Hogyan készül az orosz elnök egy elhúzódó háborúra, és hogyan militarizálja Oroszországot?
Oroszország nyilvánvalóan egy kimerítő háborúra készül. Ezt bizonyítja az orosz kormány legutóbbi átalakítása. Az RBC-Ukraina újságírója, Julija Akimova cikke kifejti, hogyan segíti Vlagyimir Putyint az új védelmi miniszter, Andrej Belousov, és mire fogad Oroszország.
Az anyag nyílt forrásokból származó információk felhasználásával készült, valamint Ivan Preobrazsenszkij orosz közgazdász és Mykhailo Samus, az Új Geopolitikai Kutatóhálózat igazgatója exkluzív kommentárjaival.
Oroszország már több mint két éve teljes körű háborút folytat Ukrajnában, és igyekszik minél nagyobb területet elfoglalni. Ez idő alatt a Kreml kénytelen volt feladni a „kis győztes háborúra” vonatkozó terveit – ebben szerepet játszott az ukrán csapatok ellenállása és a Nyugat aktív támogatása. Vlagyimir Putyin célja azonban továbbra is ugyanaz: minél nagyobb területet elfoglalni Ukrajnában.
A számos szankció, az ukrán társadalom szerkezetének meg nem értése és saját rövidlátása miatt Moszkva kénytelen volt menet közben változtatni taktikáján. Az orosz gazdaságot militarizálják, az elnyomás egyre szélesebb körűvé válik, és a Kreml megkezdte kormányának átalakítását. Egyértelmű, hogy Oroszország egy elhúzódó háborúra készül, a fronton vontatott harcokkal és a konfliktus teljes befagyasztására tett kísérlettel egyaránt.
Vlagyimir Putyin ismét megnyerte a választásokat, és május 7-én ötödik ciklusára lépett hivatalba. Ebből az alkalomból a Kremlben beiktatási ünnepséget tartottak, amelyen első alkalommal kritikusan kevés külföldi vendég vett részt. Az új, „hatodik vonal” Putyin az orosz kormány átalakításával kezdte, és az első érintett Szergej Sojgu védelmi miniszter volt.
Sojgu már jóval azelőtt a kormányban volt, hogy Putyin először Oroszország elnöke lett volna. Elemzők szerint az egyik legbefolyásosabb oroszországi klánhoz tartozik – Jurij Kovalcsuk klánjához, akit Putyin „tárcájaként” emlegetnek. Sojgu lemondásáról már jóval május előtt is pletykáltak. Ennek oka a különböző korrupciós botrányok és a háború kudarca volt, amelynek rövidnek és győztesnek kellett volna lennie, de nehéz konfrontációvá vált, amelynek szomorú következményei voltak Moszkva számára.
Putyin Sojgu helyett Andrej Belousovot nevezte ki a védelmi minisztériumba, aki a legkevésbé volt látható a katonai vezetésben, mivel Belousov közgazdász. Vagy ahogy a Kreml politikai elitje ismeri, „a könyvelő”. Kinevezése előtt Belousov különböző pozíciókat töltött be az orosz kormányban – volt első miniszterelnök-helyettes, Putyin gazdasági tanácsadója és gazdaságfejlesztési miniszter.
Magát Sojgut nem egyszerűen elbocsátották, ami szakértők szerint Oroszországban nem elfogadott gyakorlat, ha az elnök belső köréről van szó. Ehelyett az exminisztert a Biztonsági Tanács élére helyezték, és Nyikolaj Patrusevet, a háború egyik ideológusát és a Kreml árnyékvezetőjét nevezték ki Putyin tanácsadójának. Szóvivője, Dmitrij Peszkov szerint a hajóépítésért lesz felelős. Vlagyimir Putyin egy másik segédjévé nevezte ki Alekszej Djumint, a Tula régió kormányzóját is. Míg Patrusev számára ez a lépés „testhez álló” nyugdíjazást jelenthet, addig Djumin kinevezését a szakértők köztes állomásnak nevezik.
Az orosz politikai körökben eltérő vélemények vannak ezekről a lépésekről. Egyesek előléptetésnek nevezik Sojgu kinevezését, míg mások szerint az új pozíció lényegében lemondás. A Bloomberg forrásai például megjegyzik, hogy Putyin „végleg elvesztette a türelmét” a védelmi minisztériumban tapasztalható korrupcióval kapcsolatban, ezért a Sojguval való jó viszonya ellenére áthelyezte őt a Biztonsági Tanácsba. Elbocsátását befolyásolhatta a Wagner lázadása is, amelynek vezetője, az időközben elhunyt Jevgenyij Prigozsin többször is Sojgut hibáztatta a harctéri kudarcokért. Az utóbbi időben Putyin különböző embereket állít Sojgu ellen – mondja Ivan Preobrazsnyij gazdasági elemző.
„Sojgu olyan ember, aki sok évvel azelőtt lépett be az orosz politikába, hogy Putyin ellopta volna az első millióját. Nyilvánvalóan elég szabadnak tartotta magát a tetteiben. Most kiderült, hogy lényegében nincs védelmi miniszter. És maga Putyin a védelmi miniszter, aki közvetlenül a vezérkarral áll kapcsolatban” – mondta Preobrazsnyij az RBC-Ukrajnának adott kommentárjában.
Oroszország új védelmi miniszterét, Andrej Belousovot nem csak „könyvelőnek” hívják. Ő mindenekelőtt a „katonai keynesianizmus” képviselője (a gazdaság állami szabályozásának eszméje), Oroszország esetében pedig elsősorban a hadsereg igényeinek megfelelő szabályozásáé. Belousov és apja, a közgazdaságtan doktora is a mozgósítási közgazdaságtanra szakosodott.
Belousovot tartják a jelenlegi oroszországi gazdasági modell egyik megalkotójának, amely aktívan alkalmazkodik a szankciókhoz, és minden folyamatát a katonai–ipari komplexum köré építi.
„A ma Putyin mellett álló emberek közül valószínűleg ő a leghatékonyabb személy. Majdnem olyan, mint Szergej Glazjev (volt orosz gazdasági miniszter – a szerk.) a gazdaság szabályozására vonatkozó elképzelései tekintetében, de Szergej Glazjevvel ellentétben ő egy jól képzett közgazdász” – mondta Preobrazsnyij.
Elemzők egyetértenek abban, hogy Belousovot azért nevezték ki a védelmi minisztériumba, hogy hatékonyan költse és számolja a pénzt. A szakértők azonban eltérően vélekednek arról, hogyan alakulnak tovább az események. Mihajlo Szamusz, az Új Geopolitikai Kutatóhálózat igazgatója szerint Belouszov megpróbálhat a korrupció ellen küzdeni a védelmi minisztériumban, és a „második Szerdjukov” (Anatolij Szerdjukov volt orosz védelmi miniszter – a szerk.) lehet, aki ellen a Kreml teljes katonai és politikai szárnya fordult reformjai nyomán.
„Itt csak egy kérdésem van: Belousov korrupciós terveket, fekete terveket fog kidolgozni, vagy harcolni fog ellenük? Ez érdekes. Ha ő fejleszti őket, akkor semmi sem fog változni. Egy darabig létezni fog, aztán őt is felfalják, mert be fogják mártani, és így tovább. Szerintem ez egy újabb Szerdjukovscsina-korszak lesz” – mondta Samus az RBC-Ukrajnának adott kommentárjában.
Preobrazsenszkij más véleményen van – szerinte Belouszov „hátulról fogja irányítani”, és nem fogja megtörni az orosz „védelmi” ipar stabil korrupciós struktúráját, amely minden nyilvánvaló törvénytelenség ellenére kitart, és eredményeket produkál.
„Ő semmiképpen sem egy korrupciómentes menedzser, ahogy most mindenki mondja. Ennek megfelelően továbbra is lopni fognak alatta. De korábbi pozícióiban sem volt túl hatékony. Elmondható, hogy ez talán Putyin legrosszabb döntései közül a »legjobb«, és még az átalakítás után sem biztos, hogy az orosz kormány ideális militarizált gazdaságot fog építeni” – mondta Preobrazsnyij.
Mindazonáltal az a tény, hogy egy közgazdász került a védelmi minisztérium élére, egyértelműen azt jelzi, hogy Putyin tanult a múlt hibáiból, és többé nem szándékozik „három nap alatt bevenni Kijevet”. Moszkva aktívan átszervezi gazdaságpolitikáját, amelyre Peszkov eléggé áttételesen utalt, kijelentve, hogy „nagyon fontos a biztonsági szektor gazdaságát integrálni az egész ország gazdaságába, hogy az megfeleljen a jelenlegi kor dinamikájának”. Belousovtól nem kérdezik meg, hogy Harkiv melyik oldalát kerülje meg, vagy melyik irányba indítson offenzívát. Pénzt fognak tőle kérni.
„Ő lesz a felelős azért, hogy az egész orosz gazdaság katonai síneken mozogjon, hogy a katonai gazdaság az egész gazdaság motorjává váljon, és hogy a polgári gazdaság ne süllyedjen el aktívan, hanem inkább növekedjen a katonai gazdaság rovására. És hogy hatékonyan fejje le az orosz vállalkozások összes pénzét, amelyet a szankciók miatt kénytelen volt Nyugatról Oroszországba visszautalni” – tette hozzá Preobrazsnyij.
Végtelen háború
Mindabból, ami ma az orosz kormányban történik, egyértelmű, hogy a Kreml egy végletekig kiélezett háborúra készül. Harc folyik az erőforrásokért, és akinek több van, az diktálhatja a feltételeket.
Míg Ukrajna a szövetségeseitől keresi az erőforrásokat, és megpróbálja létrehozni saját hadiipari termelését, addig Oroszország kihasználja a szankciók kiskapuit, ápolja a csempészetet, és ad hoc kapcsolatokat épít ki olyan államokkal, mint Észak-Korea vagy Irán. Az a tény, hogy Putyin végül úgy döntött, hogy „számol az árral”, arra utal, hogy addig akar harcolni, amíg csak lehet.
Az orosz elnöknek mindenekelőtt azért előnyös a háborút minél tovább fenntartania, mert ez a megoldás minden problémájára. Amíg Oroszország háborúban áll, addig elkerülhető a kérdések megválaszolása, a reformok végrehajtása és a totalitárius mechanizmusok megerősítése a társadalomra gyakorolt nyomásgyakorlással. Másrészt a Kreml nem zárkózik el Ukrajna teljes lerohanásának gondolatától sem. Ebben az értelemben Oroszország politikája továbbra is opportunistának mondható – a cél érdekében halad, kihasználva minden lehetőséget, amely adódik.
„Egyértelmű, hogy az elképzelése az, hogy Ukrajnát mint független államot megsemmisítse. És ebből a szempontból valójában a háború folytatásáról van szó, amíg el nem érik a „különleges katonai művelet” úgynevezett céljait, amelyeket senki sem ismer, de mindenki érti, hogy Ukrajna szétveréséről és az ukrán nép népirtásáról van szó, az ukránként való önazonosítás szempontjából” – mondta Preobrazsnyij.
De Ukrajna megszállása talán csak egy köztes lépés. Nem véletlenül ismételgeti Moszkva folyamatosan a „kollektív gonoszról” szóló narratívákat, amelynek tengelye folyamatosan változik – Berlintől Washingtonig. Az ukrán társadalom és a nyugati erőforrások kimerítése érdekében Putyin nyilvánvalóan azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy az orosz gazdaságot úgy építse fel, hogy a háború egy-két évnél tovább tartson. De nem valószínű, hogy sikerül megvalósítania nagyra törő terveit.
„Amíg az USA nem segített nekünk, addig az oroszoknak volt egy ablakuk a lehetőségre. Most ez az ablak tulajdonképpen bezárul. Valamikor júniusban fog teljesen bezárulni, amikor az ukrán hadseregnek elegendő rakéta- és bombalőszer áll majd rendelkezésére. Az F–16-osok pedig végre megérkezhetnek, és az év második fele nem úgy fog alakulni, ahogy az oroszok tervezték” – mondta Samus.
„Katonai alapokra helyezhetik a gazdaságot, viszonylag kis mennyiségű, importált nyomelemet csempészhetnek, árnyéktanker-flotta segítségével olajat adhatnak el. De mindezt nehéz ellensúlyozni nagyszámú modern fegyverrel és szankciókkal, amelyeknek mindenesetre megvan a hatásuk.
A háború minden bizonnyal már a kimerülés stádiumában van, és a Kremlben történt átrendeződésekből ítélve ez így is marad. Oroszország pedig egyre inkább azt mutatja a világnak, hogy az elszigetelődés és a militarizmus politikáját választja. Ukrajna számára ez mindenképpen egy a sok komoly jelzés közül. De jelzés a Nyugat számára is, amely rendszeresen felveti a tárgyalások témáját. Egyre világosabbá válik, hogy a jelenlegi formában egyszerűen nincs értelme bármiféle diplomáciát folytatni Moszkvával – írta Mykhailo Podoljak, az elnöki hivatal tanácsadója.
„Oroszország végleg elszigeteli magát, és megpróbálja majd a háborút felnagyítani, formátumát kiterjeszteni, miközben a gazdaságot úgy alakítja át, hogy akut/deficit formátumokban működjön, amelyek valahogyan képesek biztosítani a katonai komponens erőteljes növelését. Mindenesetre Oroszország számára nincsenek lehetőségek arra, hogy visszatérjen a globális folyamatokban való megfelelő részvételhez, ezért bármilyen tárgyalási formátum lehetetlen” – írta Podoljak a közösségi médiában.
Egy ilyen helyzetben kilátásba helyezhető, hogy Ukrajna nyugati szövetségesei egy bizonyos ponton rájönnek, hogy vagy az ukrán hadsereg ma mindent megkap, amire szüksége van, és legyőzi az orosz hadsereget, vagy előbb-utóbb az orosz hadsereg belép a területükre. És az amerikai és európai fegyverkezési törekvések fokozódása alapján ítélve a nemzetközi színtér főszereplői kezdik ezt megérteni.
Magyar Hírlap