Árulkodó beszédet mondott az ENSZ közgyűlésén Vlagyimir Putyin orosz államfő, pózolhatott volna a színpadon, mint egy államfő, meg is próbálta, ám ennél szerényebb teljesítmény jött össze – véli Mark Galeotti politológus professzor.
Egy politikusnak az ENSZ közgyűlésén elmondott beszéde lehetőséget ad arra, hogy megmutassa, mekkora művésze a szakmájának. Vannak, akik államférfire veszik figurát, mások szenvedélyesre, ám Vlagyimir Putyin orosz államfő beszéde a világszervezet 75 éves fennállásának tiszteletére tartott eseményen inkább egy csődben lévő személy viselkedésére emlékeztetett, aki meg akarja győzni a hitelezőit, hogy minden rendben van vele – írta Mark Galeotti politológus professzor, Kelet-Európa-szakértő a Moscow Timeson megjelent véleménycikkében.
A beszédben Putyin úgy akarta tálalni saját magát és országát, mint amely erős tagja a nemzetközi közösségnek, ám kilógott a lóláb, mondanivalója valójában arra utal, hogy gyenge nemzete mellett emel szót. Ezt a viselkedést alapozta meg a nyáron, amikor a németországi orosz nagykövetségen keresztül egy 9000 szavas esszé formájában egyfajta útmutatót küldött a német történészeknek arról, hogyan kéne látniuk a második világháborút. Ebben teljes egészében a nyugati hatalmakra hárította a felelősséget a náci Németország felemelkedéséért, elfeledve Sztálin szerepét a háború lehetővé tételében.
A történelem értelmezése annyiban fontos, hogy a második világháború alapozta meg a jelenlegi nemzetközi rendszert, amely magasabbra értékeli Oroszországot mint a Szovjetunió utódát valós súlyánál. Putyinnak tetszik ez a helyzet. Persze ha le lehet nyúlni egy szuverén állam területét, ahogy a Krím félszigettel tette az orosz vezetés, amelyet egy formális népszavazással elcsatoltak Ukrajnától 2014-ben, akkor megsértik ezt a rendet és belefér a szabályszegésbe a politikai ellenfelek megmérgezése, akár más ország területén, de a Putyin szavaiból kiderült, hogy alapjaiban jónak tartja ezt a világrendet.
Arról beszélt ugyanis, hogy nem kívánja a Biztonsági Tanács alapvető reformját, amelynek öt állandó tagja (Power5, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Oroszország, USA) közül az egyik az ő állama. Figyelembe lehet venni, hogy a világ háromnegyed évszázad alatt lényegesen megváltozott, sokszínűbb lett, ám Moszkva nem támogat olyan reformokat, amelyek érintenék a P5 vétójogát a tanácsban. A Moscow Times publicistája ezt úgy fordítja, hogy a „nagy ötös” mindenkit nagyon szívesen meghallgat, de nem mond le előjogairól.
Putyin valójában kezdeményezte a P5 külön konferenciáját, tudomást sem véve arról, hogy Oroszország a Krím annektálása óta a Nyugat szemében páriává vált, szankciót vannak életben vele szemben, amelyeket Alekszej Navalnij feltételezett megmérgezése miatt újabbak követhetnek. A lényeg az lenne, hogy az elitklubban legyen jelen Oroszország, ami azt üzenné a világnak, hogy még mindig különleges hatalom, hogy a geopolitika számít, és az ilyen ügyekről mindenki vitatkozik, de a kevesek döntenek.
Putyint külön bosszantja, hogy a Szovjetunió összeomlása után az USA egyedül maradt a világ színpadán szuperhatalomként, ám ez nem jelenti azt, hogy ne venné észre, hogy az elmúlt években Kína felemelkedésével újra két pólusúvá vált a világ. Az orosz elnök nem említette Kínát, de érezhető volt, hogy beszédírói gondolnak rá. Peking egyszerre szövetségese az oroszoknak a Nyugattal szemben és kihívója a világpolitikai befolyás terén. Moszkva mindenképpen szeretné elkerülni, hogy Oroszország a két behemót között felőrlődjön.
Egyik ötlete a hanyatló orosz befolyás ellensúlyozására a 2016-ben megfogalmazott koncepció, miszerint hozzák létre az eurázsiai társulást, az integrációk integrációját, amely az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedne a szárazföldön és tagja lehetne minden ázsiai és európai ország. Szavakban ez egy pragmatikus, kereskedelmi együttműködésre szerveződött nemzetközi szervezet lenne, ám nyilvánvaló a határok egyszerű lebontása a nagyobb, erősebb országok befolyását növelné.
Hogyan összegezhetjük ezek után Putyin beszédét?
Kiállt a Biztonsági Tanács állandó tagjai, a P5 eddig státusának megőrzése mellett. Úgy tett, mintha a világ számos országának nem problémát jelentene a putyini hatalmi politika, hanem Oroszország csupán békés partnere lenne a világ legtöbb államának. Megoldásokat keresett arra, hogy országa ne szoruljon csapdába az Egyesült Államok és Kína közt őrlődve.
A Moscow Times cikkírója nem tudja, mennyire volt tudatos vagy öntudatlan, de az ENSZ közgyűlés előtt elmondott Putyin-beszéd árulkodó volt. Miközben úgy tálalta Oroszországot, mint amely vezető szerepet játszik a világban kezdve a vakcinakutatástól égészen a kiberháborús fegyverek ellenőrzés alatt tartásáig, valójában csupán kísérletet tett arra, hogy megvédje hanyatlóban lévő nemzetének tekintélyét a világ közvéleménye előtt.