Putyin nem viccel, tényleg jöhet a háború
A világ azt találgatja, hogy az orosz hadsereg csapatösszevonásai az ukrán határ mentén valódi háborús fenyegetést jelentenek-e vagy csak kardcsörtetésről van szó, azaz az orosz államfő, aki a hadsereg főparancsnokaként dönt a következő lépésről, blöfföl-e? Egy szakértő szerint jobb nem tesztelni, hogy az utóbbiról van-e szó.
Vlagyimir Putyin orosz államfő szívesen szólal meg külpolitikai témákban, legutóbb az orosz diplomáciai testület előtt mondott egy viszonylag rövid, ám számos fontos új elemet tartalmazó beszédet. A legérdekesebb és legkörmönfontabb üzeneteket Oroszország ellenfeleivel, az USA-val, a NATO-szövetségesekkel és egyik ügyfelükkel, Ukrajnával kapcsolatban fogalmazta meg – kezdi az orosz államfő szándékait firtató cikkét a Moscow Timeson Dmitrij Trenyin, a Carnegie Moscow Center igazgatója. Putyin szerint az elmúlt időszak figyelmeztetéseinek volt némi hatásuk, de a feszültség mégis nőtt, amit szerinte az ellenfelek fenn akarnak tartani, annak ellenére, hogy Oroszországnak nincs szüksége újabb konfliktusokra.
Putyinnak voltaképpen nem volt szüksége diplomáciai figyelmeztetésekre, ugyanis ami Ukrajnát illeti, az oroszok teljesen lefagytak minden diplomáciai tevékenységgel. A Kreml teljesen leírta Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt mint akivel nincs mit tárgyalnia, és úgy látja, hogy a minszki békefolyamatban, amelynek rendeznie kellene az oroszbarát szeparatisták uralma alatt lévő donbaszi régió helyzetét, az európai országok teljesen az ukránok mellé álltak. Így nincs mit beszélnie velük. Victoria Nuland, az USA külügyminisztériumának államtitkára, aki az utóbbi időben tárgyalt az oroszokkal, semmit sem tudott megértetni Washingtonban Moszkva szempontjaiból.
Így aztán az orosz elnök a diplomácia helyett az erődemonstrációk nyelvén kommunikál. Az év elején az orosz hadsereg nagy hadgyakorlatot tartott, amelyben az ukrán határ teljes hosszában felvonultak az egységei. Ezt ráadásul szándékosan látványosan csinálták azt üzenve, hogy a gyakorlat bármikor átváltozhat valami mássá. Ezt az üzenetet az USA-ban vették, amire az a legjobb bizonyíték, hogy az amerikai és az orosz hadsereg vezetői a legfelső szinten konzultáltak a helyzetről, majd létrejött Joe Biden amerikai elnök és Putyin genfi találkozója.
Az elmúlt hetekben újabb orosz katonai felvonulás kezdődött az ukrán határon, ám ezt mindkét oldalról barátságtalan gesztusok előzték meg. A nyáron egy brit romboló piszkálta az orosz haditengerészetet azzal, hogy áthaladt a Krím félszigetet övező felségvizeken. Eközben az ukrán parlament elfogadott egy határozatot, amely szerint az oroszok nem tartoznak Ukrajna őshonos etnikumaihoz. Ezt Moszkvában úgy értékelik, hogy Kijev formálisan feladja a minszki békefolyamat alapvetéseit.
Donbaszban az ukrán hadsereg egy török gyártmányú drónnal semmisített meg egy onnan tüzelő tarack ágyút, a NATO erősítette jelenlétét a Fekete-tengeren és amerikai stratégiai bombázók Putyin állítása szerint az orosz határtól 20 kilométerre járőröztek. Az európai gázárak megugrását azonnal nyugaton az oroszok mesterkedésének minősítették, amelyek célja az északi áramlat 2 gázvezeték működési engedélyének kikényszerítése, és a lengyel-fehérorosz határon kialakított mesterséges menekültválságért is részben Putyin ármánykodását okolják. Ezzel a Kremlben úgy látják, hogy a két elnök genfi találkozójának békülékeny szelleme szertefoszlott.
Persze az orosz felet sem kell félteni. Például engedélyezték a donbaszi régióban élő újonnan orosz állampolgárrá vált félmillió embernek, hogy részt vegyen a szeptemberi oroszországi parlamenti választáson. Emellett törvényessé tették, hogy az ottani vállalatok elinduljanak az orosz kormány beszerzési tenderein, végül leállították a donbaszi szénexportot Ukrajnába. Magyarán mintegy orosz régióként kezelik a térséget.
A történet most ott tart, hogy Ukrajnában érezhető a félelem az orosz inváziótól. Anthony Blinken amerikai külügyminiszter figyelmeztette Moszkvát, hogy ne tegyen olyasmit, amit 2014-ben, amikor elcsatolták Ukrajnától a Krím félszigetet és segítettek az oroszbarát szeparatistáknak elszakítani az országtól délkeleti részét. Ha mégis ezt tennék, akkor nagyon megbánnák azt. A tét azonban jóval nagyobb most, mint bő hét évvel ezelőtt – véli az Moscow Times cikkírója
Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy Putyin egyfajta félbehagyott ügyként tekint-e Ukrajnára, amit be kellene fejeznie, mielőtt lejár jelenlegi elnöki mandátuma, azaz az országot újra egyértelműen Oroszországhoz akarja-e láncolni, vagy csak blöfföl annak érdekében, hogy elérje lényegében ugyanezt a célt.
Egy dolog biztos: Moszkva ugyanúgy nem nézné el, hogy Ukrajna az USA egyfajta elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozójává válna az orosz határ közelében, ahogy Washington nem tűrte el az 1963-as kubai válság idején, hogy az USA-hoz közeli sziget a szovjetek elsüllyeszthetetlen anyahajója legyen. A másik lehetőség, amit nem néznének tétlenül az oroszok, egy masszív ukrán támadás lenne Donbasz visszaszerzésére.
Putyin a diplomaták előtt megbízhatatlannak nevezte a nyugati országokat, amelyek szerinte csak úgy tesznek, mintha elfogadnák az oroszok vörös vonalait, mint amilyen az előbb említett kettő. Ugyanakkor azért nem bíz mindent a véletlenre: miközben elővezette keménykedő beszédét nemzetbiztonsági tanácsadója tárgyal amerikai kollégájával, aminek a vége egy újabb Biden-Putyin találkozó lehet.
A fenyegetés, azaz ez esetben az orosz katonai erődemonstráció akkor működik, ha hiteles, mármint az ellenfél elhiszi, hogy a kardcsörtetést tett követheti. Így bármilyen kísérlet annak tesztelésére, hogy fenyegető fél csak blöfföl, bármilyen lépés, ami arra vall, hogy a fenyegetett fél nem veszi komolyan a figyelmeztetést, és esetleg további olyan lépéseket tesz, ami irritálja ellenfelét, katasztrófával végződhet.
Forrás: napi.hu
