Putyin temeti a liberalizmust?
Miért temette el a liberalizmus eszméjét Vlagyimir Putyin a Financial Timesnak adott interjújában – ezt találgatják az elemzők és több tippjük is van.
Minden oroszok államfője szívesen halászgatna a zavarosban.
Vlagyimir Putyin orosz államfő a világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20-csoport június végi csúcsértekezlete előtt interjút adott a Financial Timesnak, amelyben kijelentette, hogy a liberális eszme halott, mert immáron nem érdekli az embereket. Miután Putyin soha nem volt liberális – inkább meggyőződéses autokrata -, nagy kérdés, miért látta szükségét ennek a kijelentésnek.
Sokan attól tartanak, hogy jelezni akarta: Oroszország, amíg ő áll az élén, támogatni fogja az illiberális mozgalmakat, ám ez sem igazán valós magyarázat a megjegyzésére, hiszen Moszkva eddig is segítette az erre igényt tartó nacionalista, populista politikai szerveződéseket. Bruno Macaes potugál politológus két okot lát Putyin megjegyzésének hátterében – derült ki a Moscow Timeson megjelent cikkéből.
Az első az lehetett, hogy úgy véli, az oroszok már nem tartják vonzónak a liberalizmust (szemben a Szovjetunió összeomlását megelőző időszakkal). Macaes szerint nehéz szívvel, de igazat kell adnunk neki. Nincs jele annak, hogy az oroszok azonosulnának a mai liberális értékekkel: többségüknek gondjai vannak például a feminizmussal vagy a multikulturalizmussal. Az oroszok sokszor úgy említik külföldi látogatóiknak Oroszországot, hogy ott még szabad viccelni azzal, amivel az USA-ban a politikai korrektség nevében már nem szabad. Ebből annyi az az igazság, hogy nem mindennapos dolog, hogy Putyinról faragott vicceket mondanának egymásnak az emberek és azok az újságírók, akik a politikai és a gazdasági elit összefonódásáról írnak, durva retorzióra számíthatnak. Ugyanakkor a nemi kisebbségekről szóló tréfákat mindenki érti és szinte közmegegyezés van a feminizmus elítélésében. Annak a fiatalnak, akit ma a technológia és a változás érdekeli, Kínában a helye, akit a kávézók és kultúra, annak Európába kell költöznie, aki ragaszkodik a tradicionális nemi szerepekhez és a régi vágású kemény élethez, az Oroszországban érezheti jól magát – véli a politológus.
A másik ok, amiért Putyin temeti a liberalizmust, egyfajta menekülési útvonal keresése Oroszország megoldhatatlannak látszó, örök gondjaitól. Minden eddigi próbálkozás, hogy az ország gazdaságát felhozzák az aktuális nyugati színvonalra, kudarcot vallott. Az elmúlt évek arról szóltak, hogy az orosz cégek egyre nehezebben tartják a lépést technológiai téren nyugati és kínai versenytársaikkal, miközben az ország továbbra is kiszolgáltatott a fosszilis energiahordozóknak. A GDP-növekedés az olajár változásával párhuzamosan hullámzik.
E zsákutcából nincs látható kiút. Európa gyanakodva tekint Oroszországra, Kína nem az az ország, amellyel bárki szívesen mély barátságot kötne. Ezért a Moscow Times szakírója szerint Putyin minden reménye abban van, hogy Európa gyökeresen megváltozik. Lezajlik a harminc évvel ezelőtti rendszerváltás ellentéte: ezúttal nem a multikulturális liberalizmus vonzása ragadja el a kelet-európaiakat, hanem a nacionalista populizmus. Ezzel megszűnne Oroszország elszigeteltsége, mégpedig úgy, hogy nem kellene Kínához dörgölőznie. Ha a liberális eszme halott – ahogy Putyin fogalmazott -, akkor Oroszországnak még van egy esélye az érvényesülésre.
Hasonló következtetésre jut az orosz elnök kijelentésével kapcsolatban Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája. Ő is megállapítja, hogy Putyin nem nacionalista vagy rasszista, hanem a szovjet iskolán nevelkedett imperialista. Például ha az érdekei úgy kívánják, kész együtt dolgozni melegekkel és húszéves regnálása alatt virágzott a közép-ázsiaiak bevándorlása Oroszországba. Egyszerűen úgy látja, hogy az olyan vezetők, mind Donald Trump amerikai elnök, a brit brexiterek, más európai szélső jobboldaliak vagy az amerikai alt-right képviselői természetes szövetségesei lehetnek a liberális világrend elleni harcában.
A Financial Timesnak adott interjúja egy pontján azt mondja: ma nem látni egyetlen szabályrendszert sem a nemzetközi kapcsolatokban, amely működne. Ezzel visszahangozza azokat az agytrösztöket, amelyek szerint a második világháború után kiépült globális világrend felbomlott, és immáron minden ország csak a saját érdekét követi, közösen elfogadott szabályok figyelembevétele nélkül. Magyarán az országok csupán pragmatikus kapcsolatokat ápolnak egymással egyedi érdekeik alapján, azaz mindenki halászgat a zavarosban.
Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke rögtön megérezte az Oroszországból fújó szél erejét. Saját üzenetében letette a voksát amellett, hogy soha ne jöjjön vissza az a világ, amelyben az erősek diktálnak a gyengéknek, ahol az egoizmus kiszorítja a szolidaritást, ahol a nacionalista érzelmek kiütik a józan gondolkodást. Aki azt gondolja, hogy a liberális demokrácia felesleges, az az leteszi a voksát amellett, hogy a szabadság, a jog uralma, az emberi jogok feleslegesek. A Bloomberg publicistája szerint Putyint, Trumpot és a brexitereket valószínűleg nem hatja meg Tusk hitvallása.
Forrás: napi.hu
