A németek kongatják a vészharangot- a legrosszabbra készülnek
Németországban azon vitatkoznak a közgazdászok, a cégvezetők és a kormány tisztviselői, hogy képes lenne-e a gazdaság menedzselni az orosz földgázimport leállását. Egy részük szerint az erős függőség miatt ez recesszióhoz, gyárbezárásokhoz és elbocsátásokhoz vezetne, mások úgy vélik, a vállalatoknak alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy erről az energiaforrásról inkább előbb, mint utóbb le kell mondaniuk.
ARosenthal, Németország egyik legrégebbi porcelánmanufaktúrája számos krízissel szembe került 140 éves története során, de de arra a veszélyre, ami most fenyegeti még nem volt példa. Ha Oroszország elzárná az európai gázcsapot, egyik napról a másikra le kellene állítania a termelését. Nem tudunk gáz nélkül létezni – idézi Mads Rydert, a Rosenthal vezérigazgatójét a Financial Times a német gazdaság energiaválság-állóságát firtató cikkében.
Az Ukrajna ellen indított orosz háború, amelynek egyre sötétebb oldalaira derül fény, az EU-s szankciók több hullámát váltotta ki. A orosz szén importját már betiltották, a következő a kőolaj, majd a földgáz lehet. Másrészt azt sem lehet kizárni, hogy a korlátozásokra és Ukrajna katonai, gazdasági és politikai támogatására válaszul az orosz vezetés dönt a gázexport felfüggesztéséről.
Ez a lehetőség kisebb pánikot váltott ki a német vállalatok körében – amire a Rosenthal esete az egyik példa -, miután az ország gázellátásának 55 százaléka érkezik Oroszországból. Martin Brudermüller, a BASF vegyipari óriás vezérigazgatója úgy véli, hogy ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása a második világháború óta nem látott mély válságba taszítana a német gazdaságot.
Ez az aggodalom tükröződik abban, hogy a német kormány az ellenzék támogatása mellett ellenzi a orosz gáz embargójának bevezetését. Olaf Scholz kancellár a politikai elit közös álláspontját úgy foglalta össze, hogy a több évtized alatt kiépült orosz importot nem lehet egyik napról a másikra kiváltani más forrással.
A kormány óvatosságát riasztó prognózisok támasztják alá. Egy április közepén megjelent előrejelzés szerint egy teljes uniós gázembargó esetén 2023-ban 2, 2 százalékkal zsugorodna a német GDP és több mint 400 ezer állás szűnne meg. Németország 220 milliárd euró gazdasági teljesítménytől esne el 2022-ben és 2023-ban, ami megfelel a GDP 6,5 százalékának – mondja Stefan Kooths, a keili világgazdasági intézet szakértője.
Ez a sötét jóslat ráadásul úgy érkezett, hogy Németország amúgy is Európa beteg emberének látszik. A bruttó hazai termék 2021 utolsó negyedévében zsugorodott, mivel a szállítási láncok szakadozottsága akadályozta a termelést. Szemben az USA-val, Kínával, az Egyesült Királysággal és az eurózóna egészével Németország nem tudta elérni a koronavírus-járvány kitörése előtti gazdasági teljesítményét.
Bár szeretnék elkerülni a legrosszabbat, a kormány elkészítette vészforgatókönyvét az orosz gázszállítások leállása esetére. Miután visszautasították Moszkva követelését, hogy rubelben fizessenek az energiahordozóért, élesítették a háromlépcsős figyelmeztető rendszer első fokozatát. Ezt a szisztémát még az 1970-es évek olajválsága idején találták ki.
A rendkívüli intézkedések sorában egy ponton államosítanák az ország földgázellátó hálózatát, hogy garantálhassák az ország alapvető infrastruktúrájának működtetését, így a kórházak és a háztartások ellátását. Az iparnak vissza kellene fognia fogyasztását, bár az nem egyértelmű, hogy a vállalatok mely körét érintené ez a legkeményebben. A nehézipari és a vegyipari cégek nem mulasztották el megjegyezni, hogy az esetükben nem kikapcs-bekapcs módjára lehet leállítani és újraindítani a termelést, mint például egy autó-összeszerelő üzem futószalagjai esetén.
Ezzel egyidejűleg a kormány keresi az orosz gáz alternatíváit is. A Zöldekhez tartozó Robert Habeck gazdasági miniszter Katarba utazott, hogy hosszú távú LNG-szállításokról tárgyaljon. Emellett három nagy úszó tárolóról és a folyékony gázt visszaalakító rendszerről is szó volt, ami összesen évente 27 milliárd köbméter gáz hozhatna Németországnak. Egy új LNG-terminál építését is tervezik Hamburg mellett.
Felgyorsítják a szélerőművek telepítését és kitolhatják a szénerőművek üzemidejét, amelyeket 2030-ig be akartak zárni. A gazdasági tárca szerint a háború kezdete óta az orosz szén szerepét a német ellátásban 50-ről 25 százalékra, az olajét 35-ről 25 százalékra, a gázét 55-ről 40 százalékra csökkentették. A kormány szerint a német gazdaság 2024 közepére gyakorlatilag megszabadulhat az orosz gázfüggőségtől. Ugyanakkor az Eon energiaszolgáltató szakértői három évre teszik a teljes orosz energiahordozó-import megszüntetésének időszükségletét.
Mások bizakodóbbak. A DIW gazdaságkutató intézet egyenesen azt állítja, hogy Németország könnyen pótolhatná a leálló orosz gázimportot. Részben növelhetné a vezetéken érkező norvég és holland behozatalt, részben több LNG-t vásárolhatna a rotterdami, a zeebrugge-i és a dunkirki terminálokon keresztül, részben energiatakarékosságra szoríthatná vállalatait. Nem üzletelhetünk Oroszországgal a jövőben, ezt tudomásul kell vennie az iparnak – mondja Claudia Kemfert, a DIW energiaszakértője.
Az optimista várakozást osztja Rüdiger Bachmann, a University of Notre Dame közgazdász professzora, aki számos tanulmányt jelentetett meg társszerzőként a háború kirobbanása óta arról, milyen következményei lennének az orosz energiaimport leállásának. Ő mással érvel, mint a DIW. Szerinte a háború átmeneti válságot okoz, ami a cégek túlélését, a munkahelyek megőrzését biztosító állami támogatásokkal át lehet vészelni, mert ezt elbírná a német költségvetés.
Veronika Grimm, közgazdász professzor, a kormány tanácsadó testületének tagja szerint a vállalatok hatékonyságuk javításával 15-25 százalékkal mérsékelhetnék gázfelhasználásukat.
napi.hu
