Mi lesz, ha Európában elrendelik a sorozást elkerülő ukránok kiadását?
„Jósolni nehéz, különösen is a jövőre vonatkozóan” – tartja a mondás. Ezúttal arra nézve próbálunk egy abszurd előrejelzést leírni, ha esetleg az uniós országok megpróbálják kiadni a katonaköteles ukrán menekülteket. Mi lesz, ha az Ukrajnát támogató politikai lobbi meghatározó szereplői arra jutnak, hogy a háború csak úgy folytatódhat, ha a külföldre távozott ukránokkal töltik fel a hadsereg egyre fogyatkozó sorait? – teszi fel a kérdést Máthé Áron a Huszárvágás blogon.
A modern történelemben többször is előfordult, hogy a lakosság egy jelentős része nem azonosult az államhatalom sorozási céljaival. Például az oroszországi polgárháborúban az anti-bolsevik erők közül Kolcsak admirális „fehérjei” rendszeresen szembesültek ezzel Szibériában. Egy teljesen más helyzetben az amerikaiak a vietnami háború idején kellett, hogy szembenézzek ezzel a kérdéssel: bő kétszázezer fiatal igyekezett elkerülni a behívót, és mintegy 30 ezren Kanadába menekültek. Rhodesia és Dél-Afrika apartheid államai esetében pedig évi néhány száz főnyi sorozást elkerülő „szökevény” is komoly gondokat okozhatott – és okozott is. Érdekes, hogy Vietnam, illetve a két dél-afrikai állam esetében katonai értelemben sikeres haderőkről beszélhetünk, viszont mindhárom esetben politikailag került az állam lehetetlen helyezetbe. Vietnam esetében a kivonulás kihúzta a méregfogat, viszont az utóbbi két esetben rezsimváltás lett az eredménye annak, hogy a hadsereg személyi utánpótlása fenntarthatatlanná vált.
AZ UTÓBBI IDŐBEN FELTŰNŐEN SOKAT BESZÉLNEK AZ ODAHAZA KATONASZÖKEVÉNYNEK MINŐSÜLŐ UKRÁN MENEKÜLTEK KIADATÁSÁRÓL. HOGY HÁNYAN LEHETNEK? EMBER LEGYEN, AKI KIISMERI MAGÁT A SZÁMOK ÉS AZ INFORMÁCIÓS HÁBORÚ ZAVAROS VIZEIBEN.
2014 előtt is ukránok milliói éltek és dolgoztak külföldön, beleértve Moszkvát és más orosz nagyvárosokat. Ukrajnától 2014-ben különvált a Krím és a két keleti megye. 2022-től, a háború kitörésétől kezdve pedig 8-10 millió ukrán menekült el. Másfelől a katonai sorozást egyre szélesebb csoportokra terjesztik ki a véres veszteségek pótlására.
Tegyük fel tehát, hogy legalább egymillió olyan ukrán él az Európai Unió területén, akik jelen állás szerint katonakötelesnek számítanak. Mi lesz, ha az Ukrajnát támogató politikai lobbi – nevezzük „mélyállamnak” – meghatározó szereplői arra jutnak, hogy az ukrajnai háború csak úgy folytatódhat, ha ezekkel a külföldre távozott ukránokkal töltik fel az ukrán hadsereg egyre fogyatkozó sorait? Ehhez a (be)fogadó országokban széleskörű kényszerítő-intézkedéseket kell hozni, ne adj’ Isten listákat készíteni, és deportálásokat végrehajtani. Ezt a szcenáriót próbáljuk egy abszurd karcolatban végigvenni.
HA EZ BEKÖVETKEZIK, AKKOR MAGYARORSZÁG VALÓSZÍNŰLEG NEM FOG EHHEZ CSATLAKOZNI. ÍGY MAGYARORSZÁG VÁLHAT A LEGNAGYOBB UKRÁN-MENEKÜLTTÁBORRÁ. EGY ILYEN KIADATÁSI REZSIM ÖSSZE-EURÓPAI BEVEZETÉSE AZT IS JELENTENÉ, HOGY A MÁR MOST IS ROGYADOZÓ SCHENGENI RENDSZER VÉGLEG MEGSZŰNIK A GYAKORLATBAN.
(Ne felejtsük el, már most is számos európai határon van ellenőrzés!). Magyar szempontból a demográfiát tekintve egyáltalán nem baj, ha egy jelentős, velünk nagyjából egy kultúrkörből származó populáció települ be. Az viszont probléma lehet, hogy elsősorban férfiak fognak hazánkba menekülni – köztük olyanok is, akik nem spontán, hanem megszervezve és nem jó szándékkal, hanem más tervekkel érkeznek.
Kísérlet fog történni nagyobb terror- és bűncselekménysorozatra, hogy az állami stabilitást aláássák, hogy a közbizalmat megrendítsék és hogy a közvéleményt az ukránok befogadása ellen fordítsa. Ezekről a Független Objektív Sajtó nagy riportokban fog beszámolni, csakúgy, mint az általuk percepcionált magyar idegenellenességről. „Miért menekülnél Magyarországra?” – olvashatjuk majd ezekben a sajtótermékekben.
Közben az osztrákok csatlakoznak minden közös EU nyilatkozathoz, amelyek a katonaköteles ukránok visszaadásáról szólnak, de a valóságban egy árva ukrán nem sok, annyit nem adnak ki. Furcsa módon most meg arról fognak cikkek megjelenni a Független Objektív Sajtó univerzumában, hogy mennyivel jobban keresnek az ukrán menekültek Ausztriában.
Zelenszkij Franciaországba utazik, ahol Macronnal együtt megszemlélnek egy csoport ukrán önkéntes jelentkezőt, akik visszamennek harcolni. Közben az Idegenlégió toborzóprogramot indít direkt ukránokra szabva, azzal a fedősztorival, csak az ukrán háborúkra képzik ki őket, de a jelentkezési kérdőíven lesz egy beikszelhető válasz, hogy a regruta maradni akar.
NÉMETORSZÁGBAN ERKÖLCSI NÍVÓDÍJAT OSZTANAK MINDEN POLGÁRNAK, AKI UKRÁN BEJÁRÓNŐ HELYETT ARABOT VAGY AFRIKAIT ALKALMAZ.
A Die Welt hosszú cikkben magyarázza el, hogy ez miért nem rasszizmus. Olaszországban kiadnak egy csoport ukránt, azután mindenki elmegy sziesztázni, és senki nem tudja egyébként sem, hogy melyik formanyomtatványt kell kitölteni. Az Európai Parlamentben nagy többséggel átmegy a javaslat, hogy minden kiutasított ukrán után fejkvótát fizessen az EU az egyes tagállamoknak. A „fordított migránskvótát” a Financial Times makróökonómiai elemzője magyarázza el érthetően.
Svédországban óriási botrány lesz, mert véletlenül három bosnyákot is kiutasítanak és visszavisznek Ukrajnába (a nevük meg a haj- és bőrszínük alapján). Mire az egészet kinyomozzák, az egyikük már el is esik a csatatéren. Temetéséből antirasszista társadalmi megmozdulást rendeznek Svédországban. A Politico nagy cikkben ostorozza az emberi jogi egyezményeket hamisan értelmező európai politikusokat, mondván, hogy ezúttal abszurd módon az oroszpárti szélsőjobb most az emberjogizmus mögé bújik. Emberjogi harcosok, vigyázzatok! A mesebeli farkas új báránybőrt talált – hirdeti a cikk címe.
Spanyolországban a hatóságok egy 15 éve ott élő, spanyol feleséggel és gyerekekkel rendelkező ukrán férfit fognak el, aki családi kötelékek miatt nem mondott le ukrán állampolgárságáról. Kálváriája hónapokig tart, a végén besorozzák. „A fiaid így lesznek rád büszkék” – harsogják a spanyol lapok.
Lengyelországban az átalakított köztévében egy kerekasztal beszélgetésen a szakértők egyike elmondja: ő tulajdonképpen örül az ukránok kiutasításának, mert így Lengyelország több fekete és arab migránst tud majd befogadni. „Nekem kevés a fehér-piros. Az új Lengyelországot sokkal több szín alkotja majd!” – ebből a kijelentésből tüntetéssorozat lesz, amit annak-rendje módja szerint jól szét is vernek.
Az év közepére a Szabad Európa Rádió riportban igyekszik utánajárni, hogy a kezdeti számításokkal ellentétben miért csak 70-80 ezer ukrán kiadása sikerült. és miért nincs egymillió új ukrán katona a fronton. Az európaiak kényelmesek, nem akarják tudomásul venni a háború realitásait – vonják le a következtetést. Szergej Lavrov szokás, hidegen cinikus közleményében vág vissza: “Az ukránok a lábukkal szavaztak!”
És valóban, az ukrán katonák hozzátartozói tüntetni kezdenek először Nyugat-Európában, majd otthon is. A hadsereg pedig tovább hátrál a fronton…
