A Politico cikke szerint Olaf Scholz német kancellár váratlan fordulóponthoz érkezett: a német mércével mérve is humortalannak tartott 65 éves kancellár TikTok-debütálását ünnepelte a héten. A cikkben rámutatnak, hogy a TikTok-debütálás egyfajta szimbolikus gesztus is lehet Kína felé, minekután ez a platform az egyik legnagyobb kínai közösségi-média oldal. A Politico szerint jó okkal tette ezt a kancellár, ugyanis Scholznak szüksége van Kínára.
Alig több mint egy év van hátra a következő országos választásokig, és Európa gazdasági motorjának vezetője kifut az időből, hogy csodát tegyen, és visszafordítsa kormányának alacsony támogatottságát a német lakosság körében – írja a brüsszeli lap.
Scholz szombaton kezdődő háromnapos látogatása Kínában a leghosszabb és legfontosabb külföldi útja lesz 2021 végi hivatalba lépése óta. A rekord alacsony támogatottsággal és törékeny koalícióval sújtott kancellár számára a turné nemcsak arra kínál lehetőséget, hogy bebizonyítsa, van globális pozíciója, hanem arra is, hogy megmutassa a választóknak, hogy mindent megtesz Németország érdekeinek megóvásáért.
Business über alles
Az a tény, hogy az Egyesült Államok Németország nagy támogatója, a másik oldalról azt hozza magával, hogy az USA nyomást gyakorol Berlinre, hogy szorítsa minimálisra a Pekinggel való kapcsolatát.
A cikkben kiemelik, hogy ennek egyik fő oka Kína közelmúltbeli emberi jogi helyzete lehet. A Politico felhívta a figyelmet arra, hogy Hszi Csin-ping elnök alatt Kína autoriter fordulatot vett, megsemmisítette a hongkongi demokratikus mozgalmat, és több mint 1 millió ujgurt kényszerített átnevelő táborokba.
Azt várhatnánk, hogy Németország érzékeny lesz egy olyan etnikai kisebbség helyzetére, amely arra kényszerül, hogy szögesdrót mögött éljen az őrtornyokban lévő fegyveres őrök fenyegető tekintete alatt. Még ha a német vezetők fáradhatatlanul emlékeztetik is a világot a legmagasabb erkölcsi normák iránti elkötelezettségükre, Berlin újra és újra bebizonyította, hogy nem hajlandó feláldozni jólétét az emberi jogok, Washington biztonsági aggályai vagy akár az Európai Unió oltárán. Vegyük Oroszországot. Csak amikor 2022 elején orosz tankok gördültek Kijev felé, Németország, amely évek óta figyelmen kívül hagyta szövetségeseinek figyelmeztetéseit a Moszkvától való függésről, megfordította az irányt, és elkezdte leválasztani magát az orosz energiáról.
Nem mintha Scholz megtanulta volna a leckét. Bármilyen aggályai is voltak azzal kapcsolatban, hogy túlságosan függ más országoktól, úgy tűnik, elpárolgott a német gazdaságot borító viharfelhőkben. A cikkben kiemelték, hogy mint a legtöbb kényszer alatt tett fogadás, Scholz kínai szerencsejátéka sem biztos.
Autópálya a pokolba
A Politico emlékeztet, hogy a Kínába vezető út évtizedeken át arannyal volt kikövezve a német exportőrök számára, itt a csúcsra tudták járatni a nyereségüket és ezzel sikerült fenntartani Németország pozícióját a világ egyik vezető gazdaságaként.
Az utóbbi időben azonban ez az út inkább a pokolba vezető autópályára hasonlított, ugyanis Peking egyre agresszívabb protekcionizmusa és keménykezű iparpolitikája miatt egyre inkább fogyni kezdett a levegő Berlin körül. A Politico kiemelte, hogy a Kínai Német Kereskedelmi Kamara által nemrégiben megkérdezett német vállalatok kétharmada panaszkodott az országban tapasztalható tisztességtelen versenyre.
Eközben az Európai Uniót egyre frusztrálja a Kína által kulcsfontosságú iparágaknak nyújtott nagyvonalú támogatás, a szélturbinagyártóktól az autóipari vállalatokig. Az Európába irányuló olcsó kínai elektromos járműimport olyan mértékű nyomást gyakorol a helyi gyártókra, hogy Brüsszel már nyáron mérlegelni fogja a vámok kivetését.
Miközben a német autóiparra is nyomás nehezedik az olcsó import miatt, a Mercedeshez és a BMW-hez hasonló nagy gyártók vonakodnak támogatni Kína megbüntetését, attól tartva, hogy saját üzleti érdekeiket sértik, ha Peking, a szankciók után válaszlépéseket hoz.
A Politico szerzője szerint nincs visszaút. Amikor a német ipar először költözött Kínába az 1980-as években, a politikusok és a vezetők azt hitték, hogy a jövőbe fektetnek be. A jóléttel Kína liberalizálódna, és nyugatibbá, sőt demokratikusabbá válna. Szép elmélet volt, de ahogy az ujgurok tanúsíthatják, a dolgok nem így alakultak. Ehelyett Kína évtizedeket töltött azzal, hogy tanuljon a Nyugattól, és addig bányássza a technológiáját, hogy már nem kell támaszkodnia Németországra.
Németország szerencsétlenségére még mindig szüksége van Kínára
Az olyan német vállalatok számára, mint a Siemens és a Volkswagen, amelyek 40 évvel ezelőtt kezdtek befektetni Kínában, az ország ma már globális üzleti tevékenységük pillére. Kína egyedül a VW globális autóeladásainak mintegy 50 százalékát adja. A VW története ellenére – a vállalatot a nácik alatt alapították, és a második világháború alatt rabszolgamunkára támaszkodott – továbbra is működtet egy gyárat Hszincsiangban, ahol az ujgurokat tartják fogva. Míg Németország legnagyobb vállalatai – az autóipari vállalatok és a vegyipari gyártók, mint például a BASF – a leginkább ki vannak téve Kínának, sok beszállítójuk is nagyban függ az országtól. „A Kínával folytatott kereskedelem jólétet hoz nekünk, és rövid távon gyakorlatilag pótolhatatlan” – fogalmazott Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet elnöke.
(Mandiner)