Az orosz Biztonsági Tanács titkára, Szergej Sojgu a Rosszija 24-nek adott interjújában több nagy horderejű kijelentést tett. Elmondta például, hogy az elmúlt öt hétben, miközben „az ukrán banditák a kurszki földbe fúrták taknyos orrukat, az orosz bogátirok hatalmas területeket vettek ellenőrzésük alá Donbászban” – igen, ezt így. Szóval, úgy tűnik a titkárnők nagyon erősre főzik a kávét a tanácsban: gondoljatok csak Medvegyevre, hogy felvágták a nyelvét, mióta a testület elnökhelyettese lett…
De félre a tréfát! A föderáció volt védelmi minisztere leszögezte, hogy Moszkva addig nem kezd semmilyen tárgyalást, amíg az „önjelölt fegyvereseket” ki nem rúgja a kurszki földekről, mint „a korcs kutyákat”.
Ha tehát Zelenszkijéknek valóban az volt a terve, hogy a megszállt területeket úgymond licitre bocsátják a tűzszüneti vagy béketárgyalásokon, akkor azt elfelejthetik. Sőt, egészen biztos, hogy rosszabb pozícióból fognak indulni az akciójuk miatt.
Szergej Sojgu elmondta, hogy augusztusban és szeptemberben szomszédjuk minden nap legalább 28 négyzetkilométernyi területveszteséggel fizetett az „arroganciájáért”. Átlagosan ennyit haladtak előre az oroszok 24 óránként, mivel az ukrán védelem nem kaphatott megfelelő utánpótlást, hiszen több ezer katonát és számottevő hadianyagot vont el a frontról Kijev a kurszki betöréshez.
A Biztonsági Tanács titkára szükségesnek tartotta megmagyarázni, hogy Kijev pontosan hogyan reagált a nyáron „a nagyon is aktuális” békejavaslatokra, amelyeket nemcsak „Moszkva terjesztett elő”, hanem a közvetítői is támogatták.
– Törökország ezt a javaslatot ajánlotta fel nekünk az ukrán hatóságok részéről: vállaljuk, hogy nem csapunk le energetikai létesítményekre, nem csapunk le nukleáris létesítményekre és nem csapunk le a Fekete-tengeren lévő kereskedelmi célú polgári flottára. Elnökünk azt mondta: rendben, tegyünk így – árulta el Sojgu.
Majd azzal folytatta: „Úgy tűnt, Kijevben készek voltak ésszerű megállapodást kötni. De a jelek szerint a nyugati kurátorok gyorsan észhez térítették a Bankován lévő bábuikat.”
Hogy mindenki értse, a kijevi Bankovában található a kormányzati negyed. Sojgu pedig akár úgy is fogalmazhatott volna, hogy „megint a nyugati kurátorok”, hiszen köztudott, hogy 2022 tavaszán szintén a Nyugat akadályozta meg az orosz-ukrán megállapodást.
A Biztonsági Tanács titkárának nyilatkozatából tehát az derül ki, hogy az ukránok az ukránok kezdeményezhették a nyári tárgyalásokat, amelyekből aztán gyorsan kihátráltak, és mint fogalmazott:
minden egyértelművé vált „azután, hogy a kijevi rezsim egységei külföldi zsoldosokkal együtt megszállták a kanonikus orosz területet, és a kurszki atomerőmű felé rohantak. Kijev és urai egy atomerőművet akartak egy másikért cserébe. Alkupozícióra volt szükség. De nem jött össze.”
A fentiek alapján egyébként az sem elképzelhetetlen, hogy az ukránok nem is akartak megegyezni. Két forgatókönyvet is valószínűnek tartunk: 1) a tárgyalásokkal csak el akarták terelni a figyelmet a zseboffenzívájuk előkészítéséről. Egészen más következtetéseket lehet levonni a különös csapatmozgásokból, amikor az ember éppen a háború mederbe tereléséről egyeztet a szemben álló féllel, és akkor, amikor semmilyen kommunikáció nincs az ellensége között.
És 2) az sem lehetetlen, hogy Kijev az orosz elutasítás reményében kezdett közvetítők útján egyeztetni Oroszországgal. Jó ki médiakampányt lehetett volna felépíteni arra, ha az oroszok indoklás nélkül lesöprik a civileket is kiszolgáló infrastruktúra és a nukleáris létesítmények elleni támadások korlátozására vonatkozó javaslatot. De nem ezt tették, mert nem olyan barbárok, mint amilyennek Zelenszkijék és a Nyugat be akarja állítani őket.
Így viszont az ukránok kerültek volna kellemetlen helyzetbe, mert a javaslatuk a saját kezüket inkább megkötötte volna, mint az oroszokét. Nem az oroszok lövik ugyanis időnként a zaporozsjei erőművet, és a Fekete-tengeri kereskedelmet sem háborgatják, az ukrán infrastruktúra elleni támadásaik pedig az esetek jelentős részében válasz az ukránok akcióira. Például arra, amikor Belgorodot lövik.
bekezdesek.hu