nincs belőle kiút
Az orosz külpolitikát lehetetlen helyzetbe hozta a Nagorno-Karabakh körüli háború, miután Törökország úgy látta jónak, hogy Azerbajdzsán oldalán belefolyjon a régi konfliktusba. Moszkva a nagyon rossz és a még rosszabb lehetőségek között válogathat.
A Nagorno-Karabakh (Hegyi-Karabakh Köztársaság) körüli kiéleződött konfliktus legfontosabb eleméről mindent elárul, hogy a harcok kirobbanását követően három héttel Recep Tayyip Erdogan török államfő felhívta orosz kollégáját, Vlagyimir Putyint, hogy egyeztessenek az ügyről – derül ki Maxim Suchkov, a nemzetközi kapcsolatok professzora cikkéből, amely a Moscow Timeson jelent meg. A hegyvidéki területet, amelyen az örmények vannak többségben, Azerbajdzsán veszi körül. A térség függetlennek kiáltotta ki magát, ám a nemzetközi közösség Azerbajdzsán részének tekinti Nagorno-Karabakhot. A korábbi háborúk során az örmények azeri területeket is elfoglaltak a környéken, így az azeri katonaság fő célja a néhány hete kirobbant háborúban, hogy ezeket visszaszerezze.
Ezt megelőzően gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok a térségben, ugyanis Törökország – miután évtizedekig távolról figyelte az eseményeket – a muszlim rokonság hangsúlyozásával Azerbajdzsán oldalán beszállt a konfliktusba. Oroszország, amely hagyományosan Örményország szövetségese, és a feleket katonai szerződés is összeköti, amelynek értelmében, ha külső támadás érné Örményország területét, akkor az oroszoknak katonai segítséget kellene nyújtaniuk, ezzel úgy helyzetben találta magát.
Erdogan és Putyin egyaránt diplomáciai megoldást sürgetett a harcok befejezésére, és az úgynevezett minszki csoport (amelyben az európai nagyhatalmakon és az USA-n kívül Moszkva és Ankara is képviselteti magát) közbenjárását tarja szükségesnek. A két vezető párbeszédét megelőzően az orosz külügy jelezte a török félnek, hogy nem nézik jó szemmel a Szíriában és Líbiában kiképzett zsoldosok megjelentését az azeri oldalon. A kifogásnak azzal adtak nyomatékot, hogy az orosz légierő támadásokat intézett az ellen a szíriai török bázis ellen, amely a katonaság feltételezése szerint a zsoldosok egyik kiképzőtábora.
Ezt megelőzően az azeri hadsereg elpusztította az örmény taktikai rakétarendszer, amire válaszul az orosz hadseregnek a felek védelmi megállapodása értelmében be kellett volna szállnia a háborúba, ám nem tette. Szergej Lavrov külügyminiszternek csak arra futotta, hogy békefenntartó erők kivezénylését ajánlotta Helyi-Karabakhba, amelyekben persze orosz katonák teljesítenének szolgálatot.
A minszki csoport bejelentette, hogy javaslatot készít a térség körül megszállt azeri területek fokozatos visszaadásáról, miközben Nagorno-Karabakh biztonságát garantálnák, továbbá biztosítanák a megbízható összeköttetését Örményországgal. Ez a megoldás lépne életbe addig, amíg nem rendezik tartósan a térség státuszát. A Moscow Times cikkírója szerint összességében az orosz reakció a Kreml bizonytalanságát jelzi: nem tudják hogyan kezeljék a török beavatkozás miatt megváltozott helyzetet.
Orosz szemszögből már az alaphelyzet rossz. A török hátszéllel fellépő azeri vezetés addig nem hagyja abba a támadásokat, amíg nem merül fel a számára elfogadható politikai megoldás, vagy egy orosz beavatkozás az örmény oldalon nem állítja meg az azerbajdzsáni katonákat és a török zsoldosokat.. Ha az oroszok beavatkoznak, azzal évtizedekre elronthatják az orosz-azeri kapcsolatokat, ha nem, és Azerbajdzsán visszaszerzi a megszállt területeket, akkor egyrészt Törökországot fogja fő nemzetközi partnerének tekinteni Oroszország helyett, másrészt felbátorodik arra, hogy Nagorno-Karabakh felett is erővel szerezze vissza a hatalmát.
Ha a Kreml ráerőszakolna a harcoló felekre egy olyan megállapodást, amely elfogadhatatlan az azeri és az örmény elitnek is, akkor ezzel az előbbin belül a törökbarát, az utóbbin belül a Nyugat-barát politikai erők hatalomra kerülését ösztönözné, és megint csak gyengülne a befolyása a kaukázusi térségben.
Erdogan vélhetően egyelőre beéri azzal, hogy az Putyin a hagyományosan orosz befolyás alatt álló térségben észrevette a Törökország megjelenését, ami megmutatkozott abban, hogy hajlandó volt tárgyalni Nagorno-Karabakhról és az orosz kormány reményét fejezte ki, hogy a török fél konstruktívan hozzájárulhat a probléma megoldásához.
Ugyanakkor az oroszok már a szíriai csatatéren megtanulhatták, hogy a törökökkel kötött bármilyen egyezség olyan, mint egy jelzáloghitel. A segítségével hosszú távon rendezett lehet a lakásod birtoklása, ám ezért újra és újra fizetned kell a banknak a törlesztőrészleteket, azaz hosszú ideig megköti a kezedet egy külső résztvevő a saját házad táján – véli a Moscow Timess publicistája.
Forrás: napi.hu
